Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-21 / 21. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HIVATAL: IX. tar. Kinizsy-ufca 29. sz. I. em Előfizetési dij: Helyben líázhozhotdással s vidékre postai küldéssel félévre i frt 00 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : hasábos petit sor többszöri beiktatásáéit ö kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példáLiiy okkal mindég szolgál tL-aixxnls:Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Veszedelmes ut. „Les extrémes se touchent." Sehol sem igazolta magát annyira, mint épen azon nemzet történetében, melytől e közpéldaszó eredt. Hogy pedig ez a nevelés terén, ennek csak hátrányára van, bizonyítanom fölösleges. Egy ily szélsőségbe esett a francia törvényhozó testület, midőn a legutóbbi közoktatási törvény hozatalánál a vallásoktatást a népiskolák tantárgyai közül töröltetni jónak látta. Mi indíthatta e ferde lépésre? Talán csak a hierarchia túlkapásainak akart ez által gá tot vetni r Talán ama nagy és fontos kérdés megoldásához kívánta vele az utat egyengetni, mely más államokban is kisért: az állam és egyház külön választása ? Akár ez, akár amaz, akár pedig egy harmadik ok volt a mozgató, melyre később szinte felelni fogunk, törvényhozói alkotásával veszedelmes lejtőre lépett, melynek működése csak rombolólag fog hatni ugy az állam egészére, mint a társadalmi életre. Avagy képes-e hinni valaki, hogy vallásos nevelés nélkül összes állami intézményeink, alkotott törvényeink meghozzák a nemzetre nézve a kivánt gyümölcsöket ? Képes e hinni, hogy vallás nélkül is lehet az emberből embert nevelni r Ha a nevelésnek az volna egyedüli föladata, hogy a gyermeki főben rejlő észtehetségeket fejleszsze, — talán igen. De midőn a sziv nemesítése is eg)ik elvitathatlan célja, és hogy az akaratra elhatározó erőt gyakoroljon, — bajosan hiszem. De tekintsük tárgyunkat más oldalról. Mi szerzi s őrzi meg a népnél a törvény iránti tiszteletet, a felsőbbség iránti engedelmességet ? Bizonyára nem az a tudat, hogy a törvény jó. Mert vajha elbírálni tudná e téren is a jó és a rossz között létező különbséget. Ugy de az ő észjárása szerint, a törvény, mihelyt ellene fordul, rossz; minden felsőbbség, mely nála a vétket súlyához mérten bünteti, az ő elnyomója. Egyedül csak a vallás tanainak elsajátítása, e tan magasztos igéinek alapján hiszi, hogy a törvény és felsőbbség rendeléseinek tisztelettel és engedelmességgel tartozik. Különben csak félelemből teszi, a mit tesz, és mihelyt e félelem megszűnik, kész minden engedelmességet megtagadni, és a legveszedelmesebb anarchia karjaiba veti magát. Rég mondatott és teljes joggal: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs." Vallás nélkül pedig erkölcs csak ugy van, mint virág nélkül gyümölcs a fán. Ugy de azt mondhatná valaki: azt a célt mégis elfogja érni Franciaország, hogy a papság túlkapásait az iskolára s ez uton állam- és társadalomra nézve ellensúlyozza. Nekem az ellen kezőt mondja hitem. Nevezetesen azt, hogy a mit nem tehet nyilvánosan, azt a befolyást gyakorolni fogja alattomban a papság. Hát nincsenek-e neki gyóntatószékei ? Nincs-e fölösleges vagyon az ő kezein r (Legutóbb is egy magyarországi kanonok, mert pénze mindenre kerül, asylumot nyitott hely nélküli nőcselédeknek). Már pedig ezeknek az eszközöknek alkalmazása mellett nagyobb contingenst fog magának szerezni, mintha befolyását csak az iskola utján érvényesiti. Az olyan nep 41