Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

foglalva terjeszszem elő, csak is azon tények-, adatok- s jegyzőkönyvekre hivatkozva, melyek az ő töldi pályáját kellő világításba helyezik. Az idvezült férfiú született 1802-ik év april 6-án, Pestmegye, Szentmártonháza községében, Hajnal István és Nagy Borbála tisztességes polgári állású szüleitől. Még alig volt 5 éves, midőn az eszes kis gyermek, mint még nem is rendes iskolás egy canonszerü látogatás alkalmával feltűnt az esperesnek, ki is a vizsgálaton jelen volt édes atyjának s presbyternek hathatósan ajánlotta szép tehetséggel megáldott gyermekének kitanittatását. A gyermeke jövőjét szivén hordozó édes atya, kellő figyelemre méltatta az esperesi jóakaratú tanácsot s még be sem végezve a gyer mek tanulását a helybeli iskolában, atyja az akkor jóhirben állott pándi szomszéd iskolába vitte őt át, hol Veres András az akkori rektor az ottanilelkésznek, Szabó Józsefnek fiaival együtt köz-és magán órákon harmadfél éven át tanította. Innét a debreceni főiskolába menvén, 182 i-ik évtől kezdve a gymnasiumi osztályokat, a bölcsészeti, jogi és hittanszaki tanfolyamot végezte. Hogy általában minő szorgalom- s sikeres eredménynyel végezte az idvezült iskolai pályáját, erre nézve elég legyen annyit fölemlíteni, hogy a szorgalmat s tehetséget méltányolni, s jutalmazni kivánó főiskolai tanárkar Öt köztanitóvá nevezte ki, s e minőségben két évig működött; egyszersmind mint felügyelő esküdt diák a Szondy-Kenessey alapítványon levő nemes ifjak felügyelőjévé választatott a tanárkar által. Nem különben a zenészeihez is hajlama s az éneklésre kitűnő tehetsége lévén, harmad fél évig volt a debreceni főiskolai énekkar vezető elnöke, s ezt szinte országos hirre emelte úgy annyira, hogy midőn az 1829-ik évben a pesti reformált templom fölszenteltetett: az ünnepély emelése tekintetéből, a vezetése alatti debreceni főiskolai énekkar közreműködése vétetett igénybe. Az 1831-ik évben a tanári kar marasztalása dacára is nem várva be a főiskolai legfőbb hivatalnak a seniorságnak reá következését, mivelhogy a tanitói pályához mindig kiváló hajlama s kedve volt : a békési egyházba hivatott meg akadémikus rektorúl. E hivatalát 3 évig viselte s hogy minő buzgalommal és sikerrel: erről tanúbizonyságot tehetnek e szentgyülekezetnek még máig is életben levő azon tagjai, kik tanítványai voltak ; de igazolja azon megtiszteltetés is, mely szerint őt hivataloskodása 3-ik évében a makói ref. egyház hivta meg tanárúi; mely meghívást el is fogadta azon feltétel kikötése s megnyerése mellett, hogy egyetemek látogatása végett elébb külföldre mehessen egy évig. Ez idő tájban ugyan magyar református ifjaknak nem igen volt szabad külföldi egyetemeket látogatni, de sok ajánló levélre mégis kinyerte az idvezült azt, hogy kizárólag Berlinben (Porosz orsz.) 2 évet tölthessen. Azonban Bécsbe érkezvén, itt a magyar udvari kancellárián szabadságot nyert arra nézve, hogy 2 évig bármely egyetemen időzhet, de a követségnél mindenütt láttamoztatni tartozik útlevelét, melyben azon kedvezmény is bejegyezve volt, hogyha netalán pénzdolgában megszorulna, az osztrák birodalmi követek neki azt is adhatnak. Egy évet tehát a berlini egyetemen töltött szorgalmasan hallgatván a legjelesebb egyetemi tanárok előadásait; egyszersmind több nevezetesebb városokat is mint Jenát, Hallét, Wittenbergát, Gothát meglátogatta oly célból, hogy a legjelesebb tudós férfiakkal megismerkedhessék. Ismeretekkel s tapasztalattal gazdagon viszszatérvén hazánkba, 1835-ik évi október 14-én foglalta el az idvezült makói tanári hivatalát. Az iskolát meglehetős elhanyagolt állapotban vette át. Hogy miképen igyekezett itt a makói egyház részéről személye irányában nyilvánult bizalomnak megfelelni: igazolja ezt azon méltányoló figyelem, hogy mindjárt az első félévi vizsgálat után az egyházi elöljáróság rendes fizetésén felül egy gyümölcsös és veteményes kert évi használatával akarta őt megajándékozni, mit azonban az idvezült el nem fogadott azon oknál fogva, mert az ily kitüntetést úgymond csak évek folyamán keresztül bebizonyított lelkiismeretes hűség és kitartó szorgalom érdemelheti ki, s hogy mennyire hű maradt ez elvéhez makói öt évi tanársága alatt: erről tanúbizonyságot tehetnek még életben levő tanítványai, kik jól emlékeznek arra, mikép hogy az öt osztály vezetése folytán reá néző roppant napi munkát elvégezhesse, a tanitást a nyári fél évben egyik vagy másik osztálylyal reggeli öt órakor, a téli fél évben pedig gyertya világnál reggeli hat órakor kezdte meg és esteli 6 órakor végezte, ismét gyertyavilágnál; e mellett pedig minden egyes tanulónak magyar és latin dolgozatait naponként önmaga nézte át s javítgatta ki a tanórákon kivül, s hogy e rendkivüli munkásság minő eredményt szült s milyen hirre emelte a makói gynmasiumot: igazolja ismét azon körülmény, hogy a szomszéd Bánátból számos és évenként több-több német, szerb és román nemzetiségű tanulók látogatták a makói iskolát S hogy elvégre mily mérvben vívta ki magának az idvezült a közelismerés és méltánylat koszorúját, az egyház ragaszkodását és háláját; ennek igazolásául fölemlíthetem azon körülményt, hogy midőn a békési egyház 1838. december havában az idvezültet tanárúi ismét elválasztotta : a makói egyháztanács a következő ígéret s ajánlattétel mellett igyekezett őt rábirni a