Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

gedékeny, szeretetteljes, mások, különösen a szegény nép iránt. Ez teszi vala Révészt nagy pappá és a nép kegyeitjévé még akkor is, ha tudománya és szónoki nagy tehetsége az elsők közé nem emelik. Lelkem előtt áll az ifjú Révész, kit 1855-ben háztüznézőbe kisértem el Debrecenbe. Szép, mint egy Adonis, teli habzó erővel s életkedvvel, a nagy világ színpadára, a zajgó életben való szereplésre látszott hívatva lenni, de a kálvinista Rómában nevelkedett ifjú a Kálvinéhoz hasonló életről ábrándozott, s mintaképét nemcsak ernyedetlen munkásságban, de erkölcsi szigorban is, ha nem utóiérni, legalább megközelíteni, lelkének o o > uralkodó vágya volt. Még ékesszólásának is éltető lelke azon erkölcsi szigor és emelkedettség volt, mely minden szavából kiérzett. Szónoki hatását nagyban emelte külső megjelenése, mely a túláradó erő kinyomatával tiszteletet parancsoló, a keresztyén szelidség kifejezésével szivet megnyerő volt. Közbeszédét is mindig az emphasis bizonyos neme kisérte, s oly szabatos volt, mintha csak könyvből olvasna. Ünnepélyes előadását pedig a pathos azon neme jellemezte, mely az ihlethez hasonlított s megdöbbentett. Előadásán, mely puritán erkölcsének hű kinyomata volt, meglátszott, hogy a tisztán kifejtett igazság erején kivül semmi oly szónoki fogáshoz nem akar folyamodni, mely a beszédet csillogóvá szokta tenni. De a mesterkéletlen egyszerűséghez szokott kálvinista ember előtt épen ez tette Révész szónoklatát vonzóvá, és a szilárd meggyőződés hangja, melylyel szavait ejté, igen alkalmas volt arra, hogy határozott ragaszkodást kelsen az ügy iránt, melynek szolgálni akart. Igen természetes, hogy az egyházak vetekedtek az elismert nagy tehetségű lelkész megnyeréséért Balmaz-Ujvárosról a szentesi fényes gyülekezet hívta meg, s innen két év múlva meghívták Debrecenbe. A szentesiek mindent megtettek, hogy szeretett papjukat megtarthassák, de Révészt nem anyagi előnyök vonzották Debrecenbe, hanem a tudományos környezet s a nagy könyvtár. E tekintet Révész elhatározására akkor már annál döntőbb befolyással volt, minthogy protestáns egyháztörténelmi és egyházpolitikai irányban megindított írói munkásságát nagykönyvtár segítsége nélkül nem igen folytathatta volna. 1856. május 18-án foglalta el lelkészi hivatalát Debrecenben, azon tősgyökeres magyar városban, melyet tréfásan bár, de nem ok nélkül kálvinista Rómának neveznek, Igenis, kálvinista Róma Debrecen, mert mint Róma a katholicismusnak, úgy Magyarországon Debrecen azon hitvallásnak bölcsője, és máig is hű ápolója, melyet a köznép magyar vallásnak mond. Az 1567-ben Debrecenben tartott zsinaton az úgynevezett második helvét hitvallás és heidelbergi káté hitszabályozó könyvekiil történt elfogadása és az egyházi törvénykönyv (maiores canones) megalkotása által a magyarországi kálvinismusnak metropolisává vált. Itt nyerte a magyar kálvinismus azt a szigorú rendtartást, mely az érzelmek fegyelmezése által a jellemet, ha egyfelől rideggé, másfelől megbízhatóvá, hajthatatlanná teszi. Azóta Debrecen csakúgy mint Róma, a maga hagyományainak féltékeny őrzője_, nemcsak hitvallása tisztaságára, hanem az ős nemzeti sajátságokra nézve is; úgyhogy a más nemzeteknél kifejlett eszméket, ha elméletileg magáévá teszi is, csak nagyon óvatotosan, es jó későre lépteti életbe. Révész, bár nem volt benyomások embere s szellemi felsőbbségénél fogva környezetének inkább ő adott irányt: mégsem vonhatta ki magát egészen azon szellemi légkör befolyása alól, melyben élt. Bátor, uj világ fölfedezésére törekvő volt az elméletben, de ovatos, még a hagyományos szokástól eltérni sem igen hajlandó a gyakorlatban. Föl kellett itt ezeket említenem, mert ezek nyújtanak kulcsot Révész nyilvános szerepléséhez, és megmagyarázzák közügyi ténykedését. (Folyt, következik.) Ballagi Mór. Válasz egy főpapnak. in. A másik, a mit az idézett cikksorozatból szó nélkül nem hagyhatunk, a magyar király főkegyúri jogának természetéről szóló tan. Egy 1871-ben névtelenül megjelent, de általánosan Ghyczy Kálmánnak tulajdonított nevezetes röpiratban nagyon találóan van megjegyezve a főkegyúri jogra vonatkozólag, hogy e ,,e szó által jelzett jognak, épen azért, mert értelmezése foly-35*