Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

közé tartozunk, kik a Gusztáv Adolf-egylet kegyéből 1,172,852 márka segélyben részesültek. Mi sem mulaszthatjuk el tehát az evangélikusok egyetemes örömünnepén teljesíteni kedves kötelességünket, miszerint örvendezzünk az örülőkkel, — kifejezzük mély tiszteletünket s forró hálánkat az áldásos Gusztáv Adolf-egylet iránt, — s buzgó imában emeljük fel lelkeinket a kegyelem s áldások istenéhez, könyörögvén ő szent felségének, tartsa fenn s virágoztassa az egyletet, gyarapítsa és koronázza óhajtott siker és előmenetellel magasztos céljaira nézve, egyházaink javára s a hívek lelki üdvére ! Mint az áldott emlékű nagy király, kinek nevét az egylet viseli, vére hullásával s halálos áldozatával megmenté az evangyéliomi egyházat Némethonban s innen kihatólag Európában a megsemmisüléstőlmenthesse meg az áldásos egylet gondozá ával és segedelmezései által az evangyeliomi egyháztagokat a hitlenségtől, közönyösségtől, istentől s lelkeik üdvéről való megfelejtkezéstől ! Azonban nem elég csak örvendeznünk, tisztelkednünk s hálálkodnunk és áldást kívánnunk az egylet irányában. A jubileumi ünnepély szükség hogy egyszersmind alkalmul és ösztönül szolgáljon a magunkjóravaló elhatározására s tettekben részvételre. Es e tekintetben, bánatosan és szégyenkedve kell megvallanunk, a magyarhoni reformált egyház közönyös és késedelmes vala. Adományaink a szent célra jelentéktelenek, csak alamizsnák valának. Nem ridegség, nem idegenség okozta ezt, hanem egyházi különös szervezetünk, melynél fogva önálló, isolált kerületekre oszolva, központosítás nélkül, az országos egyház egy értelemmel s akarattal nem munkálhatott. Ez állapotot megszüntetendő leszen a magyarhoni ref. egyház öt kerületének együttes közös zsinata, mely jelennen összegyűl s egyesirést és közös intézkedést fog előidézni s bizton remélhetni, hogy a Gusztáv-Adolfegylet gyámolitása s ennek szent céljainak előmozdítása az egyetemes magyar reform, egyháznak egyik nevezetes ügye s kedves feladata leend és maradand. Addig is, mig ez valósulna, van szerencséje a du- ! namelléki reform, egyházkerület elnökségének, a jubileum alkalmából, a Gusztáv-Adolf-egylet részére, ennek igazgatóságához, 500 osztr. ért. Irtot atszolgaltatni, mely összeg a neevezett kerületben lakó ref. egyhaztagok önkénytes adomanyaiból gyűlt össze. Egyszersmind a Gusztáv-Adolf-egylet irányában ezen egyházkerület nevében s megbízásából megujitjuk s ismételjük tiszteletünk s halank nyilvánítását, juoileumi örömünk s üdvözletünket, áhítatos imánk s kivánatunkat, miszerint a kegyelem s aidasok ura istene tartsa fenn s gyámolitsa az egyletet az idők végéig, engedvén ennek sokszoros jubileumi örömünnepeket; vezéreit s igazgató tagjait pedig jutalmazza az isten dicsőségére híven teljesített munkálkodásuk örömérzetével 1 Klein Ernő 50 évi jubileuma. A VI. sz. k. városi ev. esperesség f. év. aug. hó 2 án Lőcse városában tartott évi rendes közgyűlésén Topercer Albert, a bártfai ev. német egyház felügyelője annak felemlitésével, miszerint egyháza Klein Ernő lelkészének, az Ur méltó szolgálatában elaggott ezen hü munkásnak tiszteletére, 50 éves lelkészkedésének zárnapján, aug. 27-én jubileumot rendez, — az esperességet testvéri szeretettel felkérte és meghívta, hogy a rendezendő örömünnepély fényét és méltóságát kiküldendő képviselőinek jelenléte által emelje. E meghívás lelkesen kitörő éljenzéssel fogadtatott, és a nagy napra az előkészületek mind az esperességben, mind különösen az iinneplendő nagyérdemű férfiúnak egyházában serényen folytak. Augustus 26-ának délesti óráiban vonultak be ős Bártfára, a protestantizmusok hazánkban ezen első otthonjába, az esperességbeli kiküldöttek hosszú kocsisorban, majdnem ugyanazon időben a szomszéd szepességi és részben a sáros-zempléni esperesség tagjai is megjelenvén a történetileg nagynevezetességű városban. Másnap reggel 9 órakor világiakból és egyháziakból álló impozáns menet indult a nap hősének szerény hajlékába, őt a templomba hívandó. A menet élén a VI sz. k. városi egyházmegye köztiszteletben álló, hitbuzgó felügyelője Brósz Jónát és osztatlan szeretetben re'szesülő főesperesünk Sztehlo János állottak Ez utóbbi, a mint a paplakra értünk, a jubilárist e szavakkal üdvözölte: }Te az Úrnak hív szolgája, fölkentje, a ki az Istenhez vezető utat híveidnek 50 esztendőn át híven mutattad, vezess azon bennünket ma is ! * Erre a menet — körében az ünnepelttel — útját az Isten házába vette, melyet ez alkalomra az egyház buzgó híveinek egymással versenyző szorgalma és áldozatkészsége fényesen, izlésteljesen kidíszitett. Megemlítendő, h >gy az ün íepély alkalmából Gründel Mátyás egyháztag egy öntött vasból készült igen csinos kiállítású keresztelőmedencét ajánlott fel az egyháznak, Henszelmann Ferdinánd pedig az oltár körül izlésteljes vasracsozatot készíttetett, valamint egy beszerzendő oltár képre özvegy Henszelmann Amália 50, Teplicky A. kisasszony pedig 20 forintot tettek le az Úr oltárára. Az ünnepély a »Jövel áldott Szentlélek" énekkel vette kezdetét, melyet az oltár előtt Juszth Sámuel, szepes-sztrázsai (20 évvel azelőtt bártfai) lelkész intonált, a ki az ének elhangzása után ez alkalomra készített érzésteljes oltári imát is mondott. Ari a Klein Ernő, a jubiláris lépett a szószékre. Tiszteletet gerjesztő ősz alak. A kor és a kiáltott sok viszontagság által testi erejében megtört aggastyán. A benne még mindig elevenen működő szellemi erő fölényt gyakorol a test felett, és az agg megszólal benső meghatottsággal, szemében köny csillog, majd itjui hévvel, a mély meggyőződés érzelmével, majd fátyolozott hangon szól, az érzelem telje néhanéha megakasztja beszédében. A gyülekezet a szónokra