Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

Virtus és Honos imádásának, a kegyes fogadalom teljesítésének bizonyítéka. A harcba menő hadvezér fogadalmat tett Pannoniában, hogy isteneinek oltárt emel, s azon halaáldozatot fog majd bemutatni, ha fegyvereit megáldják. Maga az emlékkő hirdeti, hogy az istenek megsegítették Marcellust, s ő teljesité fogadalmát, noha mint stoicus tudta, hogy az isten nem tekinti a külsőségeket, hanem csak a tiszta lelket. # * * Marcellus, Hadrianus uralkodasa kezdetén Kr. u. 117—120 között született. Jobbmódu polgárcsaládból származva, az elemi oktatás után, sorra hallgatta a grammaticát, rhetoricát s philosophiát. A tanulmányi évek befejezte után katona lett, s néhány évi táborozás után Rómában települt le, hol mint eszes, becsületes, szorgalmas jogtudós csakhamar nagy hírre tett szert. Pedig nehéz dolog volt épen abban a korban kitűnni a forumon , hol nem holmi lilliputiak, hanem a tudomány valódi gygásai forgolódtak: Marcellus híres jogászoknak kortársa, akik szellemes irók, a gyakorlatnak kipróbált mesterei, három világrésznek jogtanácsadói voltak. Marcellus méltán volt nevezhető a jogügyek fölszentelt papjának. Számos becses jogtudományi dolgozata nem érdekli e lap közönségét, nem is terjeszkedünk ki rájok, csak atalánosságban jellemezzük azzal, hogy Marcellus főereje a jogelv meghatározásában nyilvánult. Mesterileg tudta a jogelvet keresni, fölismerni, a panaszos ügyre való vonatkozását megállapítani. Imponáló és nemes vonás Marcellus működésében, hogy jogvédelemben részesité nemcsak a polgárt, hanem még a rabszolgát is. Tiszta stoicus szellemben, pártolta a rabszolgák sorsának javítását, mely intézmény különben is a természettel ellenkező, s csak a jus gentium teremtménye. Mivel a stoa elmélete szerint a természet alkotó keze minden embert egyenlőnek, szabadnak, jogalanynak teremtett: Marcellus feladatának tekinté a jogalanyok számát a felszabadítás útján gyarapítani. A szabadság iránti perekben Marcellustol ered az a szabaly, hogy a bírák szavazatának egyenlő megoszlása esetén, azon vélemény emelkedik érvényre, a melyik a szabadságnak kedvezőbb.- Úgyszintén büntető ügyekben a birák szavazatának egyenlő megoszlása a vádlott javára magyarázandó. Az a férfiú, ki a törvénykezés terén, humánus gondolkodásának ily felséges emlékeit hagyta késő századoknak becses örökségül: zordonná, brutálissá vált, mihelyt taborba szállt. Erőszak a háború törvénye, melyet egy erős gondolkodó hajthatatlan meggyőződésével alkalmazott, egyedül a méltányossággal enyhítve a nyers erő műveit. 158 — 161-ig Alsó-Pannonia kormányzója, 170 — 180 közé esik britanniai első-, 184-re második küldetése, midőn határszéli provinciák katonai s polgári kormányát vezette erős kézzel, mély bölcseséggel. Antonius Pius s Marcus Aurelius császároktól nyerte megbízatását, s méltónak bizonyult ama nagy császárok bizodalmara. A hitvány Commodus alatt helyzete tarthatatlanná vált. Commodus bizalmatlansága nem a rosszhírű, hanem a nagyhírű férfiak ellen irányult. Aki a bölcs Antoninusok barátja, jogtanácsosa, Róma diadalmas hadvezére s ünnepelt jogtudósa volt: veszedelmessé válhatott volna a császári trónra nézve! Marcellus, ha nem a stoa híve, bizonyára le is löki a trónról a nagy caesarok méltatlan epigonját. Igy azonban, kegyvesztését, minden szemrehányás nélkül, a stoicusok azon ismeretes fatalismusával fogadta, mely szerint az észlénynek kötelessége a végzetet önkénytesen követni. Látnivaló, hogy a stoicusok az önmagokba mélyedéssel tisztább tudatára emelkedtek emberi méltóságuknak, s magasztos erkölcsi ideált tudtak ugyan alkotni, ezt azonban összetörte a dolgok állandó hatalma : a világfolyás hatalmasabb, mint a bölcs ideálja! Marcellus Britanniából Rómába érve, ismét Themise felé fordult. Annak köszönhette első babérait, annak szentelte végső éveit is haláláig, mely a 180-as évek végén következett be. •x- * * Nagy emberek életrajzai a mellett, hogy sarkalói a dicsvágynak, egyszersmind oly fegyvertárakul tekinthetők, melyekben össze vannak gyűjtve a nagy győzelmek kivívására alkalmas fegyverek. Ezért oly tanulságos a nagy emberek élete. Marcellus nagynak mondható nemcsak tudományánál, hanem jelleménél fogva is, mely homálytalan, mint a tükör, melyre nem szállott lehellet. Talán épen ez az oka, hogy nem akadt biographusa. Kinek egész élete mindig egy nyomon halad, a becsület ösvényén, annak életéhez nem kell commentár. Vécsey úr teljes repertóriumát közli a Marcellusról szóló irodalomnak, s abból látjuk, hogy újabb önálló műben, e nagy jogtudóst senki sem méltatta. Annál nagyobb érdeme Vécsey úrnak, hogy egy terjedelmes monographiában elébünk adta Marcellus élete, művei s bölcsészete teljes képét. Szerző e legújabb művében roppant forráskészletre támaszkodik. Forrásai jórészben kifogás alá nem eshető ősforrások, melyekhez sorolandók a római jogászok művein kívül, az archaeologia adatai is. Igy pl. a magyar nemzeti muzeum több feliratos kövét szólaltatja meg, hogy egy-egy adattal gazdagítsa Marcellus történetét. Forrásainak másik, jóval csekélyebb része az ujabb jogi, történelmi és bölcsészeti irodalom teréről van böngészve. Nagy figyelmet fordít a könyvészetre, s olykorolykor tárgya kiszínezésére még a szépirodalmat is fölhasználja ; un peu de poésie pour changer. Ily sokoldalú kutatás sokoldalúvá s érdekessé teszi e munkát nemcsak szakemberekre, hanem laikusokra nézve is. Összefoglalva immár e munkáról tett észleléseinket, bízvást kimondhatjuk, hogy az amerikai sokoldalúság, a