Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

Ily nagy példák igazoljak legékesszólóbban, hogy Magyarország művelődéstörténetéből csak az igazság rovására lehet kiküszöbölni Pannónia történetét. Tudtommal Desjardins francia tudós mondta ki legelőször, még 1871-ben, a nemzeti muzeumunkban le­rajzolt műemlékeinkről tartott felolvasásában, hogy a ró­mai világuralom magyarországi kőemlékei, Magyaror­szág művelődéstörténetének legelső hiteles okmányai. Azóta sok viz lefolyt a Dunán, de alig egy-két historicus vette tekintetbe az igaz beszédet. Annál na­gyobb örömünkre szolgálhat, hogy egy jogtudós, római jogtudományi szakmunkájában oly egyént szemelt ki kutatása tárgyául, ki közreműködött a pannóniai pro­vincia civilizálásában, ki látta, elősegité e kulturát a hely színén tett anyagi intézkedéseivel, s szellemi működé­sével elősegité a nemzet szellemi fejlődését. Marcellus, mint Alsó-Pannonia kormányzója civilizálta a magyar föld egy részét; mint római jogász, jótékony befolyást gyakorolt a magyar nemzeti jogtudomány fejlődésére. Az európai nemzetek jogéletének alakulására Jus­tinianus törvénykönyvei, a XII. vagy XIII. században megújított tudományos ismertetésük alapján, döntő be­folyást gyakoroltak. A római jog világszerte elterjedt, mert fölismerték belső előnyeit, logikailag szigorúan ki­fejtett elveit, s szabatos rendszerét; Németországban kivált a német császárok azon praetensiója szolgált a római jog utegyengetőjéül, hogy ők a római caesarok fölkent utódjai. Kevéssel azután, hogy a magyarság a keresztyén­ség elfogadásával belépett a nyugati művelődés körébe, hazai jogtudósaink külföld egyetemein, hol csaknem kizá­rólag a római és kánoni jog képezte a köztanitas tárgyát, megismerkedtek a kánoni szabályokkal szoros össze­függésben lévő római joggal. Bartal kimutatta, hogy rnár 1254-ben kelletén túl hódoltunk a római jognak, melynek elveit egyébként egész kiterjedésükben sohasem fogadtuk el. Marcellus mondatai is megtalálták az utat ha­zánkba. Mondatai a Digesták 50 k. 17. címéből a ma­gyar Corpus Jurist gyarapítjak ; szárnyra keltek és mint regulae juris ismeretesek nálunk is a törvénytár tanul­mányozói előtt. Szerzőnk részletesen kifejti, hogy mi­kor s kik altal vétettek föl törvénykönyveinkbe. Vécsey úr művének harmadik fejezete : »Marcellus bölcsészete.* Jogtudományi monographiában bölcsészeti értekezés ! Uj jelenség ez jogirodalmunk terén, mely annyival becsesebb, mert hiszen a jogismeret csak a bölcsészeinek termékenyítő befolyása alatt fejlődik jog­tudomdnynyd. A görög műveltség behatása folytán — úgymond a szerző — Róma azon eszmevilágban moz­gott, a melyet a hellen bölcsészek teremtettek. E böl­csészeinek köszönhető a remekjogtudomány. A kiválóbb romulidák köziil néhányan Aristotelest követték, többen Plató eszményképeért lelkesedtek, legtöbben a Zeno altal inaugurált stoa tanainak művelői. Olyan se hiány­zott, aki Epikurban gyönyörködött. A római stoicismus legkiválóbb képviselőinek: Senecának, Epiktetosnak és Marcus Aureliusnak bölcsé­szete nem változatlan befogadása a görög csarnokok­ban készült elméletnek, hanem annak tisztább és szebb, javított és átdolgozott kiadása. Ez a philosophiai rendszer a fenségessel érintke­zik Marcellus későbbi műveiben, midőn a szent császá­rok után Commodus zsarnoksága tisztító tűz gyanánt hatott Marcellus arany-jellemére. A görög stoicismus is épen a legnyomasztóbb viszonyok közepette érte el leg­magasabb virágzását. A macedóniai, aztán a római járom feküdte meg a görögök vállait, midőn a nagy gondolkodók remek fogással függetleníték a szellemet a mindent lenyűgöző idegen hatalomtól, átalában minden külső hatástól, sőt saját egyénisége és természetiségétől, saját ösztönei és hajlamaitól is. A stoicismus az embert mindentől füg­getleníté azáltal, hogy őt pusztán csak erkölcsi tuda­tának végtelenségére helyezte; a külviszonyokról saját lelke vizsgálatára terelte, hogy ott találja föl az ész ál­tal követelt törvényeket, melyeket a valóságban többé nem találhatott. A görög stoicusok a politikai érdek helyébe a kozmopolitismus eszméjét helyezték, mely Zeno azon tételéből folyt, hogy az emberiség közös törvénye az ész, s ennélfogva, kik egyforma törvény alatt állanak, azok ugyanegy allam polgárai. A bölcs többre becsüli e nagy államot, hova minden ember tartozik, mint azt, hova a születés esetlegessége vetette. Marcellus, s vele a római stoicusok ezt a kozmo­politismust nem vették át Zénótól. Maga Marcellus iga­zán tudott lelkesülni szűkebb hazaja iránt, s mindent inkább kész volt megbocsátani, mint a hazaszeretet hi­ányát. Szerinte a hazaárulót büntetlenül szabad megölni, ' de meggyászolni nem szabad. A római remekjogászok átalában minden salaktól megtisztítva vették át a görög stoa tanait. Mellőzték mindazt, mi Zeno tanaiban cynicus, pl. nem fogadták el a nőközösséget, nem követelték a lelki mozdulatlan­ságot, a kedélytelenséget, hanem annál erősebben nyil­vánult nálok a holtak s örökhagyók iránti kegyelet, mely a görög stoicusok előtt ismeretlen volt. Az Adrián inneni és túli mindkét stoicismus a világszellem minden nyilvánulását az anyaföldtől a csil­lagokig, elismerte istennek. Eszmékkel akarta betölteni a római állami vallást, s politikai intézménynyé tette az augurok megfigyelő működését, jól tudva, hogy a római istenek imádása tartá össze a quiriteseket. Mar­cellus is, a vallást mint állami és politikai intézményt nagy becsben tartotta, s az oltárok emelését és az ál­dozatok bemutatását követelte. Vécsey úr ezt véli le-1 olvashatónak a nemzeti muzeum azon oltáráról, mely a

Next

/
Oldalképek
Tartalom