Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-06 / 32. szám
népiskolatanitó Újfalui Köpe Sándor tanúsíthat, ki az 1862 és 1863-dik években egy Bogner-féle 200 forintos évi ösztöndijt Sopronyban és Jénaban élvezett. Az egyházi főtanácsnak rendelkezésére álló egyetemi ösztöndijakért 1861 óta egy brassói egyházmegyei magyar községből egyetlen egy ifjú folyamodott; igen sok pályatársai között ez a leggyengébb iskolai bizonyítványokat tudván felmutatni, figyelmen kivül kellett maradnia. A sokszor emiitett beadvány igenis a felett panaszkodik, hogy az ösztöndijak csakis német egyetemeken tanulók javára fordíttattak. Ez igaz; de alapitvdnyszerüleg ez másként nem is lehetett. És ha az alapító akarata az egyházi főtanácsra ezen megszorítást nem ruházta volna, minő magyar tanulók és miféle nem német egyetemeken lettek volna ösztöndijakkal segélyezendők ? Mert nem az ösztöndijakbani hiány, hanem sokkal inkább a barcasági magyaroknak magasabb tudós képzettség irányábani közömbössége oka annak,hogy gyermekeik közül oly felette kevesen adják magukat a magasabb tanulmányokra. A mily kevés vonzóerőt mutat a Hosszúfaluban tetemes államköltségen a brassói magyarság közepette alapitott felsőbb nép- vagy polgári iskola erre, — még sokkal nehezebben szánja magát a tehetős magyar földmives arra, hogy fiát távolföldi intézetekbe küldje. És ha ama községek egyes gyermekei magukat valósággal a hittan tanulására adjak : minő más, mint német egyetemeken volna nekiek lehető, protestáns hittant valóban tudományosan mivelni ? A mindkét felekezeti magyarországi evangelicusok hittani intézetei még soká nem állanak azon tudományos magaslaton, hogy a tudomány-szomjasokat messze távolból magukhoz vonják, és a kinek a tudományt a távolban és még ösztöndijak segélyével kell keresni, ezt bizonyosan csak ott fogja kereshetni, hol bizonyos abban, hogy megtalálja. Tettleg a magyar községek legkitűnőbb lelkészei, így Molnár Victor, a hosszúfalusi pap, hittani tudományos kiképeztetésüket német egyetemeken élvezték. Hogy az ösztöndíjak alapitvány szerint német egyetemekhez kötvék, ennek oka ennélfogva a tényállásban rejlik s nincs is semmi köze a magyar községeknek kiképzett papjelöltekben állított hiányával. Tetszett végül a kiküldött biztos urnák azon állítást kimondani, hogy a magyar községek az egyházi kormányzat és a segélypénztárak terheiben épen azon mértékben osztoznak, mint a többi egyházmegyei községek. Ezen állítás szembeállítva az előnyök előbb állított egyformátlan elosztásával, igen szemmellathatóvá akarja tenni azt, hogy a „szász* egyházi kormányzat a magyar községeket ugyan telhetetlenül kiszívja, ellenben tőlük a közösség minden előnyeit ravaszúl megvonja. Vigasztalásunkra szolgál, hogy nem maguk a kérelmesek azok, kik az országos egyház ellenében tartozásuknak és követelésöknek ilyetén mérlegét állítják fel. Mert a ki szám szerint ismeri a teljesítés és viszontteljesitésnek viszonyát ama községek és a megyei és országos egyház között, ilyetén számtanhoz kevés vonzalmat érezhet magában. A másolatban tisztelettel mellékelt, a brassói megyei consistorium által szerkesztett átnézet mutatja, mennyivel járultak a brassói egyházmegyei magyar és mennyivel a szász községek 1861-tői 1874-ig a megye és az orsz. egyház szükségleteihez. Az első tiz egyházközség ezen célokra összesen 2119 frt 29 krt., az utóbbi 16 község szinte tizenkilencszer annyit, t. i. 39-764 frt 5 3 V2 krt. adtak. Igaz, hogy a magyar községek is az egyházi bevételek, azonban saját csekély egyházi bevételeik 2%-át és szintúgy rovatai utján is, de az ok fizetési képességük szerint, — a mennyiben nem mentesitvék (mint Bácsfalu, Hosszúfalu, Pürkerec, Tatrang és Zajzon) — átalános egyházi célokra járulékképen fizetnek, vagy legalább fizetni hivatvák. Mert a csekély járulékokat is, melyekkel tartoznak, és a melyek nékiek egészen el nem engedtethetnek, mindig csak későn, gyakran épen nem küldik be. Érzelmünkkel ellenkezik hitsorsosokkal krajcáronkénti leszámolást tartani. Ha azonban nekünk az a szemrehányás tétetik, hogy magunkat az ő szegénységük rovására gazdagítjuk : legyen szabad legalább annyit említenünk, hogy egyedül a többi országos egyházbóli segélyadományok által, — igy például a hosszúfalusi, bácsfalui és csernátfalui iskolaépítések végett a brassói megyében eszközölt gyűjtések, a Gusztáv-Adolf-alapitvány brassói fiók- és erdélyi főegyletének szeretetadományai, az országos egyház nevében folyt segélyek által, hogy, mondjuk, egyedül ilyen segélyadományok altal a brassói egyházmegye magyar községeinek kezdet óta, de névszerint I861 óta sokkal több jutott, mint a mennyivel ők ugyanazon idő alatt a megye és országos egyház közös céljaihoz járultak. És a visszafolyó adományok ezen fölöslege mellett egy ily leszámolás esetén az egész magasabb egyházi igazgatást ingyen élvezték volna. Ennyi a „szász* consistoriumoknáli „méltányossági érzet és atyai indulat teljes hiányáról.* KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Egy vasárnap a mormonoknál, London egyik negyedének félreeső és szennyes utcájában emelkedik egy magas ódon ház, melyen ez a felírás olvasható : tánc-akadémia. A belső ajtók egyikén meg ez olvasható : az utolsó napok szentjei egyletének terme. Itt jönnek össze a mormonok London éjszaki részéből minden vasárnap s minden héten egy estve. De nincsenek sokan, ugy hogy például az utóbbi vasárnap estve a szentek mind jelen voltak, mégis az egész összegyülekezés alig állt száz személyből, ebből is a többséget nők képezték. Egy harmada 10—18 év közti leányokból állt. Férfi alig volt 24 ; ezek közül hat ősatyai minőségénél fogva, vagyis mint egyházi hivatalnok, a terem végén egy asztal körül ült, a mi egyszersmind szószékül is szolgált. A szent férfiak és asszonyok a nép legalsó rétegéhez tartoztak, és semmi komolyságot nem tanúsítottak az isteni tisztelet megkezdése előtt; oly szabadon beszélgettek s nevetkéreztek, mintha csak az utcán lettek volna. Átalában a mormonok istenitisztelete semmi olyas mélyebb érzelmet nem tud kelteni, mint egyéb cultus szokott. Egy hymnussal kezdetett meg, melynek áriája nagyon hasonlít a galoppéhoz. Az éneklés után felállt egy fiatal ember, különben csinos fiu s el kezdett prédikálni ugyancsak orrhangon „az ő evangéliumokról*. Exordiuma nagyon szerény volt. Elmondta, hogy ő semmiféle theologiai nevelésben nem részesült, sőt eddig