Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

Az első napnak utolsó tárgyát képezte a superintendens évi jelentése. Mint mindég, ugy ez évben is feszült figyelemmel kisérte azt a közgyűlés. A jelentés végén a superintendens többszörösen megéljeneztetett. Ezzel az első nap tárgyai ki voltak merítve. Ezután következett a szokásos közebéd a soproniak nagyszerű tornahelyiségében. A felköszöntések egymást érték. Nevezetes volt a sok közül Rupprecht Lajos felköszöntője, mert ez 262 forintot jövedelmezett a kerületi közalapnak. Mióta Hrabovszky János nincs, mindég ilyen férfiura várt a kerület, ki a szegények tarisznyáját maga tömi meg, azután másokhoz viszi alamizsnálkodás végett. Rupprecht Lajosban méltó utódjára akadtunk. Másnap következtek a kerületi főtanoda, népiskola, gyámintézet ügyei. A gyámintézet ez évben több mint 1900 forintot gyűjtött. Legtöbbet adott e célra br. Prónay : szabad rendelkezésre 150 forintot, a jubiláris öszszeghez 100 forintot. Utóbbi címen gyűjtött a kerület 532 forintot. Végre az indítványok következtek. Kiemelendő az indítványok közül, mint közérdekű, a veszprémi egyházmegyének leánynevelő intézet felállítására vonatkozó életbevágó indítványa; úgyszintén a soproni egyházé, statisztikai hivatal szervezése tárgyában. Mindkét indítvány bizottságnak adatott ki javaslattétel végett. Bognár Endre. A Kriza-ünnep történelmi emlékei. A székelység közt első példa, hogy a nép jelesének maga polgári ünnepet szenteljen, háláját s tiszteletét tanúsítsa iránta. Szebb részletei megérdemlik a történelem számára együtt fenntartását. Kriza székely népköltő volt, összegyűjtötte annak dal-emlékeit, az ifjúság emléktábla állítását határozta szülő-házánál, az egyházi főhatóság helyeselte, a háromszéki esperesi kör anyagilag és erkölcsileg hozzájárult, főleg két nagy község: Nagy-Ajta és Bölön, az első, a hol született, az ügyet lelkesen fölkarolta, s igy julius 30-ikán kebelében oly szép nemzeti ünnep folyt le, mely az irodalomtörténet figyelmére méltó, s melyre örömmel fog megemlékezni mindaz, a ki jelen volt. Máshol nagytekintélyű férfiak kezdeményezik az ilyet, a lapok hetekig buzdítják a közönséget. Itt igénytelen ifjak indítványozták, csöndben maguk közt kitervezték s fényes eredménynyel, az ország szeme előtt, a közvélemény helyeslése mellett végrehajtották. Ily tettől az erkölcsi elismerést megtagadni nem lehet: Valósággá lett, hogy a magyar nép a költőtől koszorúit, dalaitól a tapsot, koporsójától a könnyet nem vonja meg. Hetekkel jul. 30-ika előtt, mely napra az emlék, tábla leleplezése kitűzetett, egész Erdővidék és Háromszék szomszédos része szive mozgalomban volt, hogy ahoz rokonszenve bizonyítékaival járuljon. Jul. 28-án érkezett meg Kolozsvárról Kriza özvegye, szül. Fűzy Borbára urnő, fiával, leányával és vejével. Kíséretében voltak a kolozsvári unitárius dalárda és rendező bizottság tagjai, a tanodák és eklézsiák képviselői, s Kriza számos tisztelői. Apáca, utolsó vasúti állomásnál díszes küldöttség várta, melegen üdvözölték, hajlékaikba az összes érkezőket meghívták, vendégszeretőleg fogadták el, s mint a család tagját ugy nézte, mint régi barátját ugy látta el a szeretet minden jelével a székely jószívűség, unitáriusok, reformátusok egyiránt. A küldöttség szónoka Lőfy Áron köri esperes volt. A püspöknét Zathureczky József református főúr és helybeli rendező bizottsági elnök saját kocsiján vitte be a paplakhoz. Ünnepélyesen, bandériummal, zászlókkal és harangzúgással fogadták másnap, jul. 29-én Ferencz József püspököt és kir. tanácsost, s a járási r. katholikus szolgabíró négylovas fogatán vitte szállására Bölonbe; szíves vendégszeretettel fogadták Jakab Elek m. tud. akadémiai tagot, aki emlékbeszéd tartására volt felkérve, s kit Nagy István földbirtokos szintén személyesen vitt magához szállásra bölöni házához. Képviselők voltak a m. tud. akadémiától és az erdélyi muzeumegylettől Szabó Károly, a Kisfaludy-társaságtól Szász Béla, kolozsvári egyetemi tanárok, a kolozsvári unitárius főtanodától Kovács János igazgató s az egyetemen angol nyelv tanára, a thordaitól Varga Dénes tanár, a székelykeresztúritól Gombos Sámuel tanár, Thoroczkó bányászvárosból Zsakó József, Szovátról az egyházfi, Maros-, Udvarhely- és Küküllőmegye esperesi köreiből a jegyzők. A fogadó küldöttség nemzeti színű zászlókkal, sűrű, lelkesült éljenzés közt kisérte be vendégeit a faluba, melynek végén diadalkapu volt felállítva, e felirattal: isten hozott; az utak két oldalról zöld fával és fenyőgalylyal szegve, a paplak bejáratánál fenyőgalyból, virággal díszített s nemzeti zászlókkal tarkított második diadalív, s rajta e felirat: üdv nektek. A püspöknét Kriza Sándor, helybeli pap, az ünnepelt testvére fogadta. Jul. 30-án reggel már egészen meg volt telve vendéggel a község, pedig még egyre jöttek a vidékiek. Mint egy szent búcsújárás, olyan volt a nép fel s alá tolongása, jövése-menése az ünnepeltnek szülő-háza felé. A napot könnyű fellegek takarták el a látás elől, de 8 óra tájban látható lett az és az egybegyűlt közönség száma. Ötszázra tehetők a felsőbb társadalom képviselői, 2000-re a székelység. Utcák, udvarok megseperve, ablakok, kapuk fölvirágozva. Szépen, vasárnapi ruhájába öltözötten hullámzott a nép ide-oda. Öröm kifejezését mutatta minden arc, sovárogva várakozott a történendőkre minden szív. A szép polgári ünnep általános lelkes hangulatot keltett. Félkilenckor a harang megszólalt, templomba híva a közönséget, nemzet- és valláskülömbség nélkül. Perc alatt tömve lettek székek, tér, karzatok, kívül az ablakok mellé is állást készitettek, hogy minél többen hallhassák a beszédeket. Közfelkérésre a püspök tartott fennkölt 1 szellemű imát, Péterfy Dénes kolozsvári pap egyházi i szent beszédet, röviden és velősen, hévvel s mély hatás t