Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

leendő megválasztatását keresni, és még kevésbé feltehető, hogy az illető község egy ily jelöltet megválasztani fogna. Mi ,veszélyes* vagy »alázó« legyen ily törvényes határozatokban, az be nem látható; hanem melynél fogva magyar jelölteknek német jelöltekkel szemben azon előny engedtetett, hogy utóbbiak akkor is, ha magyar papság iránt folyamodnak, a tanulmányok és vizsgák teljes követelményeinek kell hogy megfeleltek. Mi végül azon állítást illeti, hogy szász papok jelenleg is több magyar községben szolgálnak, constatálható az, hogy ez jelenleg csak két egyházközségben áll: a n. szebeni megyéhez tartozó Szakadát kis községben, és a brassói megyéhez tartozó Csernátfalu községben. Hogy az itt alkalmazottak a magyar nyelvet nem birnák, ezt maga biztos ur sem állitotta. Különösen a csernátfalui lelkész sokkal inkább neve, mint nevelése és képzettsége után szász, a magyar nyelvet épen ugy birja, mint egy született magyar. Mellesleg megjegyezve, a magyarjelölteknek, ha a törvény teljes feltételeinek eleget tesznek, német lelkészi állomásokra való palyázat teljesen nyitva áll. A német községekbeni mostani lelkészek között különben egyedül egy magyar van : Hunyadi Imre, maros-vásárhelyi lelkész, ki természetesen a német nyelvet csaknem tökéle tesen birja. Mind a mellett lehetséges, hogy a fennálló papválasz tási törvény a magyar községekre nézve javításra kalmas. Ám legyen ! ha a magyar presbyteriumok ugy vélekednek, éljenek az őket megillető kezdeményezési joggal; minden a fennálló törvény javítását célzó javaslatot lelkiisméretesen megvizsgáltatni, és ha az országos egyház javával egyeztethető, bizonyosan megfelelőleg valósittatni is fog. Eddigelé a létező törvény ellen ez irányban panasz elő nem fordult, javítási indítvány nem tétetett. Nagyméltóságú mínister ur 1 A szentírás minket arra tanít, hogy dicsőségünket lelkiismeretünk tanúságában keressük. Hogy ezen bizonyságot azon nehéz vádakkal szemben, melyeket Excellentiád vizsgáló biztosa egyházi kormányzatunk ellen emelt, nem nélkülözzük, Isten kegyelmének köszönjük. De emelkedett kebellel tiszteljük a gondviselésnek azon további végzését, mely megengedte nékünk azon vádak egész serege ellenében kiilsö bizonyítékra, megdönthetlen tényekre is hivatkoznunk, melyeknek összege bár mely kívülünk álló birót is, főleg pedig Excellentiád igazságosságát és belátását meg kell, hogy győzze arról, miszerint ezen országos egyház magyar községei is mindig tiszta szivek és tiszta kezek által igazgattattak. Sem anyanyelvük természetes joga, sem protestáns önkormányzati joguk nem csorbittatott, és mind azt, mi kirívó színekben mint kötelességmulasztás, az egyházi kormányzatnak igazságtalansága, mint anyagi és szellemi érdekeik elhanyagolása és kockáztatása adatott elő, mint alaptalan gyanúsítást birtuk leleplezni, Jóval messzebb mehetünk és megdönthetlen tényeknek további sorozatával bebizonyíthattuk volna, hogy éppen megfordítva az egyházi kormányzat első sorban a brassai megye consistorium, különösen az utolsó évtizedeken ama községek érdekében a munkásság, gond és kötelességhűségnek rendkívüli mértékét alkalmazta. Csaknem kizárólag a megyei consistorium folytonos törekvéseinek köszönhető az, hogy az utolsó évtized kezdete óta ezen községek szinte mindenikében uj iskolaalapok állíttattak fel és az egyosztályu népiskolák két és három osztályuakká változtattak át. A megyei consistorium éberségének és szigorának köszöni nem egy község egyházi vagyonának fentartását, annak megtámadások elleni oltalmazását, melyek a tulajdon községbeliek sorából emeltettek ellene. Az évenként bekivánt egyházi számadásoknak lelkiismeretés, beható vizsgálata és a hibák hiányolása szintén a megyei consistorium fáradságos, a községeknek bizonyosan igen hasznos teendőihez és törekvéseihez tartozik. Valóban e községekben sok dolog ma egészen másként állana, ha nem a megyei consistorium gondoskodott, küzdött volna érettük és ott rendet teremtett volna, hol az ők saját hanyagsága vagy közönbössége és haszonlesése miatt a legnagyobb zavar és rendetlenség támadott volt. Mellőzzük beható előadását annak, hogy mit tett és mit igyekezett tenni egyházi kormányzatunk ezen községek emelésére, mivel ily tevékenységben soha sem kereshetett érdemet, hanem egyedül kötelességteljesitést. Azt is csak igen jól tudjuk, mennyire hátramaradott ezen munka és annak eredménye attól, a mi kívánatos végcél gyanánt tűnik elő. És elvitázhatatlanul igaz kérelmeseknek beadványukbani fájdalmas panasza a felett : mikép csak össze kellene hasonlítani a brassómegyei magyar községeket a szászokkal, hogy azonnal felismertessék az utóbbiaknak kimagasló fejlettségi foka, rendezettsége és virágzása, szemben amazoknak hátramaradottságával. Nincs ez másként. Az egyházi kormányzat minden igyekezete nem volt elégséges arra, hogy a brassó megyei német és magyar községek állapota közötti nagy hézag máig is kitöltessék, melyet egy százados jogtörténelmi kifejlődés el nem hárítható szükségességgel okozott. Ebből az egyházi kormányzatnak szemrehányást tenni ép oly kevéssé engedhető meg, mint a mily igazságtalan lenne, az ők alsó művelődési állapotáért a felelősséget a magyar községekre róni. A német községek eleitől fogva szabadok, a magyar községek 1848 -ig jobbágyi kötelékben voltak. Ezen egy tényben fekszik kulcsa az ők miveltségi különbségük teljes megérthetésének. Nem a községek, nem az egyházi kormányzat teendők ezért felelőssé, hanem azon egész Erdély felett a szászföld kivételével és Magyarország felett is elterjedett államjogi rendszer, mely az állampolgárok nagyobbik felét féljogosult szolgákká tette, az a rendszer, mely a polgárok nagyobbik felét 1848-ig kifejlődésében erőszakosan visszatartóztatta. Mit használt akkor, hogy a brassómegyei magyar községek helyzete szelid földesuraknak köszönhetőleg mindig hasonlithatlanul kedvezőbb volt, mint a nemesség jobbágyaié vagy a székelyföldön ? Mit használt az, hogy az egyházi kormányzat már 1848 előtt azoknak legalább egyházi felszabadításának űtat törni igyekezett? E jelentőségteljes év az evangelikus magyarokat bizonyosan kedvezőbb gazdasági és szellemi kifejlődésben találta, mint széltiben valamennyi más jobbágyokat. De a szolgaság nyomdokainak csakugyan reájuk is mélyen hatni kelletett, ugy hogy a nékiek azóta kijutott politikai és egyházi szabadság még. koránt sem tudta azokat eltörölni. Mit százados jogtörténeti kifejlődés vétett és mulasztott, azt kevés évtizedek jóvá nem tehetik. Itt mint mindenütt az unokák bűnhődnek az elődök vétkeiért nemzedékről nemzedékre. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. -A_p27ÓSél g-olc. Hajlandó volna az ember azt hinni, hogy egy olyan cultusu szekta, mint a mormonismus, nem szerez-68*