Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-07 / 19. szám

dására, kik gondviselés nélkül nem csak az egyház és haza részére vesznek el, hanem legtöbbször a polgári társadalom átkaivá is válnak. 5. Bennlakással ellátott prot. leánynöveldék felállítása, meggondolván azt: hogy a rk. papság hazánkban már 46 apácakolostort állított fel, azokat napról-napra szaporítja és mi ezen vészes áramlat és reánk súlyosan nehezedő vihar pusztító hatalmát csak úgy erőtlenithetjük meg, ha ellenóvszerről gondoskodva, leányainkat az apácakolostoroktól elvonjuk, vallásos nevelésök és sziveiknek ev. prot. hitünkben való megerősítéséről ideje korán és komolyan gondoskodunk. 6. Hit tanintézeti, képezdei és gymnasiumi szegény ifjaink nagyobb ösztöndijakkal való segélyezése, mit sok szülő szegénysége egyrészről itthon tesz szükségessé, másrészről pedig arra ösztönöz, hogy hitjelöltjeink tudományos kiképeztetését és magasb miveltségét némethoni egyetemek meglátogatása által is előmozdítsuk Mindezen indokok hathatósan szólnak sziveinkhez, hogy ne vegyük lanyhán és közönyösen a dolgot, hanem nemes lelkesedés és igaz egyházszeretettel karoljuk fel egyetemes felügyelőnk inditványa értelmében, az egyetemes alap létesítésének fontos ügyét, akár a tiszai egyházkerület javaslata alapján, melyet az egyházhivek különös megterhelése és sarcolása nélkül csekély jóakarat mellett is könnyen kivihetőnek tartok, akár pedig más módon, melyet egyik vagy másik kerület fog ajánlani. Tennünk kell pedig ezt egyrészt azért, mert ezen egyszersmindenkorra elvállalt. áldozat elfogadása nem ró folytonos, hanem csak ideiglenes terhet híveinkre, kiknek legnagyobb része szívesen meghozza ezen áldozatot a közügy előmozdítása és egyhazunk felvirágzása céljából; másrészt pedig azért, mivel ha nem gyűl is be egyetemes felügyelő úr számitása szerint 450,000 frt alapítványi tőkéül, összejöhet 100—200,000 frt, minek évi kamatja által, ha nem fedezhetnénk is minden szükségeinket, még is nagyobb mérvben segithetnők egyházainkat és tanintézeteinket ott, hol legnagyobb az inség és nyomor s évről-évre szaporitva azt, utódaink örömmel üdvözölhetnék azon jobb és boldogabb kor hajnalát, melynek feltüntével ev. egyházunk a szegenység nehéz küzdelmeiből kibontakozva, biztosítva látná jövőjét. Tennünk kell azért: mert bár egyházaink és tanintézeteink gyámolitása céljából az egyetemes gyámintézet még az 1860-ki évben léptettetett életbe es az evente legalább 12,000 frttal segélyezi szegény és szerencsétlen egyházainkat, másrészről pedig a némethoni áldott G.-A.-egylet is évente annyit, sokszor pedig többet is küld prot. szegénységünk enyhítésére, mely testvéri szeretet méltó arra: hogy a hála szent tüzének lángja magasan lobogjon kebleinkben; még is oly nagy és ijesztő mérvben szemlélhető a szükség es nyomor egyházainkban, hogy 100,000 frt évi jövedelem kiosztása mellett is csak fokozatosan hegeszthetnők be gyökeresen vérző sebeinket. Ne vonakodjunk ennél fogva a csekély áldozat meghozatalától, hanem segítsünk készséggel magunkon, hogy a szeretet és áldás istene is megsegítsen, ki a benne bizókat el nem hagyja, hanem hű törekvés és kötelességteljesítés mellett kegyelmesen megsegití, és munkálkodjunk lelkészek és felügyelők szívvel és lélekkel azon, hogy egyházaink, habár egy kis önmegtagadással járna is, az egyetemes alap létesítését egyetemes felügyelőnk örömére és egyházunk üdvére elfogadják s ez által egyházunk boldogabb jövőjének vessük meg alapját, meggondolván azt: hogy jól kell tennünk mindenekkel, de leginkább hitünk cselédivel és annak idejében aratunk, ha meg nem restülünk; meggondolván, hogy keresztyéni szoros kötelességünk, miszerint a szentek szükségeire adakozók legyünk. Kegyes elődeink, buzgó prot. apáink és anyáink életöket áldozák fel, véröket onták ki az ev. hit zászlaja alatt egyhazunk fentartása- és üdveért ; annál kevésbé sajnáljunk tehát mi néhány forintot áldozatul letenni annak oltárára; tettel világoltassuk mi is mint ők és ne csak szóval ev. hitbuzgóságunkat, hogy igy méltó utódaiknak neveztethessünk. Czékns, superintendens, Révész Imre emlékezete. r A. M. T. Akadémia 1882. április 24-iki összes illésén tartott emlékbeszéd. (Folytatás.) Révész első nyilvános föllépése oly időszakba ik, midőn kényes, sőt veszélyes dolog volt a 37*