Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-27 / 35. szám
A vallástanítási tantervre az esperességek altal tett észrevételeket a hegyaljai esperesség fogja össze- j egyeztetni s a lényegében elfogadott javaslatot kifogásolt részleteiben is elfogadhatóvá tenni. Gáspary János choralkönyve használatra ajanltatott, s szerző egyúttal a kinyomtatásra nézve javaslattétellel bízatott meg. Rimaszombat egyes. prot. gymnasiumának 42 frt évi segély szavaztatott meg. A családi ívek kiállítására nézve az eddigi törvényes mód hagyatott meg. A jegyzőkönyv-hitelesítő bizottság (a gyűlés rozsnyói tagjai s az elnökség) kinevezése után a gyűlés a tapintatos elnökség éltetésével feloszlott. Az e napi közebéden csak kevesen vettek részt; de bár csendesen, kedélyesen folyt az le. Hörk József. A dunántúli ág. hitv. egyházkerület közgyűlése. A dunántúli evangélikusok évi közgyűlése ez idén Sopronban tartatott meg, Karsay Sándor superinttndtns és br. Prónay Dezső felügyelő elnöklete alatt. Az ember lelkét méltán vallásos öröm szállhatta meg, ha világi férfiaink tömött során végig tekintett. Gtt láttuk a Radókat, továbbá a Káldy, Rupprecht, Mesterházy, Purgly, Kiss, Nádossy, Berzsenyi, Károlyi, Boda, Ihász stb. nagynevű családok méltó képviselőit, kik nemcsak a múltban, de a jelenben ás egyházukért tenni, áldozni meg nem szűnnek. A superintendens előrebocsátott hálaimája után br. Prónay Dezső ker. felügyelő tartotta megnyitó beszédét, mint mindég, ugy különösen ez alkalommal zajos helyeslésektől gyakran félbeszakítva. Beszédjének tárgya különösen négy pontra terjedt ki, melyek egyházi életünket legközelebbről érdtklik. Nevezetcsen kiemelte br. Radvánszky Antal halálát, kiben az egyetemes egyház azért vesztett szerinte oly sokut, mert az aggkor tapasztalatait, bölcseségét mindvégig szerencsésen párosítani tudta az ifjú kor fáradhatlan tevékenységével. Kiemelte a ref. atyafiak Debrecenben tartott zsinatjának végcélját s üdvös eredményeit, megtéve egyszersmind a zsinatra vonatkozólag a bölcs kormányzó páratlan reflexióit. Kiemelte a középtanodai törvényjavaslat sorsát, nem kicsinyelve azt az akadályt, mely miatt a javaslat a napi rendről levétetett, de egyszersmind kifejezést adott azon meggyőződésének is, hogy timeo danaos et dona ferentes. Végül kiemelte az ujabb időben sokat em'egetett pánszlávizmust, mire nézve azon véleményének adott kifejezést, hogy a pánszlávizmus vádját csak az esetben képes egyházunk magáról elhárítani, ha az egyetemes egyház lép fel annak üzelmei ellen, a miért is a közkormányzatnak tágabb kört kíván juttatni az egyetemes egyházban. Azonban megjegyezni kívánja, hogy az egyház föladata másban áll, mintsem politikai célok elérésében. Céljai erkölcsiek, igy azon motívumok is, melyekkel célját valósítani törekszik, er„kölcsiek maradjanak. Ezen hatalmasan megéljenzett elnöki megnyitó beszéd után, a kerület egyházi aljegyzője, Trsztyenszky Gyula vette át a szót, ki is a nála szokásos ékesszólással kerülete nevében egyfelől a fájó részvétnek, másrészről pedig a hála és örömnek adott kifejezést, melyet a kerület, főpásztora iránt érzett, annak súlyos betegsége, valamint felgyógyulása idején. A többek közt X. Károly francia király szavait idézte, melyeket Colignihez intézett, mondván: a seb a tied, de a fájdalom mindnyájunké. E jól átgondolt részvétnyilatkozatra a főpásztor körülbelül igy felelt: Örömömre szolgált önöknek e részvéte. Mert legalább alkalmam van mindazoknak, kik súlyos betegeskedésem idején részvéttel fordultak hozzám, nyilván köszönetet mondani, mit elfoglaltságom miatt ez ideig az egyesek iránt külön-külön nem teljesíthettem. Ezt követte a gyűlés szorosabb értelemben vett tárgysorozata. Mindenekelőtt a világi főjegyző üresen álló székét kellett volna betölteni : úgyde nem sikerült; mert világi férfiaink nagyobb része erősen követelte, hogy a valasztás ne a közgyűlés által eszközöltessék, miként a s Rendszer* mondja, hanem a gyülekezetek szavazatával törlénjék. Es ehez annál szívósabban ragaszkodtak, mert gyülekezeteink ez érdemben épen ez év folyamán voltak megkérdezendők, hogy nyilatkozzanak. Leghelyesebb lett volna tehát elsőbben is e nyilatkozatokat bekövetelni és azután rendelni el a választást; de egy tekintélyes része a gyűlésnek másként vélekedett : elsőbben választani s az esperességek nyilatkozatait azután venni számba. Az előbbi vélemény győzött: elsőbben a nyilatkozatok hallgattattak meg. lís ha a választás ezúttal n égis elmaradt, ennek oka azon körülmény, hogy a mely párt az elvi kérdésben kivant elsőbben dönteni, az nem ugy értette a szavazás végrehajtását, hogy az egyházmegyénkint, hanem hogy gyülekezetenkint történjék. A szavazas el is rendeltetett s a jegyzőválasztás ez értelemben jövőre halasztatott. Később ismét előfordult e viszásság és a most folytatott vita jövő évben újból fölelevenittetik, midőn majd a gyámoldáról lesz szó. Itt ismét az az eset állott be, hogy az egyházmegyék szólittattak fel nyilatkozatra, váljon elfogadják-e a pénzügyi bizottság elaborátumát, vagy nem? Ez nem helyes én szerintem. Mert dunántűi, midőn pénzbeli teher elvállalásáról volt szó a múltban, soha sem fordult a kerület az eg) házmegyék véleményéhez, hanem mindenkor az egyes gyülekezetek szavazatára appellalt. Igy például, — hogy többet ne említsek, — midőn a Turcsányi-féle nyugdíjról, vagy pedig a kerületi járadékokról volt szó. Nem is gyakorolhat más eljárást a kerület. Illő, hogy ott, hol pénzről van szó, a gyülekezetek, nem pedig az egyházmegyék többsége döntsenek. Ez volt a gyakorlat a múltban, nem lehet másként a jövőben sem. Mert ha valamiről, ugy a pénzbeli terhekről áll leginkább, hogy , nihil de nobis sine nobis.*
