Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H! VATA L: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1. BITI. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre -i írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: t hasábos petit sor többszöri beiktatásáéit 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilöu 30 kr. PSfT" Teljes száimxx példáin. yoltlsiSLl mindég szolgál la a. tuinlc_ Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI és ISKOLAI LÁP" 1882. évi, huszonötödik 2-dik félévi folyamára. Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Kinizsy-utca 29-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Hajnal Ábel felett 18S2. junius 20-an elmondott gyászbeszéd. Gyásztisztességtevő gyülekezet! Kialudt tehát elvégre ama tettekben o-azdag drága elet szövétí> 0

0

0 neke, mely nemcsak e népes s virágzó egyházközség előtt, de szélesebb körben egyházmegyénk vagy kerületünk, sőt egyetemes prot anyaszentegyházunk előtt oly jótékony, s áldásos fénynyel világolt; megszűnt dobogni a nemes sziv, melynek húrjait a lelkéhez forrt kedves család boldogitására irányzott törekvés, az egyház és iskolák ügyei iránt táplált égő szerelem tartotta folytonos rezgésben; véglobbot vetett az illyési buzgóság lángja, mely fényével s melegével az Ur háza dicsőségét, a közmivelődés virágzását élteté, ápolá és növelé; ama buzgóság lángja, melyre vonatkozólag méltán elmondhatná a menynyei Lélek, mint elmondá egykor az efézusi gyülekezet angyaláról: >

Tiulom, a le cselekedeteidet és a te fáradságodat és tűrésedet—terhével megterheltettél volt és elszenvedted és az én nevemért munkálkodtál és mm fáradtál cl(Jel. II. 2, 3) szóval, hogy röviden mindent összefoglalva kimondjak, a mit e nem épen varatlanúl jött, de közelben s távolban egyiránt oly sokakat érdeklő gyászos órában kimondani lelkemnek oly igen fáj, a mi Hajnalunk fénylő csillaga enyészet éjjelébe merült! a mi Hajnalunk, e népes gyülekezet hű lelkipásztora, a békésbánáti egyházmegyének kiérdemült esperese, a gyöngéden szerető férj, a gondos családapa nincs többé ! És mi egybegyűltünk, hogy az idvezült nagy férfiúnak lefizessük a tisztelet, szeretet, hála és kegyelet szent adóját, bekövetkezendő halála esetére temetése iránt tett intézkedése értelmében, mely szerint minden emlékbeszéd mellőzésével csakis rövid életrajzát óhajtván felolvastatni szeretett hívei s a végtisztesség tételén megjelenendő közönség előtt innen e szent helyről, honnét oly sokszor emelkedett fel lelke buzgóságteljesen a mindenható Istenhez: „egyszerű volt úgymond egész életem, egyszerű legyen eltemetésem is. És én az idvezültnek ezen végső rendelkezését tiszteletben tartva, szomorú megbízatásomhoz képest, épen azért állottam fel tisztelt gyülekezet, hogy az ő munkás, s tettekben oly gazdag életének főbb mozzanatait egy szűk keretben összc-