Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-14 / 20. szám
lom és paplak illetékmentes; de a magyar királyi pénzügy-igazgatóság apellátámat megküldvén, felvilágosított a hátirataban, s most már szólhatok tüzetesebben a dologhoz. A fizetési íven szórol-szóra ez áll. »A kölkedi reform, lelkész tartozik Kölkeden fekvő 18702 frt 23 krnyi 18700 frtra kiigazított értékű ingatlan vagyonától évenként 4 /10 szazaiékot illeték-egyenérték fejében fizetni 74 frt 80 krt., ezen tartozásból esik egy évnegyedre 18 frt 70 kr., mely minden év február, május, augusztus és november hó 15-ig a mohácsi magyar kir. adóhivatalnál befizetendő.® Ezt megapellaltam s a pénzügyigazgatóság végzése szórói-szóra igy hangzik: ,10139 sz. 1882. végzés. Folyamodó azon kérelmével, hogy a terhére a mohácsi m. kir. adóhivatalnál E. L. 267. tétel alatt elővitt 74 frt 80 kr. évi egyenértéki illeték leszállíttassék, elutasíttátik, mert a javadalomhoz tartozó 21 hold és 20 Qj öl szántóföld és 244 • öl konyha kert becsértékének megállapítása az 1881. évi 26. törvcikk 23-ik § a rendelte földadó százszorosa alapján történt, a földtehermentesitési járulékot hozzá nem számítva 2702 frt 23 krt, melyhez volt számítva a korcsmaház és regele jog fele után évenként befolyandó 800 frtnyi összeg 20 százszorosa vagyis 1600 frt, a mi összesen 18702 frt 23 krnak felel meg, mely után is az illeték a neheztelt összegben helyesen Íratott elő.® Megjegyeztetik, miszerint a paplak illeték alá mint adómentes nem vonatott, meg kell még azt is jegyeznem, hogy a fizetési íven még ez is áll »E. L. 2671. 881. sz. a korábbi előíráson felül fizetendő még az 1881. évre 44 frt 13V2 kr/ Ezekkel egyidejűleg egy kis levelke is érkezett hozzám, mely igy szól : „Megintés. T. Nagy Ignác kölkedi ref. lelkész és kölkedi lakos megintetik, hogy folyó és a mult évre 62 frt 83 krral kimutatott egyenérték-illeték hátralékot 10 kr. intési díjjal együtt a mohácsi kir. adóhivatalnál 8 nap alatt oly bizonyosan fizesse le, mert ellenkező esetben azt végrehajtás után fogom megvenni. Mohács, 1882. május 5 N, N. segédszolgabiró ; én ezen végzést apelláltam a pénzügyministeriumhoz, most már tudva, honnét fuj a szél, tudtam az indokolást is, majd megirom, ha megjő. De van ebben a dologban mégis sok tanulság, nevezetesen, a földek értéke 2702 frt 23 krra van felvéve, a mi elég sok, ha hozzá veszszük, hogy a földek egy része víz álló, másik része terméketlen kavics, de hát megfizetnénk, hiszen „több is veszett Mohácsnál.® Hanem a nagyobb tanulság az, hogy az egyház a regále jogot megvette egy házzal együtt a községgel fele részben 12000 írtért, a mi vételünk tehát 6000 frt, kapunk érte árendát 600 frtot, de a fogyasztási adót, 93 frtot fizetjük, azonkívül jövedelmi adó- és épület reparatiora évenként felmegy 150 frt., tiszta haszna az egyháznak nem több mint a 6000 frt hatos kamata, s mégis felvettek (ezt pedig senki se diktálta) 800 frt tiszta hasznot s ennek alapján a 6000 frt vételárt megtoldották 10 ezer frttal s ennek alapján vettették ki a lelkészre és nem az egyházra ! a rettenetes adót, holott Csepeli Pál felvilágosítása szerént 10 évig illetékmentesek volnánk, mert a vétel 1879 év november havában történt és akkor 262 frt 50 kr illetéket fizettünk. Nagy tanulság az is, hogy dacara a ministeri rendeletnek, az adóközegek a lelkészre vetik ki az adót és a lelkészen hajtják be, a lelkésznek viszonkeresete megmaradván az egyházon, meg is találná, ha az igazságszolgáltatás is oly gyors volna mint az adóvégrehajtás, de igy hadi lábra vagyunk helyezve gyülekezetünkkel s igazainkat a tekervényes igazságszolgáltatás labirintjában meg fogjuk találni majd a jövő században, ha megérjük és lesz kin behajtatnunk; hanem annyi bizonyos, hogy a jelenben saját hallgatóinkból alakított elöljárók, bírók stb. kezeibe van letéve az executió joga, s ha módját ejthetik, nagy örömmel és készséggel exequálnak bennünket,*) de ha nekünk van p. u. párbérkövetelésiink hallgatóinkon, ahoz ugyan aligha juthatunk ebben a rövid mulandó életben. P. u. én megvettem egy szomszédházat, fölvertem magasra az árverésen csak azért, hogy párbérkövetelésem kikerüljön, nekem megkellett fizetni a vételárt, s a több évi párbér követeléssel pörre lettem utasítva, ezt is megnyertem, meglett a sok irka-firka, bélyegfogyasztás, költség és fáradság, de egy fillért se láttam még a magam által befizetett pénzből se, holott nekem minden nehézség nélkül tartoznának hallgatóim a házhoz behozni évenként az én fizetésemet. Hallottam azt is, hogy több megyei hatóság elvégezte, hogy a papi fizetések behajtásába nem avatkozik ; azt meg tudom, hogy az egyházi követelések nincsenek előnyösökül felvéve, mint az adók, tehát nekünk nem exequálnak ; a ki akar, fizet, a ki nem, hát elmarad ; hanem minket ugyancsak gyorsan haladék és irgalom nélkül megexequálnak még a más adósságáért is, és ugyancsak kell ám Pontiustól Pilátushoz folyamodni, egész pört össze irni csak egy kis olyatén tévedés miatt is, mint a minő velem történt. Valóban sohase tudja a lelkész, hogy mely napon szögeznek mellének egy olyan 70—80 frtos fizetési meghagyást, (bocsánat, csaknem revolvert találtam irni!), melyre készen sincs, melyről sejtelme se lehet, de a követelt összeg sovány erszényében semmi esetre sem heverhet, és rögtön, de azonnal követelik a lefizetést. Az egésznek veleje az, hogy tegyen értünk valamit az egyházi hatóság; nem tudom én, hogy kinek titkos keze működik ez ügyben következetesen a mi kárunkra, de a dologban logica van és rendszer, mely egyenként támadja meg a lelkészeket, kik elhagyva és elszigetelve vannak félreeső falvaikban. Az ilyen eljárás is a modern üldözés egyik nemének látszik én előttem, mely ellen jó lenne a hatósági tömeges felszólalás. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelke'sz. *) Ott a hol ; de nem mindenütt. Szerh,