Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

területen szétszórvák. Az ilyennek lehet imaháza, de az talán régi, roskatag; megesik az is, hogy az egy­tházagoknak egy, két, sőt több órányiról kell az isteni­tisztelet helyére gyalogolniok, mi gyermekekre és öre­gekre, sőt eső, havazás, vihar és hideg esetén még megtermett férfiakra nézve is alig kivihető. Lehet ily gyülekezetnek papja, lelkipásztora, de vájjon ily távol­ság mellett hogy juthasson kellő időben a reá szoruló betegekhez és a halottas házhoz ? Lehet ily gyülekezet­nek a legkedvezőbb esetben evangyélmi iskolája, ámde ez sokakra nézve oly távol esik, hogy gyermekeiket mégis inkább a közeli kath. iskolába járatják, hol „eret­nekeknek* gúnyolják vagy elszakadásra csábítják azo­kat ; és ugyanezen gyermekek hogyan juthassanak a messze lakó lelkészhez, mint confirmánsok ? Azonban dacára ily szorongattatásoknak és aka­dályoknak, szétszórt gyülekezeteink mégis ragaszkodnak hitökhez és vágyakoznak Isten igéje után. Minket meg­szégyenítő, nagy, sőt sokunk előtt alig megfogható ál­dozatokat hoznak azért, hogy szegényes egyházi és is­kolai helyzetökön javítsanak, vagy hogy azt legalább fentartsák. Közülük sokan boldogoknak tartanák magu­kat, ha csak egy nem egészen méltatlan, egyszerű isten­tiszteleti helyiséggel bírhatnának. Számos a gyülekezet, melyek adóforint után 50—ioo®/0 áldoznák egyházi cé­lokra. Sok azonban minden áldozatkészség mellett sem képes ily súlyos terheket hosszú időn keresztül viselni, vagy ezek árán bárcsak némileg is előállítani legsür­gősebb szükségleteit a nélkül, hogy a G.-A.-egylet se­gélyökre lenne. Avagy ily hitrokonok nem ép oly méltók, mint szorulvák a mi segítségünkre ? Avagy nem akarnátok-e ti, kik eddig a G.-A.-egyletet még nem ismertétek vagy javára még mitsem adakoztatok, csatlakozni azokhoz, kik az ínséges hitrokonokon tehetségűkhez képest segí­tenek ? Az adakozók élén áll a német birodalom császára. Már IV. Frigyes Vilmos örömmel fogadta el a porosz G. A.-egyletek feletti védnökséget és kifejezte volt azon igéretét, hogy 1500 frtot ad e célra, mit élete fogytáig rendesenki is szolgáltatott. Vilmos császár alatt viszont az 1500 frtos császári adomány minden évben ki jár és ezen felül akárhány Poroszországban és azon kivül szórványban lakó szegény egyház, egyházi céljaira tekintélyes ado­mányokat kap a császár kegyéből. Mások járulékai nem oly nagyok ugyan, de mint krisztusi szeretetből folyók, mégis nagybecsüek. A leg­kisebb adomány is kedves az Ur előtt. Amaz özvegy filléréhez, kiről az Úr mondá, hogy a gazdagoknál töb­bet adakozott, mert minden készletét tette a szegények pénzesládájába (Márk 12, 41—44.), hasolitanak az oden­waldi gyermekek fillérei, kik minden egyes kosár földi­eper és szeder árából bizonyos részt a G.-A.-egyletnek ajánlanak fel; hasonlítanak hozzá a württembergi Hei­merding iskolás gyermekeinek fillérei, melyeket komló­szedési napszámjokból nyújtanak a G.-A.-egyletnek ; ha­sonlít hozzá azon 10 krajcáros, melyet a csehországi Hermannseifen egyik gyermeke ajánlott fel, miután szi­vére vette volna a lelkész azon kérelmét, hogy a búcsú­fiára szánt pénzt inkább a G.-A.-egyletnek adják oda ; hasonlít hozzá azon három négykrajcáros, melyet az érchegységbeli Zwörnitz 85 éves özvegye, ki naponként 5 krajcárt keres csipkekötésből, adott az egylet javára, kérve, hogy őt e csekélységért ki ne nevessék ; hason­lít hozzá sok legkisebb adománya azon szegényeknek, kik napi kéresményökből megkoplalják azt, mit hitsor­sosaik Isten igéje utáni éhségek csillapítására szánnak. A G.-A.-egylet története a szenvedő hitrokonok iránt tanúsított jó kedvű, áldozatkész szeretet számtalan ké­peit mutathatja fel. Az Ur nevében kérésünk most már, hogy egye­sítsétek nagy és kis adományaitokat azok adományai­val, kik már eddig is munkás szeretetet bizonyitottak egyletünk iránt. Legyetek és maradjatok jókedvű ada­kozók, kiket szeret az Isten (2 Kor. 9, 7.). Vegyétek szivetekre Jézus ez igéit : »Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretendi­teks , (János 13, 35-) és a mit cselekedtetek egygyel ez én kicsiny atyámfiai közül, énmagammal cselekedtétek« (Máté 25, 40.), nem külömben Pál apostol szavát : »azért, mig időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltké­pen pedig a mi hitünknek cselédiveU (Gal. 6, 10.). Szeretett magyarországi hitrokonaim 1 Ezen ismer­tetést még azzal toldjuk meg, hogy a G.-A.-egylet fen állása óta a magyar korona országaiban lakó protestán­sok javára 1.172,852 márkát, vagyis 668,525 frt segélyt nyújtott. A magyarországi ágostai evangélikusok az egye­temes ev. egyházi gyámintézet4 cimén rokon egylettel bírnak, mely a G.-A.-egylettel fentartja a hitrokoni össze­köttetést, közvetíti a Gusztáv-Adolf-egyeti adományo­kat s felterjeszti hozzá a hazánkból kerülő folyamod­ványokat. Ugyanezen hazai gyámintézet közbenjár a ha­zai református egyházak segélyezési ügyeiben is a Gusz táv-Adolf-egyletnél. Midőn azonban hálával áldozunk a Guztáv-Adolf-egyletnek a tőle vett adományokért és vigasztalásért, tegyünk mi magyar protestánsok egy rend­kiviili szeretet-adományt 50 éves örömünnepének oltá­rára azon G.-A.-egyletnek, melynek dicsősége a mi di­csőségünk is, mely rólunk, testvéreiről támogató szere­tettel megemlékezni soha meg nem szűnend. Láng Adolf, pestm. ev. esper. gyámintézeti elnök és főesperes. A brassóvidéki ág. ev. egyházmegye 10 magyar községének egyházi elszakadási s magyar es­peresség alkotási ügyéről az erdélyi ág. hitv. ev. egyházi főtanács fölterjesztése. Viszonzásul e lap 11 —13. számai­ban közlött kiadványokra. VII. 3. A felekezeti iskolavagy ónnak kockáztatása. »Ily esetek«, folytatja a biztos ur „eléggé tanúsít­ják, hogy a szász consistoriumok a magyar egyházak javát, még a szoros kötelesség mértékéig is mily kevéssé vi­selik szivükön. Ily gondatlanság s kötelesség-mulasztás esete az is, hogy midőn a magyar egyházak felekezeti iskoláikat községiekké nyilvánították, a Bezirks-Consis­torium kimondotta ugyan, hogy a felekezeti iskolai va­gyon minden eshetőségre biztosítandó a felekezet (ille­tőleg az egyházközség) javára, de e határozat foganato­sításáról aztán nem gondoskodott s az egyházközségek­érdekei máig is megóvatlanul vannak.4 Az egyházi főtanácshoz érkezett hivatalos jelenté­sek szerint sikerült brassóvidéki akkori k. iskolafelügyelő Réthy Lajos ur fáradozásainak, ki ellen ezen egyházi főtanács ismételten kényszerült törvényellenes tulkapá. sok miatt a magas m. k. vallás és közoktatási ministe­riumnál panaszt emelni, a brassói egyházmegye magyar községeit Apáca kivételével előljáró egyházhatóságuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom