Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

egy darabot húsából lemetszeni, miként fogjak sokan a kötelet, melyre az iskolaügy függesztve van. Egyház — iskola — vallástudomány — a ki e targyak felett egy kissé mélyebben gondolkozott, meggyőződhetett felőle, hogy bizony ezek elébb vagy utóbb meghasonlanak, ha még meg nem hasonlottak, a tudományosnak híresztelt protestantizmus kebelében is. En részemről nagyon szívesen átteszem a világi törvényhozás karjai közé ezt az ügyet, hadd ölelkezzenek, hadd fojtogassák egymást — mi ugy se birunk vele — az egyházat, miután már elszelte a maga részét, ugy is elhagyja és magatói lehull az egyház testéről, mert jóllakott vele. Iligyje meg az egyház, hogy maga az állam, annyit vissza fog rakni ebből a teherből az egyház vállaira, a mennyit csak elbir, még többet annál, a mit bir, kettő helyett hatot, hat helyett tizenkettőt és igy négyszerezve fellebb az egyetemek, — a tanárok századai, ezredei : az egyház ugy se győzné őket vezénylem jobbrabalra, csak várjunk békével, megérkeznek ezek seregestők Én tisztelettel és nagy örömmel fogadnám intacte a kegyelmes leirat első alapzatat, hol átalánosságban látunk, az egyes pontokat fogalmaztatnám újra a zsinattal, semmit nem törődve az erdélyi püspökkel, a paraszt curátorral s a competens cikkel, a io vagy 12 forintos apróságokkal. A paragraph-világnak legnagyobb baja az apróságokkal vesződés s a törvényből carrieaturákat csinál stb. Es most amen dico vobis ; ötven, hatvan éves harc és küzdelem után nagyon megnézem a helyet, hova nyugalomra hajtsam fejemet. A jövőt nem tudom én, nem tudja Istenen kivül senki, de mindenkinek van hite, meggyőződése, hazája. Egyháza sorsát féltve őrzi mindegyik becsületes ember, őrzöm én is a felső kincsekre tekintve, amen dico. Én a leiratot örömest hálásan fogadom el átalánosságban. A kitűzött dubius helyeket, loca dubia a zsinat rostájaba vetem, meg levén győződve, hogy azok a helyek, a súrlódás és rázás közben csakis fényesednek. — Az időnek és a sorsnak néha érkezik jó órája, mikor szokatlanul jó kedve van, mikor még Heródes is azt mondja : kérj tőlem, a mit akarsz, megadom, ha országomnak felét kérnéd ; Fáy András óramutatója most épen ilyen helyen áll, ragadjuk meg az alkalmat, tizenegy órakor érkeztünk, mint az evangyéliomi napszámosok, a záridő itt van, a jövő óra már nem a mienk, itt a záridő vagy bevárjuk a tizenkettőt, mikor az ajtó már zárva lesz. Schiller mondja egy helyen : egy elmulasztott pillanatot nem pótol egy egész örök lét. E sokszor helyesléssel, de néha néha mozgással és nem tetszés zajjal is kisért beszéd után — mely tehát nem vehető a zsinat véleménye teljes kifejezésének, a minthogy nem is volt — Beöthy Zsigmond allt fel s azt indítványozta, hogy mivel a ref. egyház rendezésére nézve fontosak azon észrevételek is, melyeket erre a kormány tett : tartassék mindaddig zárt conferentia, még csak megállapodásra nem jutunk az egyes pontok felett s csak azután hozmuk ezt nyilvános ülés elé. Elfogadtatván, d. 11. 5 órakor zárt ülés. Sept. 10-én d. u. 5-kor zárt ülés melletti értekezlet. Minthogy a napi lapok tudósítói a zárt ülésből is nyílt tudósításokat közölnek, feleslegessé vált a mi tartózkodásunk. Ezentúl tehát mi is a személyek megnevezésével közöljük az ülésekről szólló tudósításokat s ezzel nemcsak az ügynek, hanem nekik is szolgálunk, mert legalább beszédeiket a napi lapoknál bővebben s hívebben közöljük. A délután 5 órakor megkezdett ülésben legelőször is Szentpétéry Sámuel szól'alt fel, azt mondván, hogy bar hódol gr. Eónyay statusférfiui érdemeinek, mind a mellett még egy kissé korainak tartja a zsinati munkálat kifogásolt részeinek újra szövegezésére kiküldendő bizottságról gondoskodnunk és pediglen azért, mert a tegnapi vitáról még nem tartja Hegedűs László indítványát megdöntöttnek. A leiratra nem az a telelet, hogy azt rögtön elfogadjuk, hanem meghányhatjuk, vethetjük s még aztán is saját első felfogásunkat tartozunk védeni, annyival inkább, mert a zsinati ügyben fel van riasztva a közvélemény s ezzel szemben nehéz minden egyes zsinati tag helyzete. O Hegedűs indítványát fogadja el némi módosítással. S e módosítás abból áll, hogy ő megfordítana az indítványt s annak első részét tenné utolsónak, elsőnek pedig Szász Domokosnak a zsinat mult ülésszakában, november i-én a főfelügyeletre vonatkozólag beadott indítványát venné. Reményli, hogy ennek nyomán főgondnokaink megtették előterjesztéseiket s memorandumot adtak be a kormányhoz a felügyeleti jogról. Szeretné, ha e memorandum letétetnék a ház asztalára, hogy megvitaltassék : helyesli-e az értekezlet főgondnokainak eljárását azon jogainkra vonatkozólag, melyeket ősapáink vérökkel védtek. Nem tartja azt, amit Dobos, hogy az iskola és egyház előbb-utóbb elszakadnának egymástól, mert ezek szorosan együvé tartoznak. Kérdi, kényszerítve vagyunk-e arra, hogy az egyház és iskola egymástól elválasztassanak ? A kormány nem áll oly erős alapon mint sokan vélik, mert gyengeségének érzetében nem mondja meg, mi ellenkezik megalkotott iskolaügyi törvényünkben a hazai törvényekkel. O ugyanazért bele menne egyenesen a tárgyalásba s megmondaná, mit fogad el a kormány előterjesztéséből s mit nem. Lengyel Imre: A zsinatot az az óhaj vezette, hogy minden intézményei együttesen szentesittessenek. Ha ugy áll a dolog, hogy ezek egy része szentesittetni igértetik, másik része pedig később felterjesztetni rendeltetik, helyesen tétetett az a kérdés, hogy tanácsos-e külön választanunk e kettőt, protestáns autonómiánkra való tekintettel. Ő azt véli, hogy nemcsak tanácsos, hanem múlhatatlanul szükséges. Ha nem avatkoztunk volna