Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

gymnásium első osztályában, Szilasi Mórictól. A földrajz módszeres tanításáról, Dr. Dezső Bélától. Néhány nagyobb tananyag módszeres kidolgozása a közönséges számtanból, Szemethy Bélától. Néhány tanítás-óra a rajzoló geometriából, Szemethy Bélától. 87. A budapesti m. kir. állami felsőbb leányiskola értesítője. Igazgató Berecz Antal. 88. A budapesti VI. kerületi állami főreáliskolának 10-dik évi értesítője. Igazgató Hofer Károly. 89. A budapesti II. ker. kir. egyetemi kath. főgymnasium értesítője. Igazgató Dr. Lutter Nándor. Értekezés : A Toldy-könyvtár magyar régiségei és ritkaságai (i-ső közlemény), Thewrewk Árpádtól. 90. A budapestiIV. ker. {belvárosi) főreáltanoda 28-dik tudósiíványa. Igazgató Ney Ferenc. Értekezés : A reáliskola kérdése, Császár Károlytól. 91. A kegyes tanitórendielc budapesti főgymnasiumáról tudósitvány. Igazgató Trautwein János. Értekezések : A „magyar Horác4

-ról, Kis Sándortól. A kegyes tanitó rend megtelepülése Pesten, Dr. Vajda Gyulától. 92. A csurgói helv. h. nagy-gymnasium 18-dik évi értesítője. Igazgató Bosznai István. Értekezés : Vallás és emberi méltóság, Nagy Józseftől. Tanulók sz. az év végén 121, kik közül 62 helv. h., 40 r. kath. Az intézet nyolc osztályúvá emelése körüli mozgalom lefolyását s annak eredményét ld- lapunk f. évi 28-dik számában. Az egyházmegyei gyűlés elhatározta, hogy a gymnásium igazgatója ezután tagja lesz a gymn. igazgatóválasztmánynak. E határozat csak a józan administratió követelményének felel meg. A melléktárgyak s a rajz, eddig külön dijért a tanintézet rendes tanárai által tanilattak ; a jövő tanévtől kezdve az emiitett tárgyak tanítására segédtanár fog alkalmaztatni. A tanári nyugintézet legközelébb valószínűleg megalakul, amennyiben alapszabályai az igazgató választmány által már el vannak fogadva s az egyházmegyéhez felterjesztettek. Az 1879/80 tanévben alakult önképzőkör „Csokonai-kör4 nevet vett föl. A köz- és ifjúsági könyvtár együttvéve 7035 kötet könyvből áll. Jótétemények, ösztön-és pályadijak fejében kiosztatott összesen 468 frt 80 kr. TÁRCA. Az I-ső Zsoltár átirata. A XXIII. Zsolt, dallamára. A ki nem jár a hitlenek tanácsán, A bűnösök dtaiban meg nem áll, A csúfolók székeire rá nem űl ; De az Isten törvényének ugy örül, Hogy arra van gondja éjjel és nappal : Boldog ember, az ily ember, bizonynyal Mert olyan ő, mint az a jó termőfa, Mely a folyó partjára van plántálva, Gyümölcseit idejében megadja, Leveleit soha el nem hullatja. — Az ily ember lítaiban boldogul, Szándékait végbeviszi boldogul. Ámde olyak a hitétlen emberek, Mint a polyva, melyből a mag kipereg, S melyet ide és amod.i szór a szel, — S az Úr szava Ítéletet ha beszél : Meg nem á lnak ; — az igazak nem tűrik, S minden útjok semmivé lesz, eltűnik. Ilácz Géza, mohai ref. lelkész. Szerencse és boldogság. Két áramlat folyik e világon keresztül, egymáshoz hasonlók, egymással rokonok annyira, hogy az emberek felcserélik azokat, és mégis különbözők egymástól, ugy forrásuk, mint utjokra nézve. Az egyik ama negyedik evangeliombeli tóhoz hasonlít, Bethesda tavához, melyhez lélekszakadva siet mindenki, hogy abban megfürödhessék, de a nagy hullámzás és rohanás közt csak kevesen érik el a célt és sokan ugy járnak, mint ama béna, ki negyven évig feküdt a parton és nem részesült a jótéteményben. A másik áramlat hasonlít Ezsaiásnak ama csendesen folyó vízéhez, melyet a nép megvet, de a mely ember azt megismeri és iszik belőle, az teljes megelégedést nyer, és bármilyen legyen további utja, barátságos vagy barátságtalan, napfénytől vagy vihartól kisérve: önmagában megelégedve folytatja útját és azt mondja: „Az Ur az én pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom.4

(23 Zsolt. 1 v.) Mi a neve ezen két áramlatnak, mely egymáshoz annyira hasonlít és mégis egymástól oly különbözően futja meg útját a világon keresztül ? Az egyik áramlatot, a mely után majdnem minden ember rohan, de melyet csak kevesen érnek el, sokan évekig futnak utánna, a nélkül, hogy csak egyszer is merülhetnének habjaiba, — nevezzük szerencsének; a másikat pedig, — a mely oly csendesen, zajtalanul folyik a világon keresztül, mely után csak kevesen lépdelnek, de elérve, csendes vizében megelégedést találnak, — boldogságnak nevezzük. Ha mindakettőt megvizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy forrásukra és utjokra nézve teljesen különböznek egymástól és mégis egy ősforrásra utalnak, a melyet szem nem lát, de sejti a hit s a melyet Istennek nevezünk. Szerencse és boldogság oly közel rokonok, hogy a német nyelv ezen egy szóban foglalja azokat egybe : Gliickseligkeit; és mégis oly különbözők egymástól már csak forrásukra nézve is, mert az egyik, t. i. a szerencse forrása az időből, a másik a boldogság forrása az örökkévalóságból fakad. Szerencsésnek mondjuk azt az embert, a kinek életében a külső körülmények a sziv kívánalmaival öszsze találkoznak; a kinek szorgalmát oly eredmény koronázza, hogy sötét gond napról-napra nem háborítja élvezeteit; a ki oly munkakört talál, a mely képességének és hajlamának megfelel ; a ki a barátság karján és