Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

SOI támadottat lehetségesnek, sőt valószínűnek gondolják, igen természetesen adós maradva a felelettel azon kérdésre : miként ? melynek megfejtése boldogabb időkre halasztatott a genaratió aequivoca és spontanea műszavak elfogadásával. Darwinnak ismeretes átváltozási theoriája a mikéntre is igyekszik megfelelni, nem ugyan úgy, mint Lamarck, ki pusztán külső okokat, minők az élelem, talaj, égalj, elegendőnek tart arra, hogy az infusoriumból egy magasabb rendű állat (nem szükséges mindjárt elefántra gondolni) fejlődjék ; mert külső okok csakis külső, lényegtelen változásokat hoznak létre: Darwin ezek mellett még egy belső, előttünk edig ismeretlen, még ma is működő ösztönt vagy erőt, a természeti kiválást (Natural Selection) is szükségesnek tartja a fokozatos átváltozás megfejtésére, A természeti kiválás nemcsak az élő lények sokaságát s azoknak egy törzsből való létrejöttét van hivatva magyarázni, hanem azt is, hogyan keletkeztek a typusbeli állandó különbségek? Erre már könynyebben adhat választ, megállapítva a létért való harc fogalmát és felismerve következményét, mel) a szerencsésebb előnyökkel megáldott typus megmaradásában, a többitől mind jobban való elkülönülésében, s a satnya generatio pusztulásában nyilvánul. Annyi bizonyos, hogy Darwin az átváltozási hypothezisnek tiszteletet szerzett, s belőle égető kérdést alkotott, melyet nem szabad és nem lehet figyelmen kivül hagynunk; nem kevésbbé világos az is, hogy sokban igaza van. A világ egy kozmos, egy szerves, sok tagból álló egész, folytonos fejlődésben. Lehet e gondolni, hogy épen az állatok és növények legyenek a kivétel e tény alól, lehet e azokat, mint nemeknek, fajoknak, egyéneknek liész conglomerátumát a fejlődő mindenségbe bedobva képzelni? A még szervetlen természetet mint negatív ellentétét a szervesnek szokták nevezni, azt, mely táplálója az élőknek. Hátha nemcsak táplálója, hanem nemzője is ? ! Dacára az uj hit előnyös oldalainak, mégis sokan kancsalul nézik ; nem egyedül azért, mert átváltoztatta azon megszokott fogalmakat, melyeket eddig a teremtésről alkottunk, hanem mivel ez a hypothezis sérti azt a természettudományi 802 lélekismeretet, melynek a fajok állandósága és átváltozhatlansága axiómájává lett. A természettudományok szentélyét háborította föl, ha azt tartjuk, amit Agassiz, hogy az egyes állat- vagy növény-osztályok „a teremtőnek emberi nyelvre leforditott gondolatai." Ez azonban, hogy régi nézeteket megsemmisít és ujakat teremt, a legkisebb hibája az átváltozási elméletnek. Fontosabb, melyet Darwin Lamarcknál megrótt, s melyben maga is leledzik. Darwin ugyanis fölteszi, hogy minden elsajátított tulajdonság megmaradni és öröklékenynyé válni törekszik, de csak az előnyösebbek lesznek állandókká, a többi lassanként ismét elenyészik. Másrészt vallja azt is, hogy a természetnek kiváló törekvése a sokféleség, a töbszörösség, mely minden organismusban ösztönszerűleg működik. Tehát egyfelől a már megszerzett tulajdonok állandósulása és tökélyesbbitése, másfelől ujak meg ujak megszerzése utáni ösztön: ki nem látja, hogy ez két olyan dolog, melyek egymás hatását kölcsönösen megsemmisítik, s visszavetik az átváltozási theoriát oda, hol Lamarck idejében volt, kényszerítve Darwint a külső természethez való alkalmazkodás tételét is állítani föl újból az átváltozás okozójául, ha nem is nyíltan beismerve, csak mintegy a sorok közt utalva rá. Darwin, mint tudjuk, a célszerűséget sem ismeri el a természetben, mert ahol mi ilyent föltételezünk, ott ő egy vak, cél nélkül működő ösz tönről beszél. Pedig nagyon is igaz, hogy az átváltozási theoria nem képes az eszközök és célok csodálatos kapcsolatának szerfölött gyakori jeleit még avval sem, csak megközelítőleg magyarázni, hogy szabadon rendelkező intelligentia volt az, mely a célhoz illő eszközöket megválogatta Mert mit ér ez is, ha az akarat, az intelligentia sem egyéb, mint az agysejtek működése? Igy megint csak ott vagyunk, a hol voltunk, hogy t. i. minden a világon physikai erők szüleménye, és minden ami történik, physikai törvények szerint történik: ép oly ferde nézet, mint az ellenfélé a természet dualismusáról, mely az alacsonyat és a puszta, faragatlan erőt a természetnek, a magasabbat és célzatosat, ellentétben az előbbivel, Istennek tulajdonítja. Darwin szerint minden, az egész természet egy nagy óramű, melynek kerekeit a nehézség tartja mozgásban, a dualisták sze-51* PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP.