Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-22 / 4. szám

jelenleg is a legmélyebb meggyőződésem az, hogy Dobronán a második, vagy mint Ön nevezi pót-jelölésnek helye nem vala. Ugyanis: mit akart a bányakei ület a pótló papvalasztási szabalyzat altal elérni! . . Kettőt. Először a papválasztásoknál az egyhazakban divó s már nagy mértékben labra kapott szabadosság beszüntetését, — és másodszor a papi tekintélynek megóvását. Nemcsak azzal-, hanem a felföldi egyházakban is számos vala az eset, hogy egy papi állás megürülése alkalmával az egyházi hívek a jelöltek és jelölések számát a végletekig vitték Igy például B.-Gyarmaton hat jelölés vala s összesen 19, mondd tizenkilenc lelkész hí- ! vatott meg próbára. A hívek a papok között, mint a 1 rossz körte között válogattak. Hogy az többé nem volt önkormányzati szabadság, de határtalan szabadosság, — azt fejtegetnem felesleges. De felesleges fejtegetnem azt is, hogy az egyházakban mindinkább tovaterjedő ily szabadosság a papi tekintélyt nemcsak hogy nem emelte, hanem azt inkább aláásta, — tönkre tette. A választásoknál a jelölteknek a különféle pártárnyalatok által kölcsönös megszólása, ócsarlása, kigunyolasa és rágalmazása a papi tekintélynek olyannyira ártott, hogy az ily eljárás az azt joggal megillető tisztelettől egészen megfosztotta. Ennek elejét venni s a választásoknál előfordult visszaéléseket beszüntetni akarta a papválasztási szabályzat, midőn azt rendelte, hogy a főesperes az egyházzal egyetértve a legfeljebb négy egyénből álló kijelölést megállapítsa s az így kölcsönösen megállapított és elfogadott jelöltek közül az egyház a maga papját megválaszsza. Miután a kijelölés végleges, — mindaddig, míg a kijelöltek legalabb ketteje megmarad — hacsak egy marad, ott a logica szabalyai szerint választani nem lehet — ezek közül kell a választásnak megejtetnie. Ezért állítom én, hogy meggyőződésem szerint Dobronan ujvagy pótjelölésnek helye nem vala. Mert hiszen kérem, ha az egyház a főesperesnek-, és a főesperes az egyháznak jelöltjeit — nem történvén egyik részről sem a személyek valamelyike ellen alapos kifogás, mire ugy az egyik, valamint a másik fél jogosítva van — kölcsönösen elfogadta, ez szerintem két oldalú szerződés, melyet az egyik félnek visszalépése meg nem semmisíthet; — valamint meg nem semmisíti az sem, ha a jelöltek egyike a rá eső választast el nem fogadja. Meg nem semmisíti pedig azért, mert az egyház és főesperes nem egy-, hanem valamennyi — a kijelölésbe felvett — személyben megegyezett, — s így hallgatagon beleegyezett abba, hogy ha a jelöltek egyike visszalépne, vagy a választást el nem fogadná, akkor a többi megmaradottak közül fogja a választást eszközölni. Mert, ha az egyház, az egyik megválasztott jelöltjének visszalépése után — mint ez Önnek állítása szerint Dobronán történt — azt mondja : én a megmaradt három jelölt közül papot választani nem akarok s a főesperes azon érveléssel ,én egyházra papot erőszakolni nem fogok1

, — az uj- vagy pótjelölést megengedi, — akkor igenis be fog állhatni, a minthogy be is all azon eshetőség, hogy a felbujtogatott vagy rakoncátlan egyház uj- vagy pótjelöltek közül sem akar választani s ismét más kijelölést fog kérni, — mi, mint B.-Gyarmaton történt, a végletekig mehet s így a papválasztási szabalyzat intentiója, mely épen ezt akarta megakadályoztatni, tönkre van silányitva s ismét a szabadosság posványába elmerülünk. De, hol az egyház a még megmaradt s általa elfogadott három jelölt közül szabadon választhat, hogy itt pap ráerőszakolásról szó sem lehet, — azt bizonyítgatnom felesleges. Mondjuk meg az igazat, — más volt Dobronán a baj. Ugyanis a megválasztott, de a hiványt el nem fogadó lelkész próbabeszédében a szószéken nyiltan, — és az egyházi alfelügyelőnek amúgy magyarán kinyilatkoztatta azt, hogy ő reá ne számítsanak, mert ő ezen állást el nem fogadja. Tudták azt a dobronai hívek igen jól, — de már akkor — mondjuk ki tisztán — a pánszláv bujtogatok oda tudták az egyházhíveket vinni, hogy a pánszláv párt által ajánlott s csak nem rég az esperességbe becsempészett Szlávikot akarták a jelöltek közé fölvétetni, hogy azt egyszersmind meg is válaszszák. Helyesen cselekedett tehát Ntűséged, mikor a választásra megjelent — tudván azt, hogy a már előre is vissza lépett jelölt választás alá nem bocsátható — csak a három megmaradt jelölt közül akarta a választást megejtetni; — de az már nem volt helyes, hogy tapasztalván azt, miszerint az egyház mégis a vissza lépettnek nevét hangoztatja, — azon érveléssel, hogy az illető irásbelileg Ntűségednél le nem mondott, tehát ezen kis alaki hiba miatt, őt a jelölésbe mégis fölvette és megválasztatta. Ha ezt akkor nem teszi, az egyház a megmaradt három jelölt közül papjat minden bizonynyal megválasztotta volna. Hogy mért tette ezt, tudja Ön, tudom én és tudják mások is. Szives örömest és örvendező lélekkel beismerem azt, hogy Ntűséged a helyes nyomon járt, midőn a megválasztottnak visszalépése után az Önnél járó küldöttség előtt is kategorice kinyilatkoztatta azt, hogy uj jelölést nem enged, de az egyházat oda utasította, hogy az a három megmaradt jelölt közül a választást megejtse, — sőt a papválasztó gyűlést ez értelemben ki is hirdettette. Világos bizonysaga ez annak, hogy a pap" választasi szabályzatot velem egyértelműleg s ugy a mint azt kellett, értelmezte, — és világos az is, hogy midőn elébbi intézkedéseit megmásította, önmagával legnagyobb inconsequentiába esett. Mig a törvény által kijelölt helyes nyomon járt, hallgattam, — s csakis, mikor tett nyilatkozatát, bármely benyomások behatása folytán, visszavonta s az uj- vagy pótjelölést megengedte, tartottam szükségesnek nyilt levelemben Önt egészen tárgyilagosan, távol minden gyanúsításoktól, arra felkérni, hogy az egyedül helyes és törvényes uton megmaradni szíveskedjék. És, ha ezt teszi, meglehet, hogy a kihirdetett választási 8