Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-07 / 19. szám

hazai közügynek szolgálni, s igen érdekes, figye­lemmel kisérni a bécsi politika akkori eljárását, mely egy természeténél fogva tartózkodó, elvo­nultságot kereső férfiút arra ösztönöz, hogy ta­nuló szobája csendes nyugalmát a hatalom elleni nyilt küzdelemmel cserélje föl. Az 50-es években az absolutizmus sehol oly pusztításokat nem tett, mint a protestáns egyház terén. Az 1850. február 10-kén kelt rendelet a protestáns egyházalkotmányt fenekestül felfor­gatta, megsemmisítette, anélkül, hogy a hatalom embereinek módjukban állott volna, még ha akar­ják vala is, annak helyibe akárminő kormányza­tot megalkotni. Azzal, hogy az alkotmányos tör­vény szerint hivatott közegeket a működéstől el­tiltották, s többek közt a világi elemet az egyház igazgatásából kizárták, a törvényes kormányzás, az igaz, lehetetlenné vált, de lehetetlenné vált egyúttal a törvénytelen kormányzás is, mert erre meg az egyházban eszközt nem találtak, és ha akadt vagy egy, az egyház olybá vette, mint akár a zsandárt. Telj es fejetlenség állott be. mely zavaros rendetlenségbe csak azért nem csapott át, mert a hivatalos kormányzást elismert kitűnőségek tit­kos irányadása és a közgyűléseket társas össze­jövetelek váltották fel. A pesti és budai lelkészek és tanárok oly összejövetele alkalmával történt egyszer, hogy egy újonnan kinevezett superinten­densi administrator is megjelent a társaságban, mintegy utasítást kérendő az uj hivatalában köve­tendő eljárásra nézve. Akkor a tüzes lelkű budai pap indítványozza, hogy kezdjük meg tanácskozá­sunkat bibliaolvasással, s azzal föláll és a bibliá­ból olvassa Ján. 10: ^Bizony, bizony mondom nektek: A ki a juhoknak aklába nem az ajtón megyen be, hanem másunnét hág be, lopó és tolvaj az" stb. Az olvasás végeztével az iruló-piruló admi­nistrator szólni próbál és lépését alkalmasint iga­zolni akarja; de a budai lelkész, mintha a szegény ember zavarát észre se venné, elővesz egy irást, melyben hivatkozva az egyház autonom jogaira, a kinevezett administratornak az egyházban vég­beviendő minden superintendensi cselekményét mint törvénytelent, érvénytelennek, semmisnek declarálja. Az irat tartalmát megvitatjuk és néhány lelkes felszólalás után odavisszük a dolgot, hogy a kemény tiltakozást maga a szerencsétlen hiva­talnok is aláirja. E tiltakozó irat aztán kéz alatt köröztetvén, mindazoknak, a kikhez eljut, szentebb törvényül szolgál a felülről jövő minden paragra­pliusnál. Igy igazgattak akkor abban az egyházban, melynek Thun miniszter császári királyi pátens al­tal történendő rendszabályozását vette munkába. E gyülekezetben még számosan vannak, kik 1859-ben tanúi voltak a pátens által előidézett azon mozgalomnak, mely a szabadelvűséget hazu­dozó bécsi önkényuralomra nézve a vég elejének volt mondható. Az a politika, melynek Bach miniszter a bi­rodalmi tanácsban azon híressé vált szavakban adott kifejezést, hogy : „csak azok megnyugtatá­sára van számítva, kik hallgatnak", a magyar pro­testánsokkal szemben rosszul számítottnak, tehe­tetlennek bizonyult. Mert a protestánsok minden repressiv rendszabályok dacára is nemcsak hogy nem hallgattak, hanem tiltakozásuk zajával oly mozgalmat indítottak meg. mely csakhamar az egész országot felrázta. Révész e mozgalomnak tudományával su­galmazója, tollával tolmácsa volt. O mindazon adományokkal birt, melyek válság idején az em­bert keresetté teszik, és szavának döntő befolyást biztosítanak Imponáló külső megjelenese, ekes­szólásának ritka hatalma, s hajthatatlan tiszta jel­leme a közönségnek rég kedvencévé tették volt. üe másfelől az is köztudomásu volt, hogy senki a hazában a protestáns egyház múltját, annak vi­szontagságait és kivívott jogai történetének min­den peripetiáit ugy nem ismeri, mint Révész, ki­nek már akkor a kérdést tudományosan tárgyaló két ónálló műve forgott közkézen. Az egyik, „A protestáns egyház-alkotmány alapelvei 1856" cím­mel a protestáns egyházalkotmány elmeletét adja egész általánosságban, hazai viszonyainkra való vonatkozás nélkül, amint azt az egyház fogalmá­ból deducálja, kimutatván egyúttal, mikép véle­kedtek ez ügyben az első reformátorok, mik a vallástételek erre vonatkozó nézetei, és mily el­vek alapján történt az első protestáns egyházak szer-I vezkedése. Második művében „Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány főpontjai felett 1857", már közelebb járul a feladat megoldásához, és kimondván alapelvül, hogy „kiindulási pontunknak saját multunk tényeiben, törekvési irányunknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom