Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-30 / 18. szám
korától fogva, melyekben előre rajzolódott a későbbi erős férfiú jelleme. Tizenkét éves korában a böszörményi particulába jutott, hol a gymnasium akkori három felső osztályát (4 — 5—6)-oly rektor alatt végezte, ki ép oly kegyetlen szigorú, mint más különben jeles tanitó volt. Ez a plagosus Orbilius az osztályban elkövetett csínyekért, ha annak elkövetőjét ki nem tudhatta, mindig azt lakoltatta, ki az osztályban első volt; mint ilyen, rendesen Révész részesült a fenyítésben, és soha nem történt, hogy büntetéstől való félelemből a tettest elárulta volna. írói hivatása és iránya is korán jelentkezett. 1844-ben a magyar királyi egyetem a Schwartner-féle alapítványból ezt a pályakérdést tűzte ki: „Mi az oka, hogy Magyarország fennáll, és nem enyészett el, mint a hunnok, gepidák, avarok és más népek által a Duna és Tisza mellett alapított birodalmak.?" A 18 éves Révész is pályázik, később megbánja tettét és benyújtott pályaművét vissza akarja vonni, de már késő. A bírálók ítélete kihirdettetett, és a pályázók között Révész Imre volt a nyertes. Ez esemény, mig egyfelől tehetségének kora fejlettségéről tanúskodik, más oldalról a megbánásban elébünk tűnteti a már akkor nemes ambitióju töprengőt, ki hat évvel később, 1850-ban, mikor a hazai napi sajtóval már rendes irodalmi összeköttetésben állott, maga naplójában a „magyar" szó értelmét fejtegetvén, és megemlítvén, hogy e tárgyról szóló dolgozatának beküldésére a „Pesti Napló-"tól nyert felhívást, igy nyilatkozik : „Én örültem ennek Egyebek közt Révait is elővevém Láttam óriási képességét a magyar nyelvtudományban, éreztem a magam végtelen parányiságát.'' A szerénység győzött bennem. Azon elvben vagyis meggyőződésben nyugodám meg, hogy célszerűbb lesz nekem, még néhány évig feszitett erővel képeznem magamat s csak azután lépni az irodalmi pályára./ j,Látom ugyan, hogy iróink oly felületes és kevés műveltségüek, hogy közöttök már régen megállhattam volna. De én nem akarok ideje korán virágozni, hogy gyümölcsöt vagy semmit, vagy épen keveset és savanyút teremjek. Vajha megállhatnám e fogadást/ Ez önkorlátozás és fékezés jellemzi az igaz hivatást, mely a tökéletesebbre irányzott erejébe bizva, az idő előtti egy napi sikereket megveti, hogy érett alkotások által magát az utókor dicséretére tegye méltóvá. Papságra készült, azaz oly pályára, melynek nálunk protestánsoknál ép oly nagyok eszményi követelményei, a mily szerények az anyagi előnyök, melyek kisérik. A protestáns paptól a közönség a haladó kor műveltségével lépést tartó sok oldalú képzettséget és munkát követel, a jutalmazásban pedig a századok előtt megállapított szerény mérték máig is változatlanul fennáll. Még az egyház felsőbbjei is, mint csupán primi inter pares, egyéb megkülönböztetésben nem részesülnek, mint abban, hogy szélesb hatáskörben nagyobb mérvű a felelősségük, s több munkát végeznek; de sem gazdagság, sem uralom, sem külső fény méltóságos állásukat nem környezi. Révész puritán lelkülete a protestáns papság e szerény állapotát olyannak találta, mely a lelkipásztor apostoli hivatásának leginkább megfelel, és örömmel szentelte életét oly munkának, melynek jutalmául egyebet nem óhajtott, mint azok szeretetét, kiknek szolgál. Balmaz-ujvárosi lelkészkedése korában történt, hogy a helység földes urának protestáns neje Révészt kissé rozzant parochiáján meglátogatván, azt a megjegyzést tette, hogy miért nem szól az elöljáróknak : igazítanák meg lakását, hiszen mindjárt reá dől ez a szoba.?! >; > Ha bedől — mondá Révész — megyek a másik szobába, de ezt a szegény népet, alig hogy idejöttem azzal nem terhelem, hogy nekem itt építgessenek. Majd épitnek ők magoktól, ha csakugyan szükséges lesz; én nem sürgetem őket/ Máskor meg mikor a szentírás magyarázati előadásokat behozta, s eleintén azokat csekély közönség látogatta, ugyanazon asszonyság megjegyezte, hogy kár a nagy munkáért, mikor oly kevesen járnak. ^Nem baj az, Nagyságos asszonyom, feleié Révész, mégha senki nem lesz is a templomban, csak az iskolás gyermekek, ezeknek is, sőt még ha ezek sem lesznek, a falaknak is magyarázom a szentírást/ Ilyen volt Révész ifjú korától fogva; szigorú maga irányában, mikor reá néző hivatalos kötelességet kellett teljesíteni, s a gyöngédségig en-