Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

A furcsa esetet is ugy mondtam, a mint van. Tény az, hogy az illető tanitó 1869-ig segédtanító volt s mint ilyen a törvény létrejötte óta folytatott gyakor­lat — s a helyes értelmezés szerint köteles képesítő vizsgát tenni annálinkább, mert az illető tanitó a barsi és mezőtöldi e. megyében lett alkalmazása után nem működött szakadatlanul a tanitói pályán. Az pedig nem érv, hogy volt a póttanfolyamon és, hogy midőn isko­lája községivé változtatott okmányait acceptálta a tan­felügyelőség, mert az iskola már azelőtt községi volt, mielőtt ő ott lett volna s a tanfelügyelőség bona fide elfogadta az esperesi bizonyítványt, mely igen is tanus­kodhatik arról, hogy az illető rendes tanitó volt, de nem arról, hogy már 1868 előtt is az volt. Külön­ben az illetőt nem zárta ki kebeléből a testület, de fel­fügesztette tanácskozási és szavazási jógát addig, mig fel nem mutatja képesítési okmányát, a mihez annál in­kább joga volt a testületnek, mert az illetőt, mint közs. tanítót fogadta kebelébe. Egyébiránt, hogy nem sze­mélyes gyűlölködés a tanképesitési kérvény felvetésének oka, kitetszik abból, hogy erre vonatkozólag az 1881. évi t. gyűlés már megkereste az e. megyét, mint ez, az e. m. j.-k. 36 p. 19. sz. alatt olvasható. Azt pedig mindenki tudja, hogy a gyűlésen ren­detlenkedőket joga van az elnöknek meginteni, a szót tőle megvonni, de ha nem a gyűlésen tartott beszéd­ben, hanem a gyűléshez beadott iratban illetlenkedik valaki, azért az elnök nem utasíthatja rendre, hanem a gyűlés róvhatja meg. A tanitó gyűlések menetére tett gúnyos megjegy­zésére vonatkozólag, legyen szabad egy lelkész véle­ményét felemlítenem, ki jelen volt s azt állitá több lelkész előtt, hogy a tanitói gyűlés rend, csend és ko­molyság tekintetében valóságos parlamenti gyűlés egy másik gyűléshez hasonlítva Ha tetszik, szol­gálhatok saját kezű bizonyítványával. Epigon. Mégis csak mondjuk ugy a mint van. Fejes Zsigmond ur vádol engem e. t. lapok 24. számában, hogy a 22. számban foglalt állitásom a való­ságnak nem felel meg. Tanit is egyszersmind, hogy ha máskor irni akarok, nem fog ártani, ha kissé több tájé­kozottságot szerzek tárgyamról. En azt tartom, hogy ha valamely megtörtént dol­got — vagy dolgokat — mint a 22. számban elmon­dottak — egyszerű tárgyilagossággal leírunk, vagy is, elmondjuk a dolgot úgy a mint van, ezzel nem mondtunk a valóságnak nem megfelelő dolgot. Hogy az ott megirt tárgyakról kellő tájékozottság­gal birok, nem kell a mondottakhoz egyebet adnom e két okmánynál : 1. Baranya megye. kir. tanfelügyelőség. 971. szám. T. c. Király Károly tanitó urnák, a f. b. tan. test. jegy­zőjének. Harkány. T. c. Tanitó ur! E folyó évi július hó 26-án kelt megkeresésére a következőkben válaszolok. Tudtommal az érintett egylet: (f. bar. tan. test.) alap­szabalyai a Nagyméltóságú vallás és közoktatási magy. kir. minisztérium által nincsenek megerősítve, legalabb ez hivatalom utján nem történvén, tudomással erről nem birok. S épen azért a magas kormány által f. évi au­gusztus 12-re összehitt tanitó gyűlésre képviselőt nem küldhet. Ha mégis a magyar kormány által megerősített alapszabályokkal bir az egylet, akkor azokat másolatban ide terjeszsze fel, hogy a további szükséges lépéseket megtehessem. Pécsett 1881. julius hó 28. Salamon Jó­zsef kir. tanfelügyelő. II. Baranya megyei kir. tanfelügyelőség. 988. sz. T. c. Tanitó ur ! Ismételve értesítem tanitó urat, miként az egylet (a f. bar. tan. test.), melynek működéséről ed­dig tudomással nem birtam, s mint ilyen a magas minis­teriumhoz fel nem jelentetett, az orsz. tanitói gyűlésre képviselőt nem küldhet. Pécsett 1881 augusztus hó 8-án Megbízásból Flalász J. kir. tanf. tollnok. Fejes Zs. ur tehát a kct rendbeli tiltó rendelet dacára — és már most hozzá teszem, az alapszabályok­kal is ellenére választatá meg magát azon az improvi­sált gyűlésen. Azt mondja, nincs tudomása róluk ? 1 Ha valamiben elérik a sántikálló embert, rendesen ez a védelem : nem tudom, nem láttam, nem hallottam ! De én előttem nagyon különösnek tetszik az, hogy az ilyen hivatalos tanfel­ügyelői rendeletet, mely épen megkeresés folytán külde­tett, a jegyző az elnökkel, — kinek hivatalbeli substitutusa — testi lelki baratja, tántorithatlan hűségű elvtársa, azon­túl első izbeni sógora — ne közölte volna 1 Volt-e joga, nem-e, a tanfelügyelőségnek ilyen rendeletet kiadni ? erre nézve vesszen össze Fejes ur az­zal, — hanem a megtörtént csúnya dolgokat, csak mond­juk el ugy a mint van ! Ur. Széli. TARCA. Mudron és a tiszai egyházkerület. (Vége.) Superintendens uty elnöktársával, a kerületi felügye­lővel egyetértőleg, egy nagyobb számú bizottsággal meg­jelenvén a hely szinén, megejtette az elrendelt vizsgála­totsaz annak eredményét feltüntető jegyzőkönyvet, 58 da­rabra felszaporodott igazoló okmányokkal együtt a ke­rületi gyűlés határozata alá bocsátotta, illetőleg magát a jegyzőkönyvet előzőleg az esperességekhez és egyhá­zakhoz alkotmányos tárgyalás végett leküldte. Az egy­házmegyék határoztak, e tárgyú szavazataikat a kerületi gyűlésre felhozták; a kerületi gyűlés pedig 8 esperesség közül hétnek egyező szavazatával egy ellen — mely utóbbi egy szavazatnak is hiteles volta kebelbeli 2 egy­ház írásbeli beadványában kétségbe vonatott — követ­kezőleg határoztak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom