Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

nonica visitatioi mintaszerűek voltak ; e tekintetben máig nem múlta őt felül senki, nemcsak a mi hitfeleink, de a haza bármely vallású papi főtisztviselői közül sem Akképen, saját tapasztalatai alapján készültek ama vaskos esperesi jelentések, melyek eredetiség s alaposság tekintetében egyaránt kitűnőek. A mint esperessé lett, első gondja volt az egyházakat körlevelében felszólítani, hogy az egyöntetűség szempontjából az általa kigondolt, gondosan elkészített s hozzájok kinyomatva megküldött kérdő pontokra rovatok szerint tegyék meg hivatalos jelentésüket. Igy, ily alapon készültek az ő utolérhetlenül pontos és részletes statisztikai tabellái, melyekben az érdeklődő, hű képét találja meg Békés-Bánát egy-egy évi állapotainak. Hajnal Ábel nemcsak gyülekezetében és megyéjében orökité meg nevét, hanem az összes protestantismus történetében is. Mert legfőkép az ő nevéhez fűződik az ingyenes iskoláztatás és a birtok aránylag os egyházi adózás elvének átvitele az elméletből a gyakorlatba. Nagy küzdelmébe került amaz elvek megtestesitése a békési ref egyház körében, de miután ott sikert aratott, számos egyház az adott jó példán felbuzdúlva, az ő ajánlatára, szintén életbeléptette azokat. Hajnal Ábel egész élete férfi-munka volt, oly értelemben, ahogy a költő értelmezte a férfi munkát. Közéletének kiválósága nemes összhangban egyesült magán élete magasztos erényeivel. Családélete a legnemesebb, családi boldogsága a lehető legzavartalanabb volt mindenkor. Kezünkben reszket a toll, midőn ily férfiútól kell örök búcsút vennünk. Ily férfiútól, kinek élte a bizonyság Isten és ember előtt, hogy hosszú életén át mindenkor vezérelvéül tekinté Seneca remek mondatát: Nihil omnino faciamus, unde decus non eluceat et glória. Darwin .tana és a theologia. i. Mai nap már nem tekinthetjük újság gyanánt azt a nagy változást, melyet a teremtésről, a természetről s általában az egész világról szóló fogalmaink, tanaink a legújabb természettudományi elméletek hatása alatt elszenvedtek; beismeri ezt mindenki, s még olyanok is, kiknek félreismerhetlenül érdekükben áll a régihez ragaszkodni, kénytelenek engedményeket tenni az uj hitnek, s próbálgatják evvel a régit kifoltozni. Azonban úgy látszik, hogy nem annyira a teremtés lényege, okozója forog kérdésben, mint inkább a teremtés mikéntje A teremtés mivoltát bölcsészet és theologia régtől fogva abban találták, hogy a világ, amint volt és amint van, Istenben leli eredetét: ennek a hitnek megrázkódtatását várni a természettudományoktól, arra nincs okunk, bármennyire igyekezzenek is némelyek az atheismust az őt meg nem illető érvényre emelni. Másként áll a dolog a teremtés mikéntjével, melyről eddigi képzeletünk nagyon is magán hordja a természet-történelmi ismeretek hiányának bélyegét; szokva voltunk a világot akár egy perc, akár pár óra alatt, de mint készen, a semmiből előállottat tekinteni, holott az mostani alakjában évezredek eredménye s mi számtalan katasztrófát látott talajt tapodunk lábainkkal. Ez a tan meglehetős szilárd állást foglal el ma. Ezen belül természetesen sok még a megfejteni való, s nincs rajta mit csudálni ha sokan vállalkoznak, éppen a feladat nehézsége által ingerelve, a föld képződésének titkaiba behatolni, sokszor nagyon olcsó eredményekkel térve vissza a kutatásból, midőn merész hypotheziseket megállapított igazak gyanánt pertractálnak, vagy épen fantasztikus képekkel álmodoznak, melyek nem állnak messze a régiek kozmogonikus' költészetétől. Nem akarjuk mondani, hogy hypothezisek tudományos értékkel nem birnak, csak nem szabadna sohasem felejteni, hogy hypothezisek. Mintegy magától merül föl ezek után a kérdés, hogy a földön létező szerves élet a földdel összefüggésben és fokozatosan fejlődött e ki ? Ha a szerves világ pillanatnyi megteremtetése mellett maradunk, úgy föl kell tennünk, hogy minden nem, minden faj, sőt minden egyén egyszerre készen állott elő mindannyiszor, valahányszor egy régebbi nemzedék valami nagy katasztrófa folytán, ami kétségtelen hogy volt, kihalt. De erre aligha fogna valaki igennel felelni. Hanem, a geologiára bizva magunkat, mert tudjuk, hogy a földön minden életet megsemmisítő katasztrófák nem voltak, csak olyanok, melyek egy-egy kontinenst dúltak föl szépen elérkezünk oda, azokhoz, kik a szerves világot mint a szervetlenből