Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-20 / 34. szám
pásztornak hivei között lelkinyugalmat és békét kell szereznie és nem a honpolgárok egymás közötti visszavonását szítania : egy iskolatanitónak, mint a jövő nemzedék nevelőjének a jövőbeni egyetértést előkészíteni egyik főkötelessége ; az államellenes üzelmek a legnagyobb kanonikus hibával egyenlőknek ítéltetnek, miután a protestantismust magát is veszélyeztetik. Miután a történet tanusága szerint a magyar protestantizmus, mint testület, a magyar haza jóléteért, honpolgárainak szabadságáért, valahányszor azt az alkalom megkívánta, vért ontott ; a magyar alkotmányt hatalmas bástyákkal körülvenni segített ; legszabadabbá fejlesztett önkormányzatát oly erős várrá alkotta, melyet sem kiilellenség, az abszolutismus vasakarata, sem éber figyelme következtében patentalis belárulás nem volt képes bevenni, megdönteni. Oda látta magát kényszeríttetve a nagyhonti esperesség, hogy lelkes szónoklatok s az esperességi felügyelő ur erélyes kijelentése után, következő határozatokat hozzon : 1. Az esperesség, a kormánynak a panszlavismus elnyomására irányuló intézkedéseit az autonomia figyelembe vételével minden készséggel előmozditandja. 2. Felhívja egyszersmind a kormányt, hogy azon tót hírlapokat és folyóiratokat, melyek magyarellenes tendenciákat képviselnek, s melyek a népnek, a vezetők által nagy számba kezeibe juttatnak, s melyek a magyar állam iránti gyűlöletet szítják s a népnek lelkületét megmérgezik, államügyészei által szigorún ellenőriztesse, a bűnös izgató cikkeket sajtótörvény szerint elitéltesse. 3. A pánszláv érzelműek az egyházi hivatalokból kizárassanak s azért a superintendens uraknak azon hitjelölteket, kik tanulmányaikat szláv intézetekben végezték, felszentelni meg ne engedtessék. A tanítókról a törvény intézkedett. 4. Azon pánszláv érzelműek ellen, kik már hivatalokat viselnek s a magyar államiság ellen izgatnak, működnek, az esperesség, ha üzelmeiket folytatják, a fegyelmi eljárást foganatosítsa. E határozatok a kerületi gyűlésen fel fognak olvastatni. Nyilt levél Lvrincsék János honti ev. főesperes úrhoz. Nt. főesperes űr! Midőn valahára, a pánszlávok ellen megindult az erélyes mozgalom ; midőn a nógrádi esperesség, az illetők hallgatása mellett, határozatát hozta, — gondoltam, mi íog majd történni a honti ev. esperességben ? — Midőn a zólyomi ev. esperesség a 12 atyafi ellenzése dacára, — tehát már csak szavazás útján döntött, — ösmerve a honti lelkészek nagy száma abbeli irányát és törekvését, megvallom, aggódtam a kérdés mikénti eldöntése fölött. Es ime, e lap mult számában nagy örömömre olvastam, a Szalatnyán tartott esperességi gyűlés, a zólyominál is, ez ügyben hozott, szigorúbb végzését. Azonban a „Prot. egyh. és isk. lap.<( aug. 6 diki 32. számában ,Quid tunc?1 nagy hatású cikkből a zólyomi végzésre vonatkozót, lehet alkalmazni, a honti végzésre : „ha volt erélye, hogy végzéssé emelje, — legyen hatalma is, hogy e határozatát végrehajtsa, különben pedig, gyöngeségét árulván el, az ügy érdekében okosabban cselekedett volna, ha semmit sem határoz*. Dr. Szeberényi Gusztáv püspök tapintatos, de erélyes eljárása, a honti atyafiakat, ha még javíthatók, kőrútjában szelídebben észre hozná, mint a mennyire a határozat szigorúsága képes leend. Ezért szükséges és célszerű lenne, mielébb a honti esperességben az egyh. látogatás : hogy ev. egyházunk gyarapodjon és viruljon, mire a papizmus ujabb és ujabb merénylete miatt nagy szükségünk van, hogy ne legyen szükség a fenti végzést alkalmazni, s a lelkészek ne a pánszláv moloch szolgái, hanem a szeretet, egyetértés alapján, az evangyeliom apostolai legyenek, s hogy egyrészről afféle »pánszláv( < , másrészről atféle „magyaron® „odrogyilec4 bélyegzések s megvető lenézések a testvérek között valahára megszűnjenek. Felette sajnálom Schmiedt György abbeli indítványa elfogadását, hogy ezentúl az esperességi közgyűlés jegyzőkönyve, nem mint eddig tót és magyar nye'ven, hanem csak magyarul szerkesztessék. A tót nép között vannak híveink, a kik érdeklődnek az ev. egyház közügyei iránt, s ezek nyelvükön nem csak irott, de nyomatott esper. jegyzőkönyv nyomán annál több ügy barátot szerezve, a fondorkodást az illető atyafiak' részéről ellensúlyozhatnák ; kivált az aug. 2-diki esperességi közgyűlés jegyzőkönyvét számtalan példányban kellett volna a tót ajkú hívek között szétosztani. Azért, a mint iidvös és szükséges volt a hozott erélyes végzés és határozat, — úgy a jegyzőkönyvre vonatkozó indítvány túl lőtt a célon.*) Kérem, ne vegye rosz néven soraimat, — de mint az esperesség fia, a távolban is osztom annak örömeit s fájdalmait, — s egyszersmind fogadja hazafias ügybuzgóságáért tiszteletem s ama hő kivánatom kifejezését, mikép ezentúl is számos éveken át vezethesse az es peresség ügyeit egyházunk üdvére, hazánk javára ! Kolbenhayer, rákos-palotai ev. lelkész. A Gusztáv-Adolf-egylet fenállásának 50 éves örömünnepére emlékül. A Eipcse városában székelő és a magyarország prot. egyházakra is áldást terjesztő Gusztáv-Adolf-egylet f. évi szeptember 12 — 14-ik napjain tartandó 5oévesöröm*) Szerintünk ahova célzott épen oda talált! A tót nyelvű jegyzőkönyv, értesülésünk szerint, külön pont által töröltetett el, mint felesleges intézmény. Valóban felesleges is hivatalosan két nyelven vezetni a jegyzőkönyvet. Egyházunk azon tagjainak, kik nem értik az állam nyelvét, lelkészeik anyanyelvükön könnyen megmagyarázhatják^ mindazon határozatokat, melyek a híveket közelebbről érdeklik. Szer .
