Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-28 / 22. szám
pontján.* Ez irányban munkálkodott maga és buzdított másokat is munkára, szóval és írásban : többek közt azáltal is, hogy 1868-ban ^A levéltárak megóvásáról és rendezéséről* című kis munkát adott ki, melylyel oda kívánt hatni, hogy úgy régibb családaink, mint különösen a hatóságok okmány-gyűjteményeiket a tudomány által felhasználható karba helyezzék s ez úton a történelmi forrás-tanulmányt elősegítsék. Sokat foglalkozott a kérdéssel: hogy és •mikép 'lehetne a hazai prot. lelkészségnél a közműveltség színvonalát magasabbra emelni s a tanulmányozási kedvet élesztem. Erre nézve is ő a történelmi tanulmányok közönségessé tételét tartotta leginkább célravezetőnek, és első teendőül történelmünk minden oldalú feldolgozását jelölte ki, kiindulván abból az igen is helyes nézetből, hogy a theologia többi ágaiban, kedvezőbb viszonyok közt élő külföldi tudósok segítségünkre lehetnek, mig egyházunk történelmének alapos megírását a külföld is első sorban tőlünk várja. Midőn 1879-ben gróf Lányai Menyhért vezetése mellett többen a magyar protestantizmus története megírására szövetkeztek és Révész is közreműködésre hivatott föl, ő > y A magyar protestáns egyháztörténelem jövője ügyében* cimü terjedelmes dolgozattal feledt, mélyben a kezdeményezést kifakadó örömmel üdvözölvén, magyar prot. egyhá'ztörténélmi társulat alakítását hozza javaslatba, s annak célját e két pontba foglalja össze: 1. Ivészittessék egy elméleti és gyakorlati bevezető s útmutató mű, főleg a kezdő történelmi munkások számára. 2. Kezdessék meg a tüzetes munka az egyházkerületek jegyzőkönyveiből s más forrásokból regesták készítésével Jelenti egyúttal, hogy maga részéről a tiszántúli egyházkerületnek 300 évre terjedő jegyzőkönyveiből a regestákkal ma holnap készen lehetne, sőt ha csupán magukra a jegyzőkönyvekre támaszkodnék, akár néhány hét múlva elkezdhetné a regesták közrebocsátását. Szándéka azonban nemcsak a jegyzőkönyveket, hanem a superintendensek és főkurátorok fennmaradt levelezéseit, valamint a többi forrásokat, sőt az egykorú irodalomnak idetartozó történelmi vonatkozásait is mind felhasználni, s igy a tiszántúli egyházkerületnek teljes történelmét -adni, napló alakban, oly módon, hogy amint egy bi/onyos korszaknak e regestákból összeállított naplója végződik, nyomban jöjjön utána azon korszaknak rendszeres és pragmatikus áttekintése. E roppant munka tehát nem maradt puszta terv, hanem nagyjából meg is van téve, S bátran állithatjuk, hogy ha az a vállalat, ugy a mint tervezve volt, megjelenik, megmutatja vala az egyedül helyes utat, mi módon lehet és kell hazánk protestáns egyházának történetét úgy megírni, hogy az a múltnak igazán tükre és a jövőnek tanitó-iskolája legyen. Hazánkban a protestantismus mint egységes egész csak politikai téren, az állammal való érintkezésében jelenkezett ; belső élete ellenben az egyházkerületekben, mindenikben külön autonom fejlődést nyert. Mig tehát e részek történelme külön-külön ugy nem lesz feldolgozva, a mint Révész azt a tiszántúli O ' egyházkerületre nézve tervezte, addig a magyarországi protestáns egyház történelmét alaposan megirni nem lehet. Annál inkább fájlalhatni, hogy a fáradhatatlan munkás épen célja közelében hanyatlott sirba s a nagy mű melyen sok éven át a legnagyobb odaadással dolgozott, befejezőre és kiadóra vár. Ez a munka azonkívül, hogy a lelkiismeretes adatgyűjtés módszerével ismertet vala meg, azt is biztosra foghatjuk, hogy mesteri feldolgozás tekintetéből is mintaszerű leendett. E föltevésre jogosit az, hogy oly mezőn, hol az előmunkálatokat megtéve találta, elbeszélő és műalkotó tehetségét fényesen bebizonyította. »Kálvin élete és a kálvinisrmís* cimű munkájára célozok, melyet Révész a reformátor halálának 300 dos évfordulóját megelőzőleg a nagy közönség számára irt, s abban a történetírás kellékeit az életrajz szépségeivel gyönyörűn egyesitette. Az előadás hangja, a kifejezések egyszerű erőteljessége, gyönyörű összhangzásban áll a reformátor rideg, de fenséges jellemével, mely Révész rajzában a helyzetek és cselekvények ügyes csoportosítása által a szemlélhetőségig domborodik ki. Nincs oly jelentékenyebb mozzanat Kálvin küzdelmes, válságos életében, mely Révész előadása szerint a valóságnak megfelelő szirtben és arányban ne mutatkoznék; ami igen természetes, szerzőnek eleve tett azon kijelentése mellett, hogy a történetírás tiszte nem az, hogy „Kálvinnak vagy
