Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

teljes kikerülésével iskoláiknak felekezet nélküli községi intézetekké átalakítására bírni. Ezen átváltoztatás a nevezett kormányközeg részéről oly sietséggel és a legtöbb községek részéről a fennálló egyházi törvénynek . oly figyelembe nem vételével szorgalmaztatott, hogy mikor a brassói megyei consistorium ezen eseményekről tudomást nyert, gyakran már félig kész tényeket talált. Feladatát pedig teljességgel nem abban ismerte, hogy a magyar községeket szándékuk kivitelében gátolja, de igen abban, hogy az iskolák kiválása által érintett valamennyi egyházi érdekek biztosításáról gondoskodjék. Ily értelemben ismételten terjedelmes és határozott utasítások mentek ki valamennyi érdekelt községekhez, de csak Hosszufalunál vezettek kielégítő eredményre. Mert a többi községek, Réthyféle törekvések befolyása alatt az előljáró egyházi kormányzattól inkább-inkább elfordulván, a vett utasításokat épen nem, vagy csak hézagosan teljesítették és a megyei consistorium által tett utolsó kísérletnek is, bizottsági tárgyalás utján (a hosszufalusi lelkész Molnár Victor vezetése alatt) mindenütt az egyházi érdekeknek egyforma biztosítását eszközölni passiv ellentállással működtek ellene. Hiszen mikor, a megyei consistorium utoljára intő és parancsoló szavát emelte (1873. junius 5-kén,) a felekezeti iskolák már rég Réthy úr által, nem gondolva az előljáró egyházi hatóság jogával, az állam nevében átvétettek volt. Es hol kelletett volna a községeknek kötelességükre visszatérítésére külső segélyt keresni ? Hisz eljárásuk egy állami közeg közbenjárásának hitelesítését hordozta 1 A brassói megyei consistorium jelentésének F. alatt csatolt kivonatából méltóztassék Excellentiád látni, minő lelkiismeretességgel igyekezett amaz kötelességét ezen irányban is teljesitni. És midőn az egyházi kormányzatnak állított köte^ lességmulasztásait illető ezen szakaszt ezennel bezárjuk, némi vigasztaláSunkra szolgál constatálhatni, hogy minden felemlített tán eléggé felvilágosított esetek Excellentiád vizsgáló biztosa által, ki előtt a dolgok valódi állása tudva nem volt, hozattak elő ; hogy ellenben az Excellentiádnak benyújtott beadványban a vizsgálat kiinduló pontjában — ezen esetek egyike sem lett bár csak egy szótaggal emlitve. E) A lelkészválasztási szabályok hiányai. Az utolsó szemrehányás végül, melyet az Excellentiád által kirendelt biztos emel, igy hangzik: Nem csekély sérelem támadhat végre a magyar egyházakra és lelkészekre a papválasztási szabályzatokból. Ezek szerint ugyan is az egyházak, jövedelem tekintetében bizonyos kategóriákra vannak felosztva és a választhatóság a magasabb kategóriákban bizonyos szolgálati évekhez van kötve. Hogy ez a szűk körre szorított magyar lelkészekre nézve mily hátrányos, első tekintetre szembeötlő. Mert mig egyfelől a néhány magyar lelkész, ha a kellő szolgálati éveket felmutatni nem birja, a nagyobb magyar egyházakba való választhatóságból ki van zárva, addig másfelől nincs kimondva, hogy a választandó lelkésznek birnia kell saját egyház községe nyelvét; s igy megesik, hogy magyar egyházba magyar lelkész nem pályázhatván, a nép nyelvét nem biró szász pályázókra van az egyház szorítva, akik közül pedig, ha különben a szolgálati évekkel bírnak, tartozik választani, a minthogy jelenleg is szász papok szolgálnak több magyar egyházközségben. * Magok a folyamodók beadványukban a papválasztási szabályokat mint törvényt emiitik, mely „szorosabb vizsgálat mellett reánk nézve épenséggel alázó, sőt veszélyes/ a nélkül hogy ezen állitás mellett okokat hoznának fel. A jelenleg országos egyházunkban jogérvényben álló lelkészválasztási szabályok az országos egyházi gyűlés által 1862-ben hozattak. Mint minden egyházi törvények, az országos egyházi gyűléseni tárgyalás előtt tervben alkotmányszerűleg minden presbyteriumoknak és megyei gyűléseknek nyilatkozat és véleményezés végett kiadattak volt. A brassói egyházmegye magyar presbyteriumainak egyike sem látta magát akkor indítva, a terv felett javaslatot tenni, jóllehet, abban már bele volt foglalva az egyházközségeknek ama hibáztatott járadék-kategóriák szerinti felosztása. A brassói megyegyülés ellenben, a melyben a magyar községek is küldötteik által képviselvék, az 1862 május 23-kán kelt jegyzőkönyve szerint azon „megegyező* véleményben állapodott meg, miszerint tekintettel a magyar községek különös viszonyaira a hozandó törvénybe netalán ez lenne felveendő : Magyar jelöltek, kik a törvény minden követelményeinek megfelelnek, minden abból folyó jogokat is elnyerhetik, továbbá : azonban minden magyar jelöltnek szabadságában áll, a teljes hittanitanszakot egy német egyetem helyett egy magyar főtanodában végezhetni Az egyetemrőli visszatérte után egy ilyen önként értendőleg az egyházi főtanács előtt magát a hittudományi vizsgának alávetné, melynek letétele után magyar tanítói állomásokra alkalma-ható és magyar lelkészi állomásokra megválasztható fogna lenni. Ha magyar lelkészségek megürülésekor az országos egyházban a két fönemlitett osztálybeli magyar jelölteknek elegendő mennyisége nem létezne, a megyei consistorium szabadságában álljon, a pályázatot Magyarországban kiírni, melynél azoknak, kik pályáznak, magukat ugyanazon tanulmányokkal, a melyek a belföldi jelöltektől kívántatnak, igazolni kellene. Végül feltétlenül követendő lenne, hogy minden magyar papságra jelentkező a magyar nyelvet tökéletesen birja, mi iránt szükség esetén magát vizsga utján igazolja. Ezen ajánlatokban a brassai megyei gyűlés, mint mondva volt, megegyezett és azok ellen külön vélemény nem fordult elő, ugy hogy azt lehet következtetni, hogy azok egyszersmind a magyar tagok meggyőződését is kifejezték. Az országos egyházi gyűlés pedig a törvénybe (egyházi alkotmány 212. §.) ezen jelenleg is érvényes határozatot vette fel: »Az evangelikus országos egyház magyar egyházközségeit illetőleg egy ágostai hitű magyar hittudományi facultás látogatása is és az ott annak szabályai szerint megfelelő sikerrel letett vizsgálat a jelen határozatok értelmében egy papi hivatal elnyerésére minősült académiai jelöltek jogait megadja.® Ezen határozat által nem csak szinte mind az, a mit a brassói megyei gyűlés követelt volt, a magyar községeknek és jelölteknek biztosittatott, hanem azontúl magyar jelöltek kétségtelen hiánya tekintetéből már előre felhagyatott azzal, hogy ezek az országos egyház törvényei szerinti szigorlatoknak alája vettessenek, sőt inkább egy magyar hittudományi intézet előtti vizsga elegendőnek nyilváníttatott és ez altal a választhatóság köre, egyszerre az ágost. h. evangél. hittudományok az egész magyar birodalom területén megvizsgált jelöltjeire kiterjesztetett, feltéve, hogy a megkívántató szolgálati éveket birják. A nyelv iránti intézkedés mellőztetett, miután nem gondolható, hogy egy jelölt, ki az illető nyelvet nem birja, valaha egy idegen nyelvű községbe