Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-11 / 24. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTOElöfizetési dij: Hirdetések dija: , e

s

Helyben házhozh óriással s vidékre postai küldéssel 1 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért K ] A D O • H I VA í A L . félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr.. egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij IX. ker. Kinizsy-Iitca 29. Sí. I. f>m. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes számú példétnyokkal mindég szolg-átliiSLtu-rils:Báró Radvánszky Antal. 1807. jun. 13—1882. Jun. 7. ,,Végső lehelietemig hitem és meggyőződésem az fog d&Tfadni, hogy egyházát igazán és buzgón szerető protestánsnak az egyházi téren való működése nem végződhetik ott, hol ereje hanyatlani kezd, hanem végződik csak ott, hol ereje megszakad." Igy nyilatkozott bányakerületi felügyelői beköszöntő beszédében az a férfiú, kinek ravatalánál gyászt ölt egyházunk egyeteme. Es mi, kik folytonosan őrszemmel kisérjük egyházi életünk minden mozzanatát, tanúságot tehetünk arról, hogy a ki ugy nyilatkozott, élte végpercéig csakugyan lelkesen, törhetlen erélylyel munkálkodott protestáns Sionunk megépítésén. Radvánszky Antal egyaránt kitűnő bajnoka volt a politikai közpályának és az egyházi életnek. Kora ifjúságától mai napiglan meggyőződéséhez híven, ritka buzgalommal szolgálta hazáját és istenét. Családi traditió ez a Radvánszkyak között, melyet késő aggkoráig becsülettel megőrzött egyetemes főfelügyelőnk, ki természeténél fogva mindig conservativ volt hazafias politikában ép úgy, mint társadalmi és egyházi téren. Midőn Radvánszky Antal 1879 őszén ág. h. ev. egyetemes főfelügyelővé választatott, egy pillantást vetett nemesen megfutott élete pályájára, s fölemlité, hogy már 1828-ban az ev. egyetemes közgyűlés aljegyzőjévé választották. Majd az 1843 — 4-iki országgyűlésen, mint Túrócmegye követe, a vegyesházasságok s reversalisok ügyében tartott éles logikájú s meggyőző érvelésű beszédeket, melyekkel a közfigyelmet annyira magára fordította, s egyházának oly becses szolgálatokat tett. hogy a zólyomi ev. esperesség sietett őt, még 1845-ben, felügyelőjévé választani, meg lévén győződve a felől, hogy kormányát megbízhatóbb kezekbe nem adhatja. Biztos kezekkel, zajtalanúl vitte a kormányt, ezzel tanúsítva, hogy csakugyan kormányra termett. Eszszel, tekintélylyel, itélőtehetséggel intézte az ügyeket, már fiatal korában öreghez méltó bölcseséggel, s ősz homlokkal is fiatalra valló lelkesedéssel. Legutóbbi szabadságharcunk szerencsétlen vége magányba száműzte őt is, mint minden jó hazafit. De a közélet küzdterén azonnal megjelent, mihelyt egyháza életbevágó érdekein óhajtottak csorbát ejteni idegen hatalom satellesei. 1859-ben az egyházunkra végzetes csapást mérő pátens elleni küzdelemben ott volt az elsők között, s bátorságának ki-