Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-22 / 4. szám

dései, vagy neki sajátos elvei; mert azok többé-kevésbé lehetnek helyesek, és egy részben, szerintem is, kivihetők ; azonban helyre kell igazitanom azon felfogását, a mely őt birálataban vezeti, hogy t. i. a dunamelléki éneldigyi bizottság ilyen és ilyennemű határozatai adnak neki alapot a rostálásra. Azt mondja ugyanis : ,azon elvek szerint itél, a minőket dunamelléki üléseiken, mint magyar mérték szeréntieket, s igy a kitűzött cél elérésére egyedül helyeseket, elfogadtak/ Azt mondja továbbá, hogy ezen nézet az egyetemes énekügyi bizottság által is már elfogadtatott, kimondatván, hogy az uj énekes könyv legyen teljes izében magyar. Ezekre meg kell jegyeznem elsőben is azt, hogy a dunamelléki megallapodas egyelőre nem szolgálhat zsinórmértékül, s az abban kifejezett elv, mint a mely az egyetemes bizottságnak még csak napi rendjére sem került, (nem hogy megvitattatott, vagy elfogadtatott volna) nem adhat jogot hivatalos biralatra, mint nem adhatott jogot másrészről az sem, ha mint egyházkerület. Szotyori vagy Ivánka álláspontján allva, mondom ki valamely előleges határozatot. Szabályozó e tekintetben az leend, a mit majd az egyetemes énekagyi bizottság fog végezni; ezen bizottság pedig a dallamok kérdésének tárgyalását még függőben hagyta, csupán ennyit jelentett ki : s

a dallamoknak egy kulcsra átírásáról a bizottság később fog intézkedni; ellenben uj eredeti magyar énekek szerzésére már most megnyitja a pályázatot, s az elfogadott ének szerzőjét díjazni fogja/ Ugyancsak az újonnan szerzendő énekekre nézve fejezte ki azon nézetét, hogy semmiféle külföldi Énekes könyvből nem óhajt átültetni sem dallamot, sem szöveget, hanem csak eredeti magyar verseket és magyar dalokat kiván fölvenni. Tévedésben kell tehát lenni Kalman Farkas urnák az eddigi határozatokra nézve, a melyeket én, mint az egyetemes énekügyi bizottság egyik tagja annyival is inkább jobban ismerek, mert a da'lam kérdését épen én vetettem ott fel, én ohajtottam azt, hogy ez oldassék meg előbb; de ezen nézetem nem fogadtatván el, a meghagyott Zsoltár dallamokra, eddigi versalakok megtartasa mellett, fennhagyatott a dolgozás szabadsága. A dolog tehát igy áll. Es ezt annyival is inkább föl kellett világositanom, mert közelebb a „Sarospataki Lapokéban is jelent meg egy cikk, melyből ugyancsak azt olvasom ki, mintha annak írója ís már végleg eldöntöttnek hinné a magyar dallamokra átírás kérdését. Ez egyáltalaban nincs ugy, s hogy lesz-e, és lehető-e, az mas kérdés. A mi engem illet, én a kérdéshez, kellő tanulmány és igy alapos meggyőződés hiánya miatt is, egyelőre nem szólhatok, hanem annyit én is tudok, mint a mennyit Kálmán Farkas kedves társamnak Szász Károly mondott, hogy az nagy és nehéz munka lesz ; de mar azt nem merném mondani, hogy véghez is visszük. Sok okom van nekem erre. Első az, hogy a Zsoltarkönyv ódái és hymnuszai nem tűrik oly könnyen a magyar versmértéket; másnemű azoknak a lendülete, más a rímek beosztása, melyek a magyar rámán furcsa színben tűnnének föl. De tegyük fel, hogy minden Zsoltár alkalmas volna is a magyar mértékre, mit eredményezne ismét a szótagoknak sokfélekép lehető beosztása ? S ha én, vagy több író, ugyanazon dallamra, más-más beosztással csinálok, vagy csinálunk szöveget, hogyan fog majd döcögni a dallam taktusa? Azonban mindezeket lesz majd időnk megbeszélni ; s még csak annyit jegyzek meg, hogy a felől, ha a verseléshez értő ember bármily alakban irna is, nem kell kétségbeesni, mert az, a ki az éneket egyszer megcsinálta, szükség esetén, a megállapítandó dallamok mérete szerint, tudni is fog kellő igazításokat tenni, mint azt bizonyára én is készséggel teendem meg annak idejében ; hanem én azt nagyobb bajnak tekinteném, ha a költőiség rovásába, oly ütemekbe kényszeritenék a Zsoltárokat, a melyekben a fennszárnyalás eltörpül, a föllengés meglapul. Egyelőre tehát ne ijeszszen vissza senkit t. Kálmán Farkas atyánkfiának hozzám intézett nyílt levele, mert csak az uj darabokra van a magyar mérték javalva ; de ha a megállapítandó dallamok minősége, beosztása, netalán a szöveg változtatását tenné ís később szükségessé, a sikerült szöveg meg fog birkózni e változtatással, s a mely szöveget az egyetemes bizottság, szorgos biralat után, jónak fog találni, azt csupa rythmusa miatt nem ejtendi el, hanem legfeljebb kellő átalakítás végett visszaadja szerzőjenek. Csak munkához 1 S. -A.-Ujhely, jan. 17. 1882. Fejes István. Az anyakönyvezési vitás kérdéshez. Ezen lap f. évi 2-ik szamában Tarca rovat alatt megjelent „Az a bizonyos vitás kérdés4

cimű cikk annak képezi bizonyítékát, hogy a felvett kérdés még több lelkésztársaink előtt megoldatlan és tisztázásra vár. Előadom én is egyéni nézetemet e kérdés fölött. Hivat! kozott cikkben felállított azon kérdés: A törvényes férjü, de törvénytelen házasságban élő nőnek gyermeke törvényes-e, vagy törvénytelen ? mivel feltételezi a törvénytelen házasság elismerését, nézetem szerént módosítandó ekképen : A házasságra lépett, de viszály vagy bármely ok miatt férjétől külön válva élő #

nőnek 1 évi távollét után született gyermeke törvényes-e, vagy törvénytelen ? Ezen módosítás indoka az, hogy a törvényes férjü nő, ha különválva él is férjétől a törvényesen megkötött házasság jogi kötelékében van és tiltott viszonya más egyénnel nem törvénytelen házasság, mivel ily rovat az anyakönyvben nincs, hanem ágyasság. A születtek anyakönyvében létezik rovat a törvényes és törvénytelen szülöttek részére ; de itt már általánosan ismeretes az a jelszó: házasságon kivül született és igy törvénytelen. A házasság kötelékébe belépett egyének viszály vagy bármely ok miatt ha különváltak, elválá-