Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

egyháznak is szervezkednie kell. A többséghez csatlakozott még azért is, mert szereti a hazát; nemzetünk válságos napjait éli, hazánk sorsa most fog eldőlni, s mikor a miniszter leiratát olvasta, úgy érezte, mintha azt mondta volna a kormány, hogy menjünk hozzá közelebb segítsünk neki. Menjünk hát közelebb hozzá. Nem fog bennünket vádolni senki, még az utókor sem, mert senki sincs köztünk, a ki egész lelkesedéssel, egész odaadással ne karolna fel az egyház ügyét, mert bármiképen gondolkozzék valaki a kormányról, az bizonyos, hogy annak tagjai magyar nemzeti eszme bajnokai. A többség nézetéhez csatlakozik. Kovács Albert Sziládyval szemben állítja, hogy az állam célja az autonomia megszorítása. A maga részéről külön álláspontot foglal el: indítványozza, hogy csak az unióról, generális konventről és közpénztár szervezetéről szóló rész terjesztessék fel, a többi részt tegyék át a konventhez. Erről külön határozati javaslatot ter jeszt be. Az indítványozók zárbeszéde az idő előhaladta miatt holnapra halasztatott. Sept. 15. d. e. nyilvános iilés. Lónyay zárbeszédében panaszolja, hogy következetlenséggel vádolják, holott a mult zsinaton is azt hitte, hogy az „alkotmányozó« zsinatnak csak az egyházalkotmány s közalap megteremtéséhez van joga ; a többség azonban az iskolai és bírósági részt is meghozta. Most a leirat a közoktatási rész elhagyását kéri. Mindamellett a kisebbség felírást óhajt, holott addig, mig egy ügyben felírunk, nem illik cselekedni, mig a válasz reá le nem érkezik. A többség pedig azt mondja, hogy mi nem írunk fel, de jogaink és szentesítendő alaptörvényeink értelmében meg lehet tenni mindazt iskolaügyünkre nézve, ami célszerű törvényen alapult. Szabad cselekvési jogunkat tartsuk hát fen, és utasítsuk a konventet, hogy az intézkedjék. Részéről nem tartaná célszerűnek iskoláink ügyét elzárni, egy felirattól függővé tenni, szabadon intézkedhető kezünket egy felterjesztés által megkötni. Ne bízzunk a bizonytalan jövőben, ne lépjünk a teliratok terére, hanem ragadjuk meg az alkalmat szentesitett alaptörvények szerzésére. A bizottsági határozatok elfogadása által jogaink biztosítását szentesítő törvényeket nyerünk, ha nem fogadjuk el, újra kezdődik a rendetlenség, fejetlenség korszaka. Engedjék meg, uraim 1 nekünk, hogy még ősz hajjal megérhessük egyházunk javának megpecsételését, biztosítását. Igen, a határozatképes konvent majd megadja az életet és meghozza a várt eredményeket. A siker a legmeggyőzőbb argumentum, és én hiszem, hogy ha majd egységes cselekvésben nagy eredményeket fogunk előmutathatni, azon tagjai a zsinatnak, kik most kétkedve és aggódva a sikertelen felirat terén állanak, őszintén fognak örvendeni az eredménynek, melyben mi bízunk. Vályi János a kisebbség által benyújtott külön vélemény mellett, zárbeszédet tart, az ismeretes argumentatióval. Ezalatt, s főkép ezután utolsó erőfeszítést tettek a kormány hívei az ellenzékiek capacitálására. Folyosókon, előszobában folyt a vita, mialatt megeredt a névszerinti szavazás. A bizottsági vélemény mellett szavaztak: Antos, Baksay, Ballagi, Bánffy, Balogh, Beöthy, Bernát, Bertha, Chernel, Csonka, Dávidházy, Dobos, Dömény, Dósa, Fónagy, Fördős, Fráter, Göde Károly, Gáspár, György E., Hegedűs Ján. Hegedűs Lajos, Horthy, Horváth Mihály, Jeney, Jókay K., Jókay L., Joó, Jordán István, Kántor, Kolozsváry, Koncz, Konkoly Gyula, Kovács Antal, Kovács Ferenc, Kovács O., László József, Lengyel, Lészay, Lónyay, Mezey, Miklovic, Molnár, Nagy Dániel, Öreg, Papp G., Tarády, Ráday, Révay, Révész, Ritoók, SárkÖzy, Sipos Pál, Soltész L., Szabó Pal, Szabó János, Szász B., Székely, Szilády, Szilágyi I., Szilágyi j. Tóth S., Ujfalussy M., Ujfalussy J., Zeyk, Vályi Lajos, Vay Béla, Véghelyi és Vizsolyi. A kissebbségi vélemény mellett szavaztak : Béky, Bencsik, Benkő, Csider, Debreczeny, Doktor, Fodor, Fejes, Gaál Imre, Hegedűs László, Illyés Bálint, Kiss Albert, Kiss Áron, Kovács A., Kovács Károly, Kopré, Körmendy, Kulin, Kun, Lukács, Lükő, Makay, Mitrovics, Osváth, Peterdy, Ragályi, Szász Gerő, Szentpétery, Szilágyi L., Szinyey, Teleky és Vályi. E szerint a bizottság véleménye 72 szóval 32 ellenében elfogadtatott. Következik az uj szövegezés részletes tárgyalása. Mindjárt a 3. tárgyalása rendkívül izgatott vitát idézett elő. A 3. §. így szól: „A ref. egyház alsó és felső iskolái mint a vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló intézmények és az egyház önfentartásának eszközei, mindenestől az egyház testéhez tartoznak stb." E szövegezésben a kormány e szó elé „mindenestől* beszuratni kivánía »a hazai törvények intézkedéseinek épségben tartásával.4

Ezt a kiküldött külön bizottság nem fogadta el, hanem helyette iktatni kívánta : »Az 1790 j91. 26. t. c. mint alaptörvénynek értelmében, az alkotmányos uton létrejött hazai törvények intézkedéseinek épségben tartásával A vita a bizottsági indítvány elfogadása vagy elvetése körül forgott. A bizottság mellett szóltak Lónyay, br. Vay Béla, Mezey Albert, ellene Kiss Albert ki, a megszorítás helyett az >>1790. törvények értelmében4 szavakat óhajtja beigtattatni, és Lukács Ödön. Papp Gábor módositványt adott be, hogy az „alkotmányos4

szó elől hagyassék ki a vonás és a névelő. Ezt Körmendy is pátolta. Ülés vége i-kor. Szept. 15. d. u. 5 órakor nyilv. ülés. Elnök br. Bánffy A. A 3. §. feletti vitát Szász Domokos folytatja ; a bizottsági szövegezést pártolja : ' hadd lássa meg, úgymond, az állam, hogy a ref. egyház nem fél a magyar állameszmétől. Joó István nem fogadja el a klauzulát, mert ez ép oly veszélyes lehet mint az 1790 : 26 t. c. két klau-