Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

csurgott-csepegett. Ma Kálló alábbszállott, — mint ezt itt mindenki tudja, — Semjénben ellenben a tagosítás alkalmával, kitűnő földek nyerése által, szépen emelkedett. Tehát akkor, régen, hallgatja a semjéni pap, a mint társai a jövedelemről, egyik-másik ekklézsia conventió-leveléről beszélgetnek s egyszer csak közbeszól, mondván : „Ugyan hagyjátok el azt a beszédet kis jövedelmű, nagy jövedelmű ekklézsiáról. íme, én a kis jövedelmű Semjénben lakom s a nagy jövedelmű és máskülönben is gazdag nagykállói papot én dédelgetem — kölcsön adott pénzzel". Gondolom, hogy ehez már nem kell kommentár. De ha ugy volna is, hogy népesebb egyházban (most már nem Kállóról szólok) nagyobb volna a jövedelem: az is áll, hogy nagyobbak az igények is, s a népes egyház papja minden idejét hivataloskodással tölti, kivált ma, midőn nem győzi a sok irodai ingyen munkát, s egyedül a készre kell támaszkodnia; mig a kevesebb népességű egyházban pásztorkodó lelkésztársnak jut elég ideje saját létfenntartási érdekeiért is küzdeni és munkálkodni, s bizony, sok helyt, sokszor — ne tagadjuk •— igen szép siker koronázza igyekezetét s a mellett például szolgál hívei előtt a rendszeres, okos, takarékos gazdálkodásra nézve is. S ugyan mi lenne ebben lealázó? Hát nem olvassuk a jeles Felméri közleményeiből, hogy az anglikán papság is így, gazdálkodás és egyéb mellékes keresetek által tartja fenn magát s örvend jólétnek ? Én ugyan nem szeretek példáért a testvér róm. és gör. felekezethez fordulni, de mégis, nem tudjuk, hogy ezeknek az alsó papsága is gazdálkodásból él? Én falukon megengedném a papnak, hogy postát is kezeljen. Biztosabb kezekre alig lehetne e tisztet ruházni s kevés alkalmatlansággal is jár, egészen szobai munka. De megengednék egyéb efajta mellékkeresetet is. Hogy a csekély papi fizetések miatt apadóban volna a ref. theologusok száma, ez az adat a hetvenes évek elején megjelent statisztikai kimutatásokból van véve; ma — legalább az általam ismert Patakon és Debrecenben — épen emelkedőben van ; sőt erre mi felénk nem tudják a káplánokat elhelyezni és közülök sok hely nélkül van. Ha megemlítem, hogy a hol lehet, emeljük a papi jövedelmet ; de nekünk nem vagyon és fény által, hanem igazi szerénység, igénytelenség és lelkipásztori buzgalom által kell igyekeznünk kitűnni: ez alkalomra elmondtam röviden, a mit mondani akartam. Görömbei Péter. KÖN Y VISM ERTETÉS. Lucius Ulphis Murcellus. Irta Vécsey Tamás, lev. tfíf/. Kiadja a magy. tud. akadémia II. osztálya. Budapest, 1882, a m. tud. akad. könyvkiadó hivatala. 8-r. 172 lap, ára 1 frt. Magyarország eddigi történetírói, hazánk történetét rendszerint annak a gyönyörű képnek festésével kezdik, amint a mythosz által megdicsőített délceg leventék győztes karral hazát szereznek, s meghódítják az aranykalászszal ékes rónaságot Vereckétől Varazsdig. Úgy irnak a magyarról, mintha ama dicsőséges esztendőben a földből termett volna, miként Minerva Jupiter fejéből, s ép úgy fölszerelve vérttel sisakkal testi ruháján, mint minervai bölcseséggel elméjében. Elavúlt módszer ez, melyhez akik még mindig ragaszkodnak, figyelmen kivül hagyják, hogy a magyarra már őshonában kétségtelenül több különböző nemzet gyakorolt befolyást, százszorta több állandó megtelepülése helyén. Idehaza birtokaba vette a jelenlevő bennszülött és főleg a rég elhúzódott népek kultúrai maradványait, azokat egy és más tekintetben a maga céljaira fordította s ezaltal fölmentetett az áttörés nehézségeitől. Igy fogva föl a művelődés eszméjét, a történésznek vissza kell menni a lehető legősibb korba, hogy az előzményekből fejthessen meg oly tüneményeket, melyeket egyébként semmiféle theoriával sem lehetne igazán kimagyarázni. A honfoglaláskor idebenn talált barbár népek mivel segítették elő művelődésünket, nagyon bajos megállapítani, mert e tárgyban a nyelvtudomány s a földalatti történelem csalóka adatai, egyedüli forrásaink. De azért kétségtelen, hogy szintén hozzájárultak művelődésünk megkönnyítéséhez. Hiszen a művelődés oly láncolat, melynek végét mint ködös égbolton túl a csillagokat, bár gyakorta nem latjuk, de azért lételéről biztos tudomásunk van. Egészen más a római befolyás művelődésünkre ! Nagy emlékekben hagyta reánk nagy civilizátióját. S a betörő nemzet nem tiporta le a maradványokat, hanem alapúi hasznalta újfajta művelődéséhez. Innen van, hogy Dunántúl, a hajdani Pannónia, úgyszólván bölcseje a magyar művelődésnek: Árpádházi királyaink alatt az ország fővárosa Székesfehérvár (Herculia vagy Gorsium) és Esztergom (Salva), a legelső püspöki székhelyek kettő kivételével Dunántúl voltak, legrégibb egyetemeink Veszprémben (Cimbrianaj és Pécsett (Sopianae vagy Suppianae).