Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-21 / 21. szám

pedig, mely a gyóntatószékeken át jut vallásos ismerethez, nem pedig nyilvános iskolában, sokkal -fanatikusabb emennél. Mert még is csak a konkolyt vető ellenség jár éjjel, mikor az emberek alusznak. A papság túlkapásait megszüntetni csak ugy lehet, ha egyenjogositják a felekezeteket. Egyiknek se legyen több attribútuma államilag, mint a másiknak. Legyen tehát ugy, hogy e célt sem érte el a francia nemzet nevezett törvényével. Ugy de akkor ott van még az, hogy ez uton közelebb hozza az állam és egyház különválasztását a maga megvalósulásához, mert egy állami functiót már is kivesz az egyház kezéből, s magának tartja meg; az által pedig, hogy a vallást az iskolából kitiltja, megadja az egyháznak, a mi az egyházé, hogy mig ő vezeti a köznevelést, addig az egyház hirdesse és tanitsa a vallást, de nem az iskolában, hanem a szorosabb értelmű egyházban. — Ez uton soha sem lesz megoldva e sok ágú-bogú kérdés. Mert nem az által absorbeálja egyik a másik jogát, hogy ugy az egyház mint az állam befoly az iskolai nevelésre, hanem az által, ha a mit az egyik épit, azt a másik lerontja. Oly úton kisérti tehát meg az állam és egyház külön választását, a mely közös íunctiónak megmarad még akkor is, mikor e kérdés teljesen tisztázva lesz. Igy e célra sem alkalmas az említett közoktatási törvény. De hát mire fog alkalmassá válni: Arra, hogy oly nemzedék népesitse be Franciaországot, mely elsőben fölforgatja az oltárokat, azután pedig a trónokat. Mert ugy szokott az következni, oltár és trón. Bölcsen hozott közoktatási törvényben két dolgot keresek különösen : állam és egyház hadd versenyezzenek, de még is az állam legfőbb felügyeleti jogát ne dobja oda az egyháznak ezen utóbbi által fentartott és különben szabadon vezetett intézetek fölött se : hanem törvényben szabja meg, minő formák mellett fogja jövőben e felügyeletet gyakorolni. Ez intézkedés védi egy részről az egyházat az állammal szemben, hogy oly jogokat nem fog magának arrogálni, melyek számára törvényben megirva nincsenek. De védi az államot is az egyházzal szemben, hogy felekezeti autonomia köpenye alatt nem hirdet oly tanokat, melyek nemzet-és hazáellenesek, az állampolgárok 640 közti békét rontják, és idegen nemzeti aspiratiók játszanák ki a nemzetet. Ha tehát a gondolható célok egyikét sem közelíti meg e szóban levő törvény; minek tulajdonítsuk még is annak létrejöttét. Lifaíralismus és humanismus nevében cselekesznek ma mindenütt mindent. Bizonyosan a francia törvényhozó testület kebelében is ez eszmék szóbahozatala szerezte meg e törvénynek a többséget, gondolván, szabadabb szellemben s humanusabb irányban indul meg a nevelés ez uton. Magam féle ember is szereti a humánus intézményeket, a liberalismust is lelkemből üdvözlöm. De csak odáig, mig azt látom, hogy az álliberalismus és álhumanismus alakját nem öltik magukra, mert ezek újítanak, de nem javítanak, amely esetben inkább híve vagyok a conservativ iránynak, mely nehezen fog az újításokhoz, de annál jobban gondozza a meglevőben azt, a mi örök igazság, örök szép, örök jó. Csak rövid időre lesz szükség, és e rövid idő be fogja bizonyítani, hogy Franciaország veszedelmes útra lépett, s nem hiszem hogy e rossz divatját más nemzetek követni fogják ; hanem a vallásos nevelés marad iskoláinkban az alap, mire nagy szükség van mindenütt. Csakhogy a vallásos nevelésnek tárgyát soha sem képezheti a szeretet vallásának ellenkezője, az isteni örök igazságú igébe idegen ige ne vegyittessék. Bognár Eridre. Révész Imre emlékezete A. M. T. Akadémia 1882. április 24-iki összes ülésén tartott emlékbeszéd. (Folytatás.) Midőn az 1868-ik évi népiskolai törvény megalkottatik, Révész e törvényhozási tényben a protestáns egyház önrendelkezési joga elleni merényletet lát, és nem nyugtatja meg az, hogy te kintettel az autonom felekezetekre, a törvény hitfelekezetek által fölállított népoktatási tanintézetekről^ szóló külön szakaszban rendelkezik; mert ő szerinte a prot. iskolákról egyátalában >;

>

az egyháznak mint ilyennek törvényes kihallgatása és