Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-28 / 22. szám
egy összedugott kézzel kegyelemre adni meg magunkat, több mint hiba, egyháztársadalmi vétség lenne az, sőt hazafi bűn is.u A közgyűlés esperes úrnak ezen felszólalását magáévá téve, azt a kerületre felterjesztette. Kerületünk közgyűlése a jövő hó 4-én kezdődik s mi várva várjuk, mikép fog most már az egyházkerület a nagyhorderejű kérdésben intézkedni. Ezt megelőzőleg azonban ime a sajtóban is közlöm a nagyérdemű közönséggel e felszólalást, hogy terjedjen az mindenfelé, érleljen mindeneket komoly elhatározásra, és fellépésre ; mert az teljes lehetetlen, hogy az összes protestantismus szava, mint a pusztában kiáltó szó, hangozzék el a felvilágosodott nemzet, a törvényhozás és korona előtt. Mutassuk meg a nemzetnek századok óta önerőnkből fentartott alsó és felső intézeteinket; mondjuk nyiltan, mily sok jeleseknek voltak ezek bölcsői, alma materjei, kik díszei lőnek nemcsak felekezetünknek, hanem a nemzetnek is; mondjuk meg őszintén, hogy a nép fillérei, a szegény prot. lelkészek és tanitók maroknyi gabonái voltak azok az élő oszlopok, melyek ez intézeteket eddig fentartották, elvonva magoktól, el családjaiktól a kényelmes jelent, és a közügyért aldozatot hozva sokszor szomorú jövőnek tették ki drága övéiket. És ha van szíve közanyánknak, nem fog tekinteni minket továbbra is mostoha fiainak, hanem kebelére ölel többi testvéreinkkel. Igen, a nemzet be fogja ismerni azt, hogy ha kötelességeket kiván tőlünk, és mi azoknak megfelelni igyekezünk, méltók vagyunk a jogokra is. Tovább menve esperes úr jelentésében, kíemelendőnek vélem abból a következőket: Egyházmegyénk valláserkölcsi élete kielégítő ugyan, de fájdalom, mintegy szú, ugy rágódik testünkön a mai civilizált világ ama kórtünetei, az úgynevezett vadházasságok, törvénytelen együttélések és az ezekből származott számtalan törvénytelen szülöttek, mind meg annyi árvák szülőik életében. Ezek megszüntetésére esperes úr erélyes fellépése után a világi hatóság is közreműködni kezd, — és ideje is ; mert az erkölcs élet alapja a társadalomnak — ha ez nincs, Róma ledől és rabigába görnyed. A tömeges biztosítás eszméjét, a kerületnek valóban nagyrabecsült intézkedése folytán, jó reménységgel a jövőbe, élénken felkarolta egyházmegyénk, mi kitetszik onnan, hogy a biztosított összeg 88.502 frtra terjed, 233 frt 66 kr. évdijjal a gyülekezetektől, egyes egyházi elöljárók pedig 18.024 fr t 33 krig biztosítottak évi 139 frt 41 kr. fizetéssel. Gyülekezeteink anyagi léte kitűnik leginkább az építkezési összegekből, és esperes ur jelenti, miszerint egyhazainknak V4 -de nagyobb részint az iskolák átalakítására, és egyéb egyházi középületek részint újbóli építésére vagy azok fenntartására 23.247 frtot adott ki. Ugy hiszem ez elég jele az élő hitnek, melyre, mint gyülekezeteink legszentebb kincsére önérzetesen mutatunk, és valóban, örül szivünk, midőn egyházmegyénkben utazva, látjuk, hogy középületeink a kor igényeinek megfelelnek ; itt templom, ott papház, majd iskolalak épül, szóval : mindenütt mozgalom, és mindezek a nép arca verejtékével, közmunkával szerzett fillérekkel épülnek. Még inkább kitűnik népünk élő hite, midőn esperes úr jelentéséből olvassuk, hogy az adományok összege a m. évben a természeibelieken kivül tesz 46.663 frt 50 krt. Népiskoláink is virágzásnak indulták. Tanitóink áthatva hivataluk magasztosságától, a m. tanévben igen szép eredményt mutattak, jóllehet itt ott, és a mi feltűnő, ép a fiatal elem az, mely nem- felelt még meg a várakozásnak, a hozzá kötött reménynek ; de hisszük, hogy latva azt, miszerint e megyénkben a gyülekezetek is a tanitó terhei könnyebb viselése szempontjából áldozatokat hoziak, részint emelik a tanitói évidijat, részint a 80 —ioo ig terjedő tankötelesek mellé segéd-, majd 100-011 felül levő iskolakban másod tanítóságot alakítanak, s igy megosztva a teher nehézségeit, már jövőre mi kívánni valónk sem lesz ez elemmel is szemben. (Vége következik.) Novottny Alajos, e. in. főjegyző. A helv. hitv. n.-szalontai egyházmegye szellemi s anyagi erejét híven felmutató adatok (Folytatás.) 9. Geszt. Biharmegye délnyugoti részén fekszik. Földje, a mint a lelkész állítja, jól trágyázva, jól terem. Ilyen föld bárhol is található. A község lakosainak száma 1400. Ebből helv. hitv. 1344, r. kath. 56. Határa 1400 hold, mind a helv. hitv. lakosoké. Az egyh ízé 19, a lelkészé 41, a fitanitóé 16, s a leánytanitóé 14 hold. Alapítványi tőke 1000 trt, melyet méltóságos Tisza Lajosné urnő hagyomán\ ozott oly célból, hogy a kamat felét az egyház, felét pedig a lelkész és tanitók élvezzék. Adóhátrany nincs. Van csinos temploma toronynyal ; lelkészlaka s két iskolája. Mind jó karban vannak. Fizet egy lelkészt s két tanítót. A lelkész fizetése : 135 frt, 60 k. buza, 60 k. aljgabona, 12 öl fa s 6 szekér széna, pénzértékben a föld jövedelmével együtt : 1090 frt. A fitanitóé : 54 frt, 27 k. buza, 15 k. aljgabona, 6 öl fa, a földjövedelmet is számítva 400 frt. a tandíjon kivül, ezzel együtt : 520 frt. A leánytanitóé: 93 frt, 18 k. buza s 6 öl fa, mindent összevéve : 43.5 frt. Párbér 24 kr., 1 és i [4 v. buza, ugyanannyi aljgabona, — pénzértékben 3 frt. 37 kr. P3gy pár, ha egy iskolaköteles gyermeke van, fizet pénzértékben 5 frt 37 kr. Ennél többet a legvagyonosabb sem, kevesebbet a napszámos lakó sem fizet. Az egyház bevesz párbérből : 60, kaszálóból 100, termésből IOO s takarékpénztarból 200, összesen 460 frtot. Perselypénz 11 frt. Egy lélekre esik 0.9 kr. Urvacsorával élt : ujkenyérkor 41 férfi, 69 nő (8°/0 ); ujborkor 50 férfi, 70 nő; karácsonkor 120 férfi, 200 nő (24%). Tanköteles
