Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

liekké átalakíttatván, azóta egyházi segélyt többé nem vehetnek igénybe. Ezt előrebocsátva, bátrak vagyunk a hivatalos levelek alapján részletesen a következőket megjegyezni: 1862-ben Hosszúfalu, iskolájának segélyezése iránt folyamodott és a segélyt 1861. és 1862-re külön-külön 80 frttal összesen ióo forinttal megkapta. Más brassói magyar községek ezen évekre nem folyamodtak. 1863, 1864, 1865, 1866-ban Tatrang segélyt kért egy harmadik tanitói állomás rendszeresítése végett, melyet mindenik évre meg is nyert 100 frt, összesen tehát 400 forinttal. Ezen évek lefolyása után ezen közönség köszönettel azt nyilvánította, hogy ama tanitói állomás költségeit már maga hordozhatja, és hogy a segélyt kereső községek sorából kiválik. A megjelölt években (1863-tól 1866-ig) Tatrangon kívül ama magyar községek közül csak Csernátfalu kért, még pedig lelkésze részére segélyt; a nem kellőleg felszerelt kérvényt vissza kellett utasitni, ez azonban jobb felszerelés esetén sem vétethetett volna figyelembe, minthogy a papi jövedelmek ezen községben nem tartoznak a leggyengébbekhez. Az 1867. és 1868-dik évekre az égés által szerencsétlenné lett apácai lelkész IOO— IOO frt, együtt 200 frt segélyt; Bácsfalu ugyanazon két évre lelkész- és tanitódijazási alapja javára 100—100 frt, összesen 200 frt; Hosszúfalu egy tanitólak építésére mindkét évre külön 100 frt, összesen 200 forintot kapott. Ezen segélyezett községeken kiviil az 1867. és 1868-dik években csak még Krizba magyar község folyamodott segélyért, mely tőle, a szükség ki nem mutatása miatt, megtagadva lelt. Az 1869 és 1870-dik évekre Krizba iskolaépítésének segélyezése végett kérelmezett; nem nyerhette meg a segélyt, mivel a község időközben iskoláját felekezetnélkülivé átalakította volt. Brassóme-gyének más magyar községei ezen években (1869 és 1870) segélyért nem folyamodtak. 1871-ben Brassómegyének egyik magyar községe sem kért segélyt. 1872-ben egyedül Pürkerec kérte templomépitésének segélyezését; ezt az államsegélyből e célra elvi indokból nem nyerhette meg; ellenben ugyanarra az alamizsna-alapból 50 forintot kapott. Az 1873. és 1874-dik években végre ismét egyetlen egy kérés sem fordult elő Brassómegye magyar községeiből. Ezen irományszerű adatokból kitűnik : hogy a brassói egyházmegyének szinte mindenik magyar egyházközsége, valahányszor az államjavadalmazásbóli segélyezésért folyamodott, azt meg is nyerte ; hogy átalában csak Csernátfalu utasíttatott vissza egyetlen egyszer kérelmének nem elegendő felszerelése és Krizba kétszer a szükség ki nem mutatása és kérelmének tárgynélkülisége miatt; továbbá, hogy a kérdéses községek különös viszonyai méltánylásával az átalánosan felállított elvektől javukra többféle kivétel tétetett, mig azoknak szigorú alkalmazása esetén nékiek épen semmi segélyt nem lehetett volna adni, mivel lelkészeik és tanítóik jobban vannak dijazva és a községek által lélekszámukhoz képest jobban is dijaztathatnak, mint igen sok más egyházközségekben, melyek az országos egyház pénzerejének elégtelensége miatt szintén nem segélyeztettek; továbbá, hogy az engedélyezett segélyösszegek maguk elég tetemesek és mennyiségre nézve a különben túlnyomólag csak 50 forinttal engedélyezett segélyek átlaga felett állanak. Igy áll a dolog azon állításra nézve, hogy ezen községek ,csak kivételesen és inkább csak látszatva* segélyeztettek, igy azon állításra nézve, hogy a segélyek nem állanak kellő viszonyban lélekszámával és szükségeikkel. A mi ellenben az Enyed, Torda, Maros-Vásárhely, Fogaras községekre való utalást illeti, — melyek németekből nem német környezetben, helyesebben agostai hitű evangelicusokból másfelekezetbeli környezetben állanak és évről-évre segélyösszegeket venni szoktak, — megjegyzendő, hogy ezen községeket, nem dacára csekély lélekszámuknak, hanem épen e miatt segélyezni kell. Ha ugyanis azokban az evangelium átalában hirdetendő és az iskolai ifjúság átalában egy külön vallásos tanítás jótékonyságában részesítendő, ez másként nem történhetik, mint külső segedelemmel, minthogy a községbeni kevés hívek minden erőlködés mellett sem képesek maguk részére a keresztény községi élet ezen alapfeltételeit saját erejűkből biztosítani. Ez az egyedüli „célzat4

, mely itt ,szembeszökő* lehet. Azonban a biztos ur jelentése szerint az ,egyházkerületnek4

állítólag más segélyalapok is rendelkezésére állanak, a melyekből a magyar községektől az őket megillető rész visszatartatik. Ezen alapok nem neveztettek meg. Mi csak egyetlen egyet ismerünk, a melyből azon községeknek segélyek adathatnak : az úgynevezett „egyházi egyetemi alamizsna-alapot.* Ezen alapból adatott Pürkerec községének a már említett 50 forintnyi segély és ugyanabból az apácai, csernátfalui és krizbai lelkészeknek 1867-től 1872-ig évi járadékaiknak már helyrehozott rendkívüli megrövidítése tartama alatt, egy kamat nélküli összesen 629 frt 5 3 a

/2

krból álló kölcsön. Az egész alap, lényegesen csak a legutolsó években takarékosság által gyarapittatvan, jelenleg mintegy 13,000 frt tökéből áll, miből belátható, hogy az utóbbi években átlag mintegy 800 forintot tevő bevételeiből mennyi esik azon célokra, melyeknek szolgálnia kell, úgymint : szegény hazai községek segedelmezése minden bajaikban, a lelkipásztorság és egyházi látogatás költségei fedezése a diasporában stb. Hogy itt az egyes község csak nagyon ritkán nyerhet segélyt, az a dolog természetében fekszik. A középiskolákban tanulók segélyezésére ösztöndijakról az egyházi főtanács egyátalában nem rendelkezhetik. Azon javadalmak és ösztöndijak pedig, melyek a brassói egyházközség tanintézeteihez kötvék, kivétel nélkül tanulóknak érdemességök mértéke szerint adatnak. Ismételt felhívás dacára is elég ritkán keresték fel amaz iskolákat azon magyar községekbeli gyermekek; ha tették, már mint famulusok a gymnasiumban és seminariumban szives felvételben, ingyen szállásban, élelemben és oktatásban részesültek, mint ezt a magyar községek legtöbb papjai saját ifjú koruk tapasztalásából erősíthetik ; sőt ezen gyerekek és ifjak legtöbbjei, ha szorgalom és erkölcsösség által magukat csak némileg előtűntették, ugy mint a hasonló szorgalmú és jóerkölcsű többi gyerekek és ifjak : jutalmakat, pénzsegélyeket és ösztöndijakat nyertek. Ázon iskolák építéséhez és fenntartásához, az azoknál létező alapítványok és hagyományok alapításához azonban a brassómegyei magyar községek még soha egy fillérrel sem járultak, míg a megye többi községei azon tanintézetekhez eleitől fogva tetemes természetbeni és pénzadományokat szolgáltattak és még most is szolgáltatnak. Egyetemi ösztöndijak, a mennyiben kegyes alapítványokból a brassó megyei consistoriumnak rendelkezésére állanak, mikor kellőleg minősült magyar pályázók voltak, ilyeneknek is adományoztattak, mit brassói