Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

egyháznak létesítése és kormányzása, tekintettel a nagytávolságnál felmerülő tetemes uti költségekre és mas nélkülözhetlen egyházi és igazgatasi szükségletekre, csak akkor lenne lehetséges, ha az 1859. sept. i-én kelt cs. kir. pátens 5. §-ának és az 1860. febr. 5-én kelt legfelsőbb elhatározáshoz, valamint azon előnyökhöz képest, melyeket az az osztrák és magyar prot. egyház élvez, egy évenlcénti állami vagy országos segély legalább 4- 5000 frtnyi összegig, a mennyit Magyarországnak még legkisebb superintenaentiája is az állami pénztárból élvez, a háromé gykirályság protestánsai részére, még pedig a suj)C-rintendens számára 1000 frt, a superintendensi helyettes számára 600 frt, a 3 esperes számára pedig egyenként 400 frtban kiszolgáltatandó hivatali pótlékra (Functionszulage) és egyébb igazgatási költségek fedezése, valamint szegény parocliiák és elemi iskolák felsegélésére engedélyeztetnék : ezen okból azon esetre, hogy ez nem volna lehetséges, célszerű vagy kivihető, alázatosan azt javasolnánk, hogy legalabb ez időre 1.) a háromegykirályságnak összes ág. hitv. ev. egyházközségei egy horvát-szlavon ág hitv evang. esperességet és 2.) az összes helv. hitv. evang. egyházközségek és horvát-szlavon helv. hitv. ev. esperességet alkotni köteleztessenek. Ezen két esperesség minden egyházpolitikai és közigazgatási ügyben minden külegyliázi hatóságtól független és egyedül a magas országos kormány ala rendelve lenne, s csak tisztán egyházi belső ügyekben (tan, szertartás, a papjelöltek megvizsgálása és felavatasa stb ) egy szomszédos, ugyanazon felekezetű superintendentiaval hozatnék összeköttetésbe ideiglenesen, addig t. i. mig egy horvát- zlavon superintendentia létre jönne. Miután pedig emigy az egyházközségek által szabadon választandó két esperes és alesperes nemcsak esperesi, hanem többféle superintendensi teendőt is végezne, évi hivatali pótdijazásuknak 600--1200 frt illetve 4—800 frtnyi minimalis összeg erejéig, egyébb egyházi szükségletekre és igazgatási költségekre pedig legalabb 800 frtnak kellene folyóvá tétetnie, miáltal az országos torrásokból adandó évi segélyösszeg legalabb 2800—3000 frtra, tehát sokkal kisebb összegre rúgna, mint a menynyit egy önálló horvát-szlavon egyháznak és superintendentianak egyébkint kívánatos és sok tekintetben előnyösebb alapitasa igényelne. Csak igy lehetne elejét venni azon anomalianak, hogy Szlavóniának és a katonai határőrvidéknek evang. egyházai Budapestről, Békés-Csabaról, Győrről, Debrecenből, Zomborból stb. kapnak rendeleteket, melyeknek magukat alavetni kénytelenek, holott másrészt ismét nincsenek oly hazai egyházi közegek, a melyek az állami és egyházi rendeleteknek végrehajtását ellenőrizzek. Boszniának protestánsai az illető vidék szerint vagy a horvát, vagy pedig a sziavon esperességhez csatlakoznanak. A midőn a háromegykirályság közigazgatását és az itteni protestánsok egyházi fennállását nagyon közelről érintő kérdések eldöntését azon bizalomteljes reményben bizzuk a magas országos kormanyra, hogy ennél úgy a nemzetnek és országnak, valamint a protestáns egyháznak érdekét tekintetbe veendi : kényszerítve érezzük magunkat azon tiszteletteljes kérelemre, hogy ezen ügy mielőbb intéztessék el. Ugyanis a háromegykirályság számara fennállott kir. helytartóság 1867. m

arc. i-én kelt rendelete altal a mi egyházközségünknek, mint az országos főváros gyülekezetének akarmily nem az országban létező hatalom alá leendő rendelése és akar az osztrák, akár pedig a magyar evang. egyházhoz való csatlakozása hatarozottan megtiltatott. És habar mi ezen, különben indokolt meghagyásnak a felsőség iránti evangeliomi engedelmességgel magunkat alávetettük és ma is alavetjük, és csak azt kívántuk volna, hogy a magas országos hatóság egy legalabb némileg rendezett egyházi fennálláshoz eddig valami módot és utat nyitott vagy utasítást adott volna, mégis összelias nlitva a mi helyzetünket a háromegy királyság mindazon egyéb evang. egyházai helyzetével, a melyek a magyarországi evang. egyházzal való szerves összeköttetésben, magyar esperességek, snperintendentiák} egyházi képviseletek- és gyűlésekhez, valamint egyéb magyar hatóságokhoz való viszonyukban évek óta akadálytalanul meghagyatnak, e szerint az országon kivül lévő egyházi hatóságokkal birnak — annyival inkább érezzük magunkat egyházi érdekünkben megrövidítve és megkárosítva, mert egyedül a mi zágrábi egyházunk több mint 15 év óta minden egyházi hatóság nélkül szűkölködik, mert neki egy, az országon kivül levő egyházi hatósághoz való csatlakozás ismételten és az utolsó években is a városi tanács utján megtiltatott, mert előbbi belső viszálkodásaiban és bajaiban, a midőn egy főpásztornak közbelépése felette szükséges és aldásteljes lett volna, már ismételten nagyon közel állott a teljes tönkrejutáshoz, és mert most is egészen elszigetelt, minden egyházi és kormány zati összeköttetést nélkülöző, csak a secta egyesületekhez és zsidógyülekezethez hasonló állasban kénytelen megmaradni. Azt sem hallgathatjuk el, hogy egy főegyházhatóság hianya miatt ily elszigetelt egyhazban a rendszeres lelkészi működés nagyon meg van nehezítve, és hogy ez által az állami érdek is nagyon könnyen kárt szenvedhet ; mert a midőn az egyházi lapok tanusaga szerint, az evang. lelkészi hivatalokhoz superintendenseik és espereseik utján az 1879. év folyama alatt 1680. márciusig nagyobb számú ministeri rendeletek érkeztek, melyek a közös had- és pénzügyi ministeriumok altal kiadott, és az anyakönyvek vezetésére, bizonyos anyakönyvi kivonatok bélyegtelen kiadásara, hadkötelesek nősülhetésére és egyéb fontos kérdésekre vonatkoznak, a helybeli lelkészi hivatalhoz, és annak üresedése alatt a presbyteriumhoz több ilyen rendelet eddig sem érkezett. És miután teljes joggal azt allithatjuk, hogy alig van egész Európában egy olyan keresztyén-evangeliumi 6