Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-28 / 22. szám

hoz hozza szóljanak, — ez pedig: a hazai egyházi alapok és alapítványokról tett következő propositiója: ,A zsinatra vonatkozólag fölemlítem azon körülményt, hogy a zsinat csak a konventileg előkészített ügyeket kívánván felölelni, számos égető kérdés megoldását mellőzte és sietségében vagy kishitüségében érintetlenül hagyott egy, az egész hazai prot. egyházat vitálisán érdeklő országos horderejű kérdést is, az alapok és alapítványok, illetve a vallási és iskolai országos alap kérdését, melyet akár I. István törvénye, akár I. Lajos decretumából kiindulva, illetve I. Mátyás és II. Ulászló törvényeiből gyakorlatilag kifejlett azon alapelv szerint, hogy »a korona minden jog forrása® vizsgáljuk, akár az 1518-diki bácsi, akár az 1525-ki rákősi országgyűlés azon intézkedése szempontjából mérlegeljük, mely szerint a főpapi javak javát, illetve a papi tizedet, a haza sziik- | ségei fedezésére lefoglalandóul rendelte ; akár az 1548. és 1550-ki orsz. gyűlések rendelkezései szempontjából biráljuk, mely szerint azok az elpusztult egyházak, káptalanok és kolostorok vagyonáról, mint állami vagyonról rendelkeznek ; akár M. Terézia királynénak a magy. kir. helyt, tanácshoz 1773-ban intézett azon leiratából induljunk ki, melyszerint az az eltörlött jezsuita-rend birtokairól, mint az államra visszaszállottakról szól; akár II. Józsefnek ugyanezen javakra vonatkozó intézkedéseiről, mely szerint azok a vallási alapba beolvasztatni, de a helytartó-tanács által kezeltetni rendeltettek: egy szóval, akár a jogelmélet, akár a kifejlett hazai jogviszonyok, akár annyi positiv törvény, kir. decretum és történelmileg igazolt számtalan gyakorlat, az intercalaris jövedelmek feletti rendelkezés, vagy az 1848. XX. t. c. szemüvegén át nézzük az ügyet, mindenkép más világításban áll az, mint Apponyi és Apáthy jelentéseikben a Jus patronatus* alapján a r. kath. egyház érdekében elhitetni akarják. / » Pedig nem csekély jelentőségű, az annyiszor elnyomott, érdekeiben megkárosított, kifosztott szegény magy. prot. egyházra s benne a nemzeti közmivevelődés érdekére nézve, az alapok és alapítványok, illetve vallási és iskolai alap, mely mintegy 10 millió tőke, mintegy 110 ezer hold instruált birtok, mi szintén 10 milliót képvisel s vagy 60,000 hold erdő, a mi ugyancsak 10 millió értéknek felel meg, s a miből a horvátok része, botor könnyelműséggel kiadatván, s a mi Erdélyt nem érintvén, belőle a szorosan vett Magyarország lakossága '/.-rdának, a 3 millió protestánsnak egyházi-, iskolai érdekeit, — hogy az 1848. XX. t c. is, súlyos hazai viszonyaink közt is lehetőleg ténynyé váljék — évi fél millióval lehetne istápolni. A képviselőház 1870-ben azért rendelte az alapok és alapítványok ügyének okmányokon alapuló vizsgálatát, s azért rendelte kinyomatni a bizottságok jelentéseit, hogy a hazai közvélemény hozzászólásával érlelje az ügyet a végkifejlés stádiumára ; s íme, midőn a magy. prot. egyház zömének intelligentiája, képviselete együtt van, midőn látja, hogy a kikiildöttségek által egybeállítva, az elhatározásig megvilágítva immár az ügy s hogy a néma gyermekét nem értő anva mostoha intentiókra sarkaltaték : az együtt levő ref. egyház, még csak a fölött sem tanácskozik, hogy „quid facturí®, de még a fölött sem, hogy „quid consilii4

, holott mellette a jog, a positiv törvén)', a gyakorlat, a „salus rei publicae®, Deák és Klauzál nyilatkozatai 1848-ból, Ghicy és társai küldöttségei véleménye 1870-ből. Ghicy K. említett véleménye a következő : „Nem hagyható figyelem nélkül, azon igen fontos körülmény, hogy akkor, a midőn az egyházi javadalmak részére királyaink által az állami javakból, a legtöbb alapítvány tétetett, az országnak minden lakosai ugyanazon egy vallást követték s igy ezen alapítványok az akkori idők körülményei szerint s fogalmai szempontjából, akkoron csakugyan az ország összes lakosainak javára tétettek ; idő jártával azonban ezen viszony megváltozott, az ország lakosainak nagy része nem tartozik azon hitfelekezethez, mely különféle történelmi tényezők összeműködése folytán az említett alapitvanyok birtokában maradt s ezen alapítványok most már kizárólag az ország lakosai csak egy részének előnyére szolgálnak. Ez állapot sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem egyeztethető meg, melyek egyiránt követelik, hogy a nemzet közös tulajdonából, az összes nemzet közös javára tett alapítványoknak jótéteményében az összes nemzet részesittessék, mert az élet, az állam az élőkért, a jövő nemzedékért, nem a megholtakért van ; azt állítani, hogy az alapítványok akkor is, ha céljaiknak többé meg nem felelnek, ha az állam összérdekével nyilván ellenkeznek, fenntartandók, — oly túlzás, mely az élőket fosztja meg jogaiktól a megholtak kedvéért, az állam kormányát századok óta elhunyt egyének akaratának rabszolgájává teszi, s azt eredményezi, hogy oly intézmények és intézkedések által, melyek egészen más viszonyok szempontjából egy régen elmúlt korban tétettek, a lényegesen változott viszonyok közt élő jelen nemzedék érdekei, esetleg az ország fennállása s jóléte is veszélyeztethessenek. A kárt, a hátrányt, az igaztalanságot, melyet az ország lakosságának egyrésze ilyképen szenved, megszüntetni az államnak kötelessége s igy joga is ; s e tekintet ujabb indoka annak, hogy az ország lakosai eddigelé csupán egyrészének kizárólagos előnyére használt egyházi javakról, az összes nemzet közös javára rendelkezni az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is.€ Emeljük fel — ha a zsinat hallgatott — szavunkat mi, vigyük a kerületre, tegyük át a mozgalmat a testvér kerületekhez, a sajtóba, hallassuk méltányos kérelmünket, avagy jajkiáltásunkat a törvényhozás s ha kell a korona előtt, mert ha hiba, ott, a hol szólni kell — a hallgatás, ugy ezen, a magy. prot. egyház egész jövőjére kiható legnagyobb fontosságú ügyben, némán vesztegelnünk s ellenfeleinknek, a gazdag katholikus egyházzal szemben nekünk szegény protestánsoknak, mint-