Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-07 / 19. szám
hazai közügynek szolgálni, s igen érdekes, figyelemmel kisérni a bécsi politika akkori eljárását, mely egy természeténél fogva tartózkodó, elvonultságot kereső férfiút arra ösztönöz, hogy tanuló szobája csendes nyugalmát a hatalom elleni nyilt küzdelemmel cserélje föl. Az 50-es években az absolutizmus sehol oly pusztításokat nem tett, mint a protestáns egyház terén. Az 1850. február 10-kén kelt rendelet a protestáns egyházalkotmányt fenekestül felforgatta, megsemmisítette, anélkül, hogy a hatalom embereinek módjukban állott volna, még ha akarják vala is, annak helyibe akárminő kormányzatot megalkotni. Azzal, hogy az alkotmányos törvény szerint hivatott közegeket a működéstől eltiltották, s többek közt a világi elemet az egyház igazgatásából kizárták, a törvényes kormányzás, az igaz, lehetetlenné vált, de lehetetlenné vált egyúttal a törvénytelen kormányzás is, mert erre meg az egyházban eszközt nem találtak, és ha akadt vagy egy, az egyház olybá vette, mint akár a zsandárt. Telj es fejetlenség állott be. mely zavaros rendetlenségbe csak azért nem csapott át, mert a hivatalos kormányzást elismert kitűnőségek titkos irányadása és a közgyűléseket társas összejövetelek váltották fel. A pesti és budai lelkészek és tanárok oly összejövetele alkalmával történt egyszer, hogy egy újonnan kinevezett superintendensi administrator is megjelent a társaságban, mintegy utasítást kérendő az uj hivatalában követendő eljárásra nézve. Akkor a tüzes lelkű budai pap indítványozza, hogy kezdjük meg tanácskozásunkat bibliaolvasással, s azzal föláll és a bibliából olvassa Ján. 10: ^Bizony, bizony mondom nektek: A ki a juhoknak aklába nem az ajtón megyen be, hanem másunnét hág be, lopó és tolvaj az" stb. Az olvasás végeztével az iruló-piruló administrator szólni próbál és lépését alkalmasint igazolni akarja; de a budai lelkész, mintha a szegény ember zavarát észre se venné, elővesz egy irást, melyben hivatkozva az egyház autonom jogaira, a kinevezett administratornak az egyházban végbeviendő minden superintendensi cselekményét mint törvénytelent, érvénytelennek, semmisnek declarálja. Az irat tartalmát megvitatjuk és néhány lelkes felszólalás után odavisszük a dolgot, hogy a kemény tiltakozást maga a szerencsétlen hivatalnok is aláirja. E tiltakozó irat aztán kéz alatt köröztetvén, mindazoknak, a kikhez eljut, szentebb törvényül szolgál a felülről jövő minden paragrapliusnál. Igy igazgattak akkor abban az egyházban, melynek Thun miniszter császári királyi pátens altal történendő rendszabályozását vette munkába. E gyülekezetben még számosan vannak, kik 1859-ben tanúi voltak a pátens által előidézett azon mozgalomnak, mely a szabadelvűséget hazudozó bécsi önkényuralomra nézve a vég elejének volt mondható. Az a politika, melynek Bach miniszter a birodalmi tanácsban azon híressé vált szavakban adott kifejezést, hogy : „csak azok megnyugtatására van számítva, kik hallgatnak", a magyar protestánsokkal szemben rosszul számítottnak, tehetetlennek bizonyult. Mert a protestánsok minden repressiv rendszabályok dacára is nemcsak hogy nem hallgattak, hanem tiltakozásuk zajával oly mozgalmat indítottak meg. mely csakhamar az egész országot felrázta. Révész e mozgalomnak tudományával sugalmazója, tollával tolmácsa volt. O mindazon adományokkal birt, melyek válság idején az embert keresetté teszik, és szavának döntő befolyást biztosítanak Imponáló külső megjelenese, ekesszólásának ritka hatalma, s hajthatatlan tiszta jelleme a közönségnek rég kedvencévé tették volt. üe másfelől az is köztudomásu volt, hogy senki a hazában a protestáns egyház múltját, annak viszontagságait és kivívott jogai történetének minden peripetiáit ugy nem ismeri, mint Révész, kinek már akkor a kérdést tudományosan tárgyaló két ónálló műve forgott közkézen. Az egyik, „A protestáns egyház-alkotmány alapelvei 1856" címmel a protestáns egyházalkotmány elmeletét adja egész általánosságban, hazai viszonyainkra való vonatkozás nélkül, amint azt az egyház fogalmából deducálja, kimutatván egyúttal, mikép vélekedtek ez ügyben az első reformátorok, mik a vallástételek erre vonatkozó nézetei, és mily elvek alapján történt az első protestáns egyházak szer-I vezkedése. Második művében „Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány főpontjai felett 1857", már közelebb járul a feladat megoldásához, és kimondván alapelvül, hogy „kiindulási pontunknak saját multunk tényeiben, törekvési irányunknak