Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-21 / 21. szám

az ő hazafiúi felfogása és főpászlori expectoratiója mel­lett az esperességek törjenek lándzsát s igy magyar ha­zafiságuk mellett ünnepélyesen manifestáljanak. A -felső nógrádi papi tanácskozmány f. év april 19-én tartotta meg Czinobányán ez évi rendes gyűlését, melyen Svehla János főesperes, hogy ily érdekes eszme lelett az esperességí gyűlésig még gondolkodhassunk, s tanácskozmányi tárgyalásunk altal is mintegy előké­szítsük azon határozatot, melylyel egyházmegyénk a hazafiatlantág és panszlavismus vádja ellen tiltakozni fog, előterjesztette az érintett főpásztori levelet. Nincs módomban, de talán nem is szükséges azt egész terjedelmében ide igtatni, elég lesz, ha reánk tett benyomását s azon megállapodást fogom röviden kö­zölni, melynek értelmében a hozandó esperességí hatá­rozatra befolyni akarunk. Szép levél az, igen lisztéit szerkesztő úr 1 Az igaz érzelmeiben megbántott hazafiúság kesergése, s a mél­tatlan bántalom elleni feljajdulás, mely az összes hit­sorsosoknál oltalmat és elégtételt keres. Lényege azonban ez : decretálják az esperességek, miszerint a jó magyar hazafiasság abból áll, hogy az ország integritását tisztel­jük és védjük, a magyarnyelvet kormányzási nyelvnek el­ismerjük, magyarul beszélni megtanuljunk s másokat is megtanítsunk, s hogy tehát mi ily értelemben valamennyien hazafiak vagyunk. Tanácskozmányunk tüzetesen foglalkozott superin­tendens ur főpásztori levelével, aztán pedig következő véleményben állapodott meg : a nógrádi esperesség su­perintendens ur levelének tárgyalásába, különösen a ha­zafiság definitióját illetőleg, annál kevésbbé bocsátkoz­zék, mert a törvényszerű, hazafias élet felett őrködni mindig joga és kötelessége az államhatalomnak; mert ha ha­tározatilag kevesebbet kívánna saját híveitől, mint ameny­nyit hazaszeretete parancsol, elvesztené a jogot, hogy azoknak beléletébe, szűkebb körű cselekvőségébe is be­tekinthessen. Hanem jelentse ki az esperességí gyűlés ünnepélyesen, hogy a hazafiatlanság és panszlavismus vadja által magát érintve és találva nem érzi ; a keresz­tyén hit és erkölcs művelését hazánk jólétének emelé­sével Összhangba hozni Isten parancsolta kötelességének ismeri ; a panszlavismust, sem pedig más, magyar nemzet­ellenes célzatokat kebelében nem ápol, sőt a birtokában levő hatalommal, amennyiben a polgári hatóság altal is támogattatik, irtja kebeléből a gyomot s ugy a magyar hazafiságot mint magát a magyar nyelvet is, nem a közvélemény miatt, még kevésbbé egyesek nyilvános támadásairak félelméből, hanem őseitől örökölt őszinte hazaszeretetből terjeszti és műveli. Indítványozza továbbá tanácskozmányunk, hogy tegye meg esperességiink a szükséges lépéseket arra nézve, miszerint az oly ifjak, különösen papok és tani­tók, kik már tanuló korukban a magyarral ellenkezésben álló nemzetiségi rajongók soraba tartoztak, vagy tanáraik altal ilyenekül épen meg is rovattak, egyházainkban al­kalmazást ne nyerjenek, sőt a külföldi egyetemekre menő szláv rajongók az egyházkerületek és egyházegye­tem által ösztön- és segély-dijakban ne részesittessenek. Indítványozza végre a tanácskozmány azt is, hogy főt. superintendens urnák azon eljárását, mely szerint ké­relmet intézett a nagymélt. minisztériumhoz, hogy a losonci állami képezdéből kiutasított, s az egész magyar­országi tanintézetekből pánszláv üzelmek miatt kizárt ev. ifjaknak engedje meg tanulmányaikat a selmeci vagy szarvasi felekezeti tanitó-képezdében befejezni, s ott ma­goknak okleveleket szerezni, — esperességiink egyrészt azért nem helyeselheti, mert az ily értelemben kiadott ministeri leirat felekezeti képezdeinket implicite az államéi­nál alantabb fokuaknak jelenti ki, mely megkülöm­böztetésről pedig sem az élet sem a törvény mit sem tud ; de nem helyeselheti másrészt azért sem, mert nem közönyös reánk nézve, hogy tanintézeteinket akar a su­perintendens, akár pedig a miniszter kegye a panszlávis­mus menhelyeivé avassa fel. Ezek voltak tanacskozmányunk közérdekű tár­gyalásai. Különben a „felső nógrádi papi tanácskozmány tagja 14 lelkész, — ezek közül 3 pánszláv, de kettő ülé­seinken rendszerint meg nem jelenik. A harmadik, jelen­levő, elég eszélyes volt az indítványok ellen nem kiiz. deni, sőt fel sem szólalni. Minthogy azonban esperessé­giink 46 papja közül II pánszláv, azt hiszem, hogy indít­ványaink az esperességí gyűlésen nem fognak egészen vita nélkül hatarozatokká lenni. Hogyan intéztettek el a kérdések, bátor leszek an­nak idején becses lapjanak megírni s általán csekély erőm szerint közrehatni a panszlávismus megfékezésében, mert nagyon idején valónak találom már, hogy magyar nagylelkűségünket és türelmünket más irányban értéke­sítsük, — testvérbőrbe öltözött konok ellenségeinket pe­dig meggyőzzük arról, hogy tudjuk, hol végződik a tü­relem, s hol kezdődik a gyávaság, mely gyarlóság, ugy tudom, nem magyar eredetű Hol les Dániel, A helv. hitv. n.-szalontai egyházmegye szel­lemi s anyagi erejét híven felmutató adatok. 1. Agya. Anyaegyhaz, Aradmegye északi részén, a Fehér- és Fekete-Kőrös közt, vegyes, kétharmadrész­ben termékeny talajon fekszik. Határát a nyugoti részen a Fehér-, keleti részén a Fekete-Kőrös árvize rongálja. Ez utóbbit a falu közelében elterülő erdő folyócskaja a Tőz hozza határunkra, mikor visszafelé folyik. Lakosainak összes száma 1545. Ebből helv. hitv. 1481 és pedig férfi: 750, 110: 731 ; róm. kath. 32, g­keleti II ; Mózes vallású 21. A község összes határa 1710 hold (1100 [j°-vel számitva) szántóföld. Ez, 9 liold kivételével, mind a helv. hitv. lakosoké A lelkész hasz­nál 48, a tanitók, két egyenlő részben, 22, s az egyház 6 holdat. Alapitványai nincsenek. Egyházi adóhátrány, több évről, 271 frt. Ez összegből azonban mi sem esik

Next

/
Oldalképek
Tartalom