Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

Hogy nemzetiségi szempontból — irja erre vonatkozólag Ballagi — legiidvösebb lenne Budapesten tanulniok a leendő lutheránus papoknak, az bizonyos. De hogy e célból külön theol. akadémia helyett az egyetemen prot. theol. fakultás állittassék fel, ennek nem látjuk be a szükségességét, annál kevésbé a kivihetőségét. Felhozhatná valaki, hogy a katholikusoknak is van az egyetemen theol. fakultásuk s hogy ennélfogva a vallásfelekezetek közti viszonosság és egyenlőség követelménye lenne a protestáns felekezetek, valamint általában minden törvényesen bevett vallásfelekezet számára hasonló fakultásokat szervezni; úgyde ez még nem lenne elég nyomós érv arra, hogy meggyőzzön bennünket a prot. theol. fakultás szükségességéről. Hogy a prot. theologusok az egyetemen, különösen a bölcsészeti előadások hallgatása által, több oldalú képzettségre tehetnek szert, mint a theol. akadémiákon, — ezt szintén nem fogadhatnék el alapos érvül ; mert hiszen, ha a budapesti theologus az akadémiai szakoktatást egyoldalúnak talalja, szakithat magának időt arra, hogy egyetemi előadásokat is hallgasson, amint a budapesti ref. theol. akadémia hallgatói közül tényleg minden tanévben számosan beíratják magukat az egyetemre mint rendkívüli hallgatók. Mivel indokolhatja tehát Felvidéky a prot. theol. fakultás szükségességét ? 1 Mert az a frázis még nem indok, hogy »a kormány a theol. fakultás felállításával róhatná le legalább részben a protestánsok iránti tartozását.' Különben ez még frázisnak is rosz. Mert még ha a budapesti theol. fakultásra szükség lenne is, azt kivánni, hogy az állam állítsa azt fel számunkra, sem az osztó igazsággal, sem a prot. egyház féltékenyen őrzött autonómiájával össze nem egyeztethető. Ezután hosszasan értekezik Ballagi Géza az unióról, melynek jódarab ideig élő jelképe volt a budapesti közös theologiai tanintézet. Ezen intézet bukásával az unió is letűnt a napirendről s Ballagi szerint nem is kerül az egyhamar ismét szőnyegre. A két felekezetet részint a hierarchiai féltékenység, részint az egyházszervezeti differentiák mind élesebben és élesebben elkülönítik egymástól. Ami még egyszer-másszor összehozza s erőik egyesítésének szükségességére mintegy figyelmezteti őket, az a közös veszély érzete, mely vallásuk szabad gyakorlatát még ma is nem egyszer fenyegeti. Most közelébb is például közös tanácskozást tartottak a célból, hogy az illetéktelen keresztelések, a jogtalan párbérszedés és más efféle sérelmeik orvoslását annál hatályosabban követelhessék a törvényhozástól és a kormánytól. Es ha ama sérelmeik orvosoltatni fognak, amin B. percig sem kételkedik : váljon az együttes föllépés ilyetén sikere nem juttatja-e majd eszökbe az unió előnyeit más tekintetben is? Nem gondoljak-e meg a hazafias protestánsok, hogy amint erőiknek alkalmi és momentán egyesítése képesiti őket a saját szabadságukat fenyegető veszélyek elhárítására : ugy az állandó unió hatalmat adna nekik a ha7ájuk létele ellen irányzott jogosulatlan nemzetiségi törekvések elnyomására ? L'union fait la force 1 Az unióval kapcsolatban Ballagi az egyházkerületek területi rendezését is sürgeti. Van különösen egy ág. h. egyházkerület, a dunáninneni, amely akár létrejön az unió, akár nem, jelen alakjában a magyar elemnek nemcsak hogy mindig opponálni fog, de saját területén belől képes lesz ellensúlyozni is ezen elem minden befolyását. Az egyházi közigazgatást és a területi viszonyokat Ballagi Géza — saját bevallása szerint — nem ismeri annyira, hogy meg tudná mondani, mit lehetne a nevezett egyházkerülettel tenni ? Talán be lehetne azt sze rinte olvasztani a határos tiszai, bányakerületi és dunántúli superintendentiákba ?Vagy pedig a Dunántúlról, — ahol a panszlavizmusnak híre sincs, s ahol alig számba vehető kivétellel csupa magyar és németajkú gyülekezetek vannak, — egy vagy két esperességet át lehetne tenni a dunáninneni superintendentiába, a minek következménye az lenne,hogy a pozsonyvárosi, pozsonyi és mozsonyi hazafias esperességek megerősíttetvén, nagyobb sikerrel szembeállhatnának a velők harcban álló öt tót esperességgel. Mindezen kérdések már a területrendezés foganatosításánál merülnének fel. A terjedelmes tanulmányban végül Felvidéky művének belső értéke felett hoz Ítéletet Ballagi. Szerinte Felvidéky, jelen munkája után ítélve, mint politikus általában nem sorozható a szélesebb látkörü politikusok közé. Pozitív javaslatai nagyon is alant járók s egyáltalában nem tekinthetők egy jól átgondolt, szigorú logikai okoskodás utján létrejött koncepció eredményének. Mindamellett is munkája, tárgyánál fogva, a figyelmet megérdemli. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egy hu ker. üdvözlete a Gusztáv-Adolf-egylethez. Az áldásos Gusztáv-Adolf-egylet ötven éves fenállásának jubile urna az egyetemes evangyeliomi keresztyén egyháznak is örömünnepe. Százezreknek repes szive az örömtől ; százezreknek telnek meg szemeik hálaköny" nyekkel, melyeket égre emelnek, hálát adva a kegyelem istenének , a ki szent fia országát gondozza, fenntartja és terjeszti, és a Gusztáv-Adolf-egyletre fordítják szemeiket, mint az isteni gondviselés sikeres eszközére, az evangyeliom terjesztésére és a hívek lelki üdvére nézve. Azon százezrek ezek, kiknek javára a Gusztáv-Adolf-egylet keletkezése óta már 16 millió márkát fordított, közreműködvén 1135 templom s imaház, 677 iskola, 397 paplak építése körül,—hozzájárulván 401 épületjavitáshoz, I 29 templomi, iskolai és temetői telkek szerzéséhez, 396 papi és 1130 tanitói fizetéshez, — segélyezvén 43 képezdét és más tanintézeteket, confirmán sok 244 intézetét, 17 özvegy-árva intézetet. Mi is, magyarhoni evangélikusok azon szerencsések