Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

sAz egyházkerületi gyűlés meggyőződvén arról, hogy azon szellem, melyben a nagy rőcei gymnásium működését, ismételt intések és figyelmeztetések ellenében is állandó következetességgel folytatja, mind egyházunk mind hazánk érdekeivel ellenkezik, — a nagy rőcei főgymndsiumot egyházkerületünk főtanodájának többé el nem ismeri, — tőle a létezési engedélyt és jogot, melylyel felruházta, ezennel elvonja s a tanodát egyházunk minden javadalmainak élvezetéből kizárja. (1874 jk 5.) Mindezen jegyzőkönyvileg igazolt határozatokközlésével, illetőleg az eléggé nem sajnálható tények előadásával nem volt más célom, mint valódi értékükre leszállítani Mudron ur állításait és az azokból elvont következtetéseket; — mint kimutatni egyrészt, mennyiben vehető komolynak és igaznak Mudron ur állítása : „a mi ugyan is az intézet mint panslávistikus intézet ellen felhozatott, az szemfényvesztésnél s meglehetősen ügyefogyott ráfogásnál nem egyéb4

; — bebizonyítani másrészt, hogy az egyházkerület akkor, mikor a vallásminiszternek híva tolt rendelete s egyetemes felügyelőnek idézett leirata folytán elrendelte a vizsgálatot s az esperességek tárgyalása alá bocsátotta annak eredményét s utóbbiak szavazata folytan ugy a mint azt tevé, határozott sem többet sem kevesebbet nem tett, mint elodazhatlan kötelességét teljesítette. Midőn pedig mint tulajdonos, egyházias jellegű ezen tanodájától, — mint törvényes felsőbb hatóság pedig, a mely alapította s megadta neki a megélhetésre szükségelt jogokat és eszközöket, — azok után, miket az intézet pártfogósága, dacolva a kerület és egyetem jogos határozataival 1868—1872 évek közt botorul megcselekedett, — azok után, miket a követelt vizsgálat felderített — azok után miket az esperességek határoztak (még pedig 8 esperesség egy ellen, vagy is 123 egyház 10 ellen, vagy is 129274 lélek 12973 lélek ellen, és ha való hogy itt 74937 tót lélek van, akkor 61965 tót lélek 12973 tót lélek ellenében) ; — mikor „visszavonta tőle a létezési jogot és engedélyt4

, melylyel az egyház örömmel és jóhiszeműleg felruházta volt ezen az utolsó ideig sajátjának vallott intézetet; — mikor azt az egyház minden javadalmainak élvezetéből kizárta : jogával élt, sőt elmulaszthatlan kötelességet végzett, melynek bármily tekintetekből is nem gyakorlása és elmulasztása bűn lett volna az előzmények után csakugyan. Hogy az egyetemes gyűlés által is felekezeti jellegétől megfosztott ezen tanoda felett azután, miként intézkedett az állam, az nemzetiségi szempontból talán, allami és egyházi szempontból azonban jogos elbírálás tárgya nem lehet. Hogy milyen lélekkel okozza Mudron ur a történtekért épen a tiszai egyházkerületet és nem inkább, sőt egyes-egyedül, az intézet botor cselekedetekben mindig bővelkedett pártfogóságát ? mily jogon beszél ő itt kikeseredve »politikai pártokról4

. . »nagy inquisitorokról4

. .. „keresztes hadjáratról4

.... és „herostratesi munkálatról, vandalismusról4

. . . arról, hogy itt az volt a főcél: „saját anyanyelvükön való művelődéstől elütni a tótokat s azon alternatíva közzé allitani azokat : vagy butáknak maradni vagy megmagyarosodni4

. .. . azt én még csak elképzelni sem tudom. Én legalabb azt tanultam, tudom és vallom, hogy a kinek mindenkori joga : megadni egyes testületeknek vagy intézményeknek a jogot önálló életre, — részesíteni azokat kedvezményeiben és kiváltságaiban, — megkövetelhetni, hogy azok az ő alkotmánya keretében, az ő intézkedései szerint, az ő szellemében és céljaihoz simult módon töltsék be hivatásukat : annak kétségbe nem vonható azon joga is meg van, hogy bizonyos előzmények után és körülmények bekövetkeztével azoktól az adott jogokat vissza L vonhassa, kitagadva kebeléről saját jellegét azoktól megfoszthassa s azt mondhassa : ,,enyém voltál eddig, igaz, ápoltalak, dédelgettelek, fejlesztettelek eddig, ámde te megtagadtál engemet, meggyaláztad céljaimat, árulóvá lettél, nyilván ellenszegültél rendelkezési jogomnak, — menj most már a mai/ad utján, én nem korlátozlak, ámde nem is ismerlek többé.'1 S ezen indokokat nevezheti Mudron ur, az ügybuzgó protestáns, felügyélője egy esperességnek „szemfényvesztésnek és „ráfogás4

nak, ezen eljárást nevezheti ő, az ügyvéd, »vandalismusnak ? O a ki tudja, hogy mig rá szorult az egyházra, önmagán viselé, latszólag legalabb, annak jellegét, mikor azonban a magyar testvérek jó hiszemű adományain már kissé meghízott, megtagadta az ápoló anya természetes, törvényes jogait, s más anyának borult karjaiba. O a ki tudja, hogy az a Zsedényi, kerületi felügyelő, ki 12 évvel előbb 2000 frttal vetette meg ezen tót nyelvű középtanoda alapját, mikor látta 12 évvel később, hogy az. egyházias jellegéből kivetkőzve „szláv4

jelleget öltött fel minden izében, sőt durva kézzel szétszaggatta azon összekötő szálakat, melyek őt ezen ápoló anyához fűzték : bizonyára jó lélekkel mondta ki a határozatot, ezen minden áron szabadulni kivánó intézet patronatusának kibocsátására, illetőleg a minden nyilatkozványában hálátlan gyermeknek kitagadására. Ő, a ki tudja, hogy azon 58 okmanyban mily vádak emeltettek és bizonyultak, patronatus, tanári kar, tanulók ellen, ki mindazokat olvasta az 1874 gyűlés jegyzőkönyvének 5-ik pontja alatt, a ki tudja, hogy nem a vizsgáló bizottság, nem a superintendens és kerületi felügyelő, kiknek szervezetünk értelmében kerületi gyűlésen nincsen szavazatuk, nem is maga a kerületi esetleg kapacitált közgyűlés, hanem ezen közgyűlésen az erre jogosult esperességi 8 szavazat közül hétnek egyező szavazata, vagyis az általa oly pontosan számba vett 74937 tót lélek közül 61.965 tót lélek adta az intézet kitagadására szavazatát. Váljon azon 61965 tót lelket is azon „politikai párt4

hoz számítja, a melynek nézete szerint csak a magyaroknak van létjoguk ez országban ? Váljon ezeket is besorozza a ^szemfényvesztő és ügyefogyottan ráfogó ... vandalok 4

közé ? Váljon nem tud-e már vissza emlékezni,hogy az ő idejében még nem volt „szláv4

iskola, ma-