Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-09 / 28. szám

Távol legyen tőlünk, ezen fejtegetések élét egyénele ellen forditani akarni. Most, ugy mint évekkel ezelőtt, midőn indíttatva voltunk épen ezen törvényes felállításokat Excellentiád mélyen tisztelt, azóta megboldogult hivatali elődének szintén a jus supremae inspectionis törvényesen meg nem alapitható értelmezésével szemben előadni, most, ugy mint akkor, nem kételkedünk abban, hogy azon férfiak, kik ma a magas m. k. vallás- és közoktatási ministeriumban mérvadólag tevékenyek, meg vagyunk győződve arról, hogy egy Eötvösnek méltó utóda, ki mai nap ezen magas ministerium élén áll, — oly férfiak, kik az igazság eszméjét az egyéni felekezetiségtől szabadon tartani tudjak. De a vezető államférfiak személyei a valtozásnak alávetvék és nem szabad az egyházaknak létők biztosítékait személyekben, hanem állandó intézményekben kell keresni. Mit fogna — és joggal — mondani a mi országos egyhazunkkal teljesen egyenjogú erdélyi római katholikus egyház, ha a legfőbb felügyeleti felségjogot irányában egy, a maga többségében evangelicusokból álló hatóság, egy oly hatóság altal akarnak gyakoroltatni, a mely az ő szervezeténél fogva esetleg kizárólag evangelicusokból, döntő felsőbbjeiben nagyon valószínűleg mindig evangelicusokból állana? Es miután az egyházi ügyekbeni legfőbb felügyelet felségjoga szigorún törvényszerű értelmezésének mezejét átmérve, végső, szerény ráutalásainkkal mar a szabadabb egyházpolitikai megfontolás terét érintettük, méltóztassék Nagyméltóságod nekünk megengedni, hogy némely következményre utaljunk, melyek szerintünk az egyházi ügyekbeni államfelügyeletről a mult évi november 12-ikén 29635. szám alatt kelt igen tisztelt iratban kifejtett tannak — eltekintve annak törvényes megallapithatóságatól — kíséretében lehetnek és léteznek. Létezik, magától az Istentől rendelve, egy, az államot és szintén egy, az egyházat sajatképen megillető élet- és működési kör, mely kettőnek egymást ugyan kölcsönösen ki kell egészíteni, de a melyeknek egyik vagy mindkét oldal irányában veszély nélkül nem szabad határaikat tovább mozdítani. Ezen határok átlépésére irányzott hierarchiai kísérletek az emberiség kárára soha sem hiányoztak. De a történelem tanúsága szerint véghetetlen rosz eredett abból is, valahányszor az állam az egyház belügyeit hatalomkörébe belevonni próbálta. Az egyház az allamnak beavatkozása által legsajatabb feladatainak sikeres kifejlesztésében gátolva, idegen hatalmak szellemtelen eszközévé zsugorodott össze és elvesztette erejét azon legszentebb javak tiszta megőrzésére, melyeknek edénye szükségképen minden egyház : a vallast. A túlkapó allam pedig, me'ly feladatokat bitorolt, melyek nékie nincsenek megígérve, oly esetekben igen gyakran saját kárára a bureaucraticus theocratia amaz undorító alakjává fuvalkodott fel, mely a jogeszme valósítására alkalmatlan, mivel a lelkiismeretek szabadságát feldúlta, és még alkalmatlanabb arra, hogy Isten orszagának utjat egyengesse, mivel a hitet nélkülözi. De mi lenne adva egyéb, mint olyan túlcsapongások kezdete, ha az állam magának azon jogot tulajdonítaná, hogy bárminő egyházi ügyekbe beleavatkozzék ; ha szabadságában állana, valamely egyházi lény belsejében lévő bármely visszásságot minden percben, talán puszta gyanúra, saját közegei által megvizsgáltatni ; ha ekkép joga lenne, a legsajátabb hivatali eljárásokat, melyekért az egyházi kormányzat rendelve van, tetszése szerint magához vonni és magát, az államot, az egyházi kormányzat helyébe állítani; igen, minő feladat marad rnég fenn az egyházi kormányzat részére, ha az állam az, mely a felett határozzon, váljon belegyházi téren visszaélések fordulnak-e elő; ha ő az, mely az ily visszaélések terjedelmét megállapítani, ha ő az, mely azoknak megszüntetése végett gondoskodni hivatva van ? Mily távol van itt még az egyházi kormányzatnak az állam általi teljes felváltása, és hány lépés van még hátra, hogy hitcikkeknek felállítása felségjognak nyilváníttassák ? Valóban nem ilyen célokat sürget a magyar állam egyházpolitikája, s nem ily célok azok, melyeket Magyarország államférfiai törekvésreméltók gyanánt állították fel. Hogy hangzottak csak ama szavak, melyekkel egy fennen ünnepelt hazafi a magyar egyházpolitika jövendő rendszerét jósolva előírta? »Alapja (a rendszernek) - igy szólt Deák Ferenc a képviselőháznak 1873. junius 28-karóli ülésében — az, hogy az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a cultusok ügyeibe és csak akkor, és csak annyiban, a mennyiben a status fenntartása a beavatkozást szükségessé teszi ; de ha azt egyszerre el nem érhetem, azt a célt mindig szem előtt tartom, és minden lépést, mely affelé vezet, pártolok, de nem pártolok semmi oly lépést, a mely attól eltávolít." Es ezen viharos tetszéssel és mindenfelőli helybenhagyással fogadott szavak tartalmaznak-e lényegileg egyéb valamit, mint azt, a mit fentebb a legfőbb felügyelet felségjogának Erdélyben törvényes tartalma gyanánt felhoztunk ? Nem ugy hangzik, mintha Deák Dózsanak az erdélyi vallástörvényekből leszármaztatott tanat, az 1794-rőli k. leirat doctrináját csak megújítani akarta volna ? Deák Feienc ama szavakkal csakis egy, a cultusminister altal beadott, a magas ház részéről szinte egyhangúlag határozattá emelt indítványt támogatott. Es midőn ezen indítvány határozattá vált, a magas ház — nem az indítványozó helyeslése nélkül — egyszersmind kimondotta azt, hogy az Deák szellemében foganatosittassék. Az egyházpolitika, — melyet két évvel ezelőtt az ország képviselete ama jelentős esetlegből ünnepélyesen vallott, — azon politika, mely Erdély vallástörvényeiben meg van testesülve, ez kétségen kivül ma is végcélja Nagyméltóságod felvilágosodott igazgatásának. A brassói egyházmegyei 10 magyar ág ev. hitközség érdekei Az erdélyi ág. ev. egyházkerület 10 egyházmegyét foglal magában. Ezek pedig névszerint : a medgyesi, szebeni, brassói, besztercei, szász-sebesi, segesvári, selyki, sinki, kőhalmi és szászrégeni egyházmegyék. Ezek között egyedül a brassói egyházmegye az, mely kebelében 18 ezer ág. ev. lélekszámot és pedig magyar ajkuakat foglal magaban. A szász ajkúak pedig ezen egyházmegyében mintegy 24 ezer lelket számlálnák. A 10 falusi magyar hitközségre nézve életszükség volna, hogy a 18 ezer ág. ev. lélek alkotna külön magyar egyházmegyét önállólag; s viszont a 13 falubeli szász ajkú hitfelek is 24 ezeren, ónálló esperességet képeznének. Mind a kettő jól fennallhatna, ha mindjárt csak a népességi létszámot vennők is csupán tekintetbe. A szászrégeni egyházmegye 12 egyházközséget számlál magában, de mint tudom, népességre