Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-03 / 36. szám

Magyaros befejezést ért az ünnepély a templomon kivül Kubinyi Géza, helybeli egyházfelügyelő vendégszerető asztalánál. Mindezek után azonban el nem mulaszthatjuk, hogy Ország Sándor m. kir. udvari orgonaépitőt jó lélekkel ne ajánljuk az orgonát szükséglő egyházaknak. Lakik Budapesten, Szondy-utca 36. sz. alatt. A brassóvidéki ág. ev. egyházmegye 10 magyar községének egyházi elszakadási s magyar esperesség alkotási ügyéről az erdélyi ág. hitv. ev. egyházi főtanács fölterjesztése. Viszonzásul e lap 11 — 13. számaiban közlött kiadványokra. VIII. Hátra van még, hogy a beadványban tett kérelem és Nagyméltóságod által ahoz kötött kérdés iránt nyilatkozzunk. A folyamodók kérése igy szól : »Fájó kebellel bátorkodunk is 1) Nagyméltóságodnak ezen elszakadási eltökéllett szándékunkat nemcsak a brassóvidéki ág. hitv. ev. egyházmegyéből, de az egész erdélyrészi ág. hitv. anyaszentegyház kormányzata alul is a legalázatosabban bejelenteni, a mint már értesítettük erről a méltóságos ág. ev. főconsistoriumot is; de egyszersmind 2) a legalázatosabban ezen szándékunknak kegyelmes jóváhagyásáért, s ennek a magas országgyűlés részérőli legkegyelmesebb kieszközléseért is esedezni, hogy ezt megnyerve s arra feljogosítva, mint brássóvidéki magyar ág. hitv. ev. esperesség megalakulhassunk s bekebeleztetésünk iránt is egy más hazai ág. hitv. evang. püspökségbe vagy egyházkerületbe lépéseket tehessünk.4 A Nagyméltóságod által ez egyházi főtanácshoz intézett kérdés pedig igy szól, »hogy az esetben, ha a brassóvidéki magyar ajkú egyházaknak a brassói egyházmegyéből kiválását és külön magyar esperességgé alakulását, a Verfassung 71. §-ában előadottakkal megegyezőieg megengedni hajlandó leend : az igy alakulandó esperességnek az egész egyházkerülettől való elszakadása ellen van-e észrevétele?4 A Nagyméltóságodhoz intézett beadvány Hosszufalu, Tatrang, Bácsfalu, Zajzon, Csernátfalu, Türkös, Pürkerec és Apáca egyházközségek nevében nyújtatott be. A teljesség kedvéért bátorkodunk Excellentiádnak tudomására hozni, hogy egy, ezen beadványnyal analóg, lényegben egyhangú iromány, a brassói megyei consistoriumnak is benyújtva és m. év october 17-kén az országos egyházi főtanácsnak tudomására hozva lett. Ez azonban Apáca egyházközség nevében nem, csak a többi hét község nevében Íratott alá és a végén igy szól : »Fájó kebellel kijelentjük ezennel, a kellő fenntartások mellett, elszakadásunkat nemcsak a brassóvidéki ág. ev. egyházmegyétől, de az egész erdélyi ágost. hitv. ev. anyaszentegyház kormányzata alul is, nyilvánítván egyszersmind, hogy mihelyt e kényszerűségből, de meggondolva tett lépésünk a Nagyméltóságú vallás- és közoktatási m. kir. minister ur és a magas országgyűlés által helyben lesz hagyva, mi azonnal mint brassovidéki ág. hitv. ev. magyar esperesség alakulni fogunk, hazánk többi 4 ág. hitv. ev. egyházkerületei közül az egyikbe való bekebeleztetésben keresvén jogaink s érdekeink biztositékát.« Mindkét beadványban — az Excellentiádhoz és a brassói megyei consistoriumhoz intézettben — 8, illetőleg 7 egyházközségnek a brassói egyházmegyétől és az erdélyi ág. hitv. ev. országos egyháztól elszakadása, egy külön esperesség alakítása és egy magyarországi ágost. hitv. ev. egyházkerülethez csatlakozása szándékával mondatik ki. Egy oly követelés kifejezését egy egyház és egy egyházi kormányzat sem helyeselheti előre, annyival kevésbé nem üdvözölheti örömmel. Mindig és minden körülmények között ily esetben mélyen kell fájlalni azt, hogy a hitközösség és ősi együvétartozóság köteléke gyengébb lett, mint a szétágazó, az egyház lényegétől idegen erők ösztöne. Azonban az egyházkormányzati — nem is felekezeti — elkülönzés és újjáalakulás kívánsága magában véve sem felekezetileg, sem törvényesen nem kárhoztatandó. Mert az önelhatározás evangelikus szabadsága nem engedi azt, hogy valamely egyházközség, akarata ellen, egy nem feltétlenül szükséges egyházkormányzati alárendeltség fenntartására kényszeríttessék, és különösen a mi egyházi alkotmányunk határozottan tért enged a létező egyházközségek változásának és a fennálló egyházmegyék átalakításának. Ha tehát a szándékolt elválás jogszerű megengedhetősége ellen kifogás nem tehető, csak még annak célszerűsége kérdése vitatandó, mely főkép két szempontból vonandó figyelembe. Előbb is az országos egyház és a brassói egyházmegye álláspontjából kiindulva a szándékolt elválás keresztülvitele céliránytalannak nem nevezhető. A brassói egyházmegyének és épen az országos egyháznak további fennállása ezen községek maradásától teljességgel feltételezve nincs. Lélekszámban igaz, hogy mindakettő az elszakadás által veszteni fogna: mindamellett ebből mindkettő valószínűleg erősbitve fogna kijönni. Különösen a brassói megyéről azon felelősséggel járó teher levétetnék, hogy egy, mint maga is mondja, jólét, polgárisodás és míveltség tekintetében hátramaradott népességet lassanként az egyház többi, eddig szerencsésebben kifejlődött tagjaival egyenlő fokra felemeljen ; sőt a megye visszamaradó, nyelv, szokás és míveltség által egynemű részének kérdésen kivül könynyebbé válnék, erejének nagyrészét megkötő elemek elválása után a szellemi s erkölcsi haladás útjain járni, egészen eltekintve attól, hogy a magyar községek anyagilag is a lényegesen elfogadó részt képezték. Ehez járul még oly indokként, mely ezen szempontból az elválás mellett szól, egy tisztán felismerhető izgatottság német részről is a brassói egyházmegyében, mely ha nem is menthető, mégis a rágalmazásnak és gyanúsításnak magyar részről elfoglalt útja által emberileg érthető. A saját érdekek ilyetén állásában tehát az elválás kérdése az országos egyházra és a brassói egyházmegyére nézve nagyon egyszerűen határozódik. Az elszakadás határozott törvényes akaratának azon községeknél ránk nézve a fennforgó körülmények között tökéletesen elegendő oknak kellene lenni, egyházi alkotmányunkkal megegyező törvényes toganatbavéteiének a legkisebb akadályt is útjába nem gördíteni. Másként idomul a célszerűségi kérdés az illető magyar egyházközségek álláspontjából. Es nekünk, mint legfőbb egyházi kormányzatnak, kötelességünk magunkat ezen álláspontra is helyezni és a kérdést ebből kiindulva szintén tartózkodás nélkül megvilágitni. Mert még eddig ama községek országos egyházunkhoz tartoznak és lelkiismeretünket még azon felelősség terheli, amazokat tehetség szerint mindentől megóvni, mi egyházuk-