Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

egyházgyülekezet, mely oly egészen magára hagyatva és minden összeköttetésből egy rendezett és szervezett egyháztesttel teljesen kiszakítva lenne, a mely kénytelen lenne, lételének minden egyes lépését magának oly nehezen kiküzdeni, és a mely mégis minden irányban oly fontos hivatással bír, mint épen a mi zágrábi gyülekezetünk, a mely keresztyén-evangeliumi és egyházi, s ilyen akar maradni mindenkor, ez okból tiszteletteljes bizalommal esedezünk, kegyeskedjék a magas országos kormány azon esetben, ha az evang. ügyeknek rendezésére egyhamar kilátás nem lenne, vagy a szlavóniai evang. egyházakat is az 1868. évi 30. t. c. alapján a magyarhoni prot. egyházhoz való csatlakozástól és viszonytól ép oly határozottan és erélyesen eltiltani, a mint ez velünk szemben történt, vagy pedig nekünk is kegyesen megengedni, hogy legalább ideiglenesen valamely szomszédos eoang. egyházi köztestülethez és hatósághoz csatlakozhassunk. A mostani szabályozatlan és egészen tarthatatlan állapot minden esetre annál sürgősebb elhárítást és orvoslást igényel, mert mar szélesebb protestáns köröknek figyelme fordult ezen állapot felé, és mert sem a mi országunknak, sem a nemes, jószivü, horvát nemzetnek, sem pedig a mi egyházunknak becsületére nem válik, hogy úgy a monarchiában, valamint a külföldön példabeszéddé vált, hogy : „ Zágráb és Horvátország az osztrák-magyar evang. egyháznak legvérzőbb pontja!4 Schack Ottó, bécsi evang. lelkész úr, ki mint laibachi lelkész a mi egyházunkat administrálta, és az itteni egyházi viszonyokat sajat személyes tapasztalásból ismeri, kimondta e szót két év előtt Hamburgban egy egyházi összejövetel alkalmával. A kormány minket a mi alázatos kérésünk mielőbbi kegyes teljesítése altal azon kellemes helyzetbe juttathatna, hogy e szót nyilvánosan megcáfolhassuk, a mint a részvét, a támogatás, a keresztyéni türelem nagylelkű bizonyítékait is, melyekkel fővárosunk tanácsa és képviselő testülete ez évben kivált á templom és paplak számára szolgáló értékes épitőhelyek nemes szivü ajándékozása által minket boldogított, mély hálával és őszinte elismeréssel a bel- és külföld legszélesebb köreiben köztudomásra hoztuk, és mitsem kívánunk oly hőn, mint az egész világ előtt elismerhetni, hogy a háromegykirályság és kivált az országos főváros evang. egyháza rendezett és boldog viszonyoknak örvend. III. A háromegykirályság ág. és helv. hitv. egyházának a kath. és görög- keleti egyházhoz való viszonyát illetőleg még a következő megjegyzéseink vannak. Nemcsak történeti fejlődése, a kath. és görög egyházhoz fűzött becses traditiója a horvát-szerb nemzetnek, a mely századokon át „Istennel császárért és hazáért8

nehéz és győzelmes törökhaborukat vivott, s vagyona-, vére- és családjának feláldozásával a keresztyénséget a hatalmas islam ellen megvédte és megmentette : nemcsak az egyes felekezetek számaránya, melynél fogva a katholikus egyház majdnem 1500,000, a görög körülbleől 550,000 lélekkel van képviselve, hol ott az ág. és helv. hitv. egyház az 1870. évi népszámlálás szerint csak 20,000 lelket számit, hanem egyúttal békés szelleme az evangéliumnak, melynek vallói szóval és tettel lenni akarunk, valamint a mi loyalis hazafias érzületünk is azt parancsolja nekünk, hogy egyrészt honfiúi kötelességeinket híven teljesitsük és a magas országos kormány valamint a hatóságok törvényes felhívásainak megfeleljünk, másrészt pedig a fennálló keresztyén egyházak intézményei iránt tisztelettel viseltessünk, és akarmely hitű polgártársainkkal, különösen pedig a keresztyén felekezetekkel békés .egyetértésben éljünk. Tudjuk mily drága kincs az országra és nemzetre nézve a feltkezeii béke, és „mily ékes és gyönyörűséges dolog az az együttlét minden terén, ha emberek és keresztyének egymással egyességben lakoznak, mert ott parancsolja az Úr, hogy legyen áldás és élet mind örökké : tudjuk, hogy az illetőknek jó akarata mellett a felekezeti béke talan úgy, mint az Württembergben történik, még mindig lehetséges és megóvható: s azért mi azt, a mennyire tőlünk telik, minden irányban ápolni és előmozdítani akarjuk. Mi tettel ^akarjuk bebizonyítani, hogy mi protestánsok nem akarjuk a békétlenség és egyenetlenség üszkét az előttünk is drága horvát nemzet közé dobni, hanem hogy mi a békesség népe vagyunk, s mint ilyen testvéri szeretetben és összhangzásban az összes többi felekezetekkel a háromegykirályság vallás-erkölcsi éle ének, keresztyén mivelődésének és erkölcsi fejlődésének, valamint anyagi jólétének érdekeit őszintén előmozdítani óhajtjuk, és a haza felvirágzásán hiven együttmunkalkodni iparkodunk. A miirányunk nem polemicus, hanem apologeticus és irenicus. És azért — akármily csekély legyen is a mi számunk — távol van tőlünk minden proselytacsinálás, minden irigység és féltékenykedés szemben a fenalló keresztyén honi egyhazakkal, melyeknek nagy érdemeit annyi nehéz és véres harcokon a félhold ellen keresztül ment e nemzet körül feltétlenül elismerjük és méltányoljuk, a mint távol van tőlünk azon szándék is, mintha a protestantismusnak megóvása és szervezése által (a mi altal csak a mi hitrokonainkat, azok hitvallását, apáink hitét és vallas-erkölcsi életüket megóvni s őket az ország méltó és hasznos tagjaiva nevelni óhajtjuk) propagandát kezdeni vagy nemzetellenes törekvéseket előmozdítani akarnánk. Ha az előbbi években a zágrábi evang. egyházzal — kivált az előbbi lelkész- vezetés alatt — elégedetlen házastársak asylumaképen viszaéltek, a mi által épen maga a mi egyházunk nem csekély kart vallott, ha különben is a vegyes házasságok s a gyermeknevelés körül többféle helytelenségek történtek és még mindig történnek: ennek oka legnagyobb részt a mi viszonyaink tisztázatlan voltában rejlik, melyek ez országban kivált szemben a kath. és görög egyházzal a törvényhozás utján leendő szabályozást és meghatározást okvetlenül igénylik. Habár reánk nézve a József-féle házassági pátens