Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

Észrevételek az énekügyi bizottság munkálatára. Énekeskönyvünk újból átdolgozása mindnyájunkat érdeklő ügy levén, bátor vagyok én is az é. ü. bizottság ismert munkálatát pár észrevétellel kisérni. A t. bizottság külföldi dallamot s szöveget nem kivan átültetni. Én se kivánok sokat átvenni, de ha rajtam állna, a francia, holland, stb. egyházaktól kölcsönöznék egy-egy kiváló szép és rövid dallamot s szöveget, a forrás megnevezésével, annak megmutatása végett, mint éreznek s énekelnek jó külföldi testvéreink. Összekötő kapocs lenne ez közöttünk, mint a r. katholikusoknál a mise nyelve s dallama, melyről tudjuk, hogy minden országban egy és ugyanaz. Én annak se lennék ellene, ha bármely felekezet igazán szép egy-két dallama uj szöveggel átvétetnék s zeneszerzőinket nem rónám meg azért se, ha valamely egyházi dalmű alkalmas részletét felhasználnák. Az igazi szép mindig és mindenütt szép s ha már templomainkat a festészet s szobrászat remekeivel nem kívánjuk, helyes okból, díszíteni, de a mi az énekdallamokat illeti, már azokat megválogatnám s a lehető legszebbeket alkalmaznám. En nem hiszem, hogy énekeskönyvünk magyarságát egy-két szép idegen dallam csak valamennyire is megronthatná. A dallamokról szólván, itt megjegyzem, hogy a t. bizottság helyesen teszi vala, ha a dallam- s szövegszerzőknek meghagyja, hogy csak rövid, lehető rövid dallamokat s ilyenekhez alkalmazható, rövid versszakokból álló szöveget készítsenek. A nép-ének legyen rövid vers^ szakokban, gyorsan gördülő. A r. kath. atyafiaktól e tekintetben tanulhatnánk s megemlékezhetnénk arról is, mily szívesen énekeljük gördülékenyebb, rövidebb versszaku énekeinket. A 157. m. dicséret dallamát is épen ez okból én nem cassáltam volna. Én a t. bizottság helyén utasítottam volna az énekszerzőket arra is, hogy készítsenek lehető sok tárgyra, a honszeretet-, barátság- stb.-re, nemkülönben a lopás, hazugság s több bűnök ellenkezőjére, úgy szinte főbb ünnepeink tárgyaira vonatkozó rövid I—2 versszakból álló énekeket, mondhatnám fohászokat, melyeket a kántorok az illető prédikációkra ráénekelhetnének s alkalmilag felállói vagy épen ima s pred. közt mondandó énekül is használtathatnának. Még csak pár szót a részletekhez. A zsoltar-dallamok közöl meghagyatott a 3. zsoltáré is. Ezt én hosszalom ; elég lenne fele is, lévén nagy része ismétlés. 3. sor áriája után a 10. sorét téve s folytatva végig, elég szép és gördülékeny s ily alakban rá is alkalmaztam a 133. zsoltárt, melyet, ha lehet, a mellőztetéstől meg fogok menteni. Épen igy redukálható a 89. zsolt dallama is. Tegyünk az ismétlésre következő sor után az utolsót s meglehetős dallamot nyerünk. Készítettem is rá ily formátumban egy nyári éneket s alkalmaztam hozzá a 66. s 67. dicséretet, melyeket az imént emiitettem zsoltárral együtt, ha nt. szerkesztő ur helyt ad azoknak, közölni fogok a végből, hogy Kálmán Farkas ur azokra a maga észrevételeit megtehesse. Hát ahhoz mit szóljak, hogy a 3. számú ke^dő énekünk megmarad, dallamával együtt. Isten mentsen ettől. Oly hosszú és unalmas dallam ez, kivált amolyan fujtató taktusban énekelve (s hozzá még fennállva,) hogy papnak, gyülekezetnek menten elöli minden buzgóságát. Meg vagyok győződve, hogy legtöbben azért is óhajtják énekeskönyvünk renoválását, hogy ezektől a hosszú, unalmas kezdő énekektől szabadulhassanak. A 74. s 75. dicséret azon versei, melyeket az életrevalóbb káutorok felálláskor énekelni szoktak, mutatjak, minőnek kell lenni az ilynemű éneknek. Abban a reményben is vagyok, hogy a t. bizottság ugy a vasárnapi, mint a köznapi hosszú felállókat rövid, szép s alkalmasakkal fogja pótolhatni. Végül megjegyzem, miszerint én arra nézve, hogy uj énekeskönyvünk szerkesztése jól sikerüljön, elengedhetlen feltételnek tartom, hogy vagy magok a szöveg- s dallamszerzők a magok munkálataikat, eredetieket, átírásokat egyiránt, vagy a ker. bizottságok elnökei a hozzájok beérkezett darabok kozől azokat, melyek a mértéket utcunque megütik, előlegesen nyilvánosságra bocsássák. Alkalmat fog ez szolgáltatni a szövegíróknak, hogy a közölt dallamokra szöveget írjanak s a dallamszerzőknek, hogy a kész szövegekhez dallamot készítsenek s alkalmat a nagy közönségnek arra, hogy a mind két rendbeli műveket megbírálhassa, rostálhassa, úgy, hogy a biráló bizottságnak ne legyen egyéb dolga, mint a közönség ismert helyeslő vagy elvető Ítéletének egyszerű kimondása. Valószínű, hogy igy az új énekeskönyv tán egy évvel később tog megjelenni, de az hagyján ; ily fontos ügyet elhamarkodni nem szabad. B. L. BELFÖLD. A tiszántúli ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Harmadik nap : május 5. E napot is egészen a felebbezett peres ügyek tárgyalása foglalta el. Legelőször a szathmdrhegyi lelkész és gondnok viszályos ügye tárgyaltatott, melyben az illetékes egyházmegye akép itélt, hogy a gondnok hivatalától mentessék fel, a lelkész pedig csere utján másuvá tétessék. Ez Ítélet ellen a lelkész s a hívek nagy többsége felebbezett a superintendentiához. Valóban felemelő volt látni és hallani, hogy különösen világi férfiaink mily buzgósággal és szeretettel szólaltak fel a tulszigoruan elitélt lelkész mellett, kit is az egyházkerület, miután meggyőződött arról, hogy hivei túlnyomó nagy többsége szeretetteljes ragaszkodással viseltetik iránta, itéletileg helyén meghagyott.