Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. tar. Kinizsy-utca 29. si. I. fim. Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s "Vidékre postai küldéssel l hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre t frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Rélyegdij kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes széim-ú. példátnyokkal inincLég- szolgá.] ti-git-iarxk:. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetősök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az affiliálás kérdéséhez. (Az érem másik oldala.) Sokféle elfoglaltatásaim miatt, a felvetett s újból meg újból szőnyegre került kérdéshez, ez alkalommal csak röviden szólhatok. És azokkal, a miket elmondandó vagyok, mint megtámadott fél, inkább csak saját álláspontom védelmére s nézeteim támogatására szorítkozom, és nem ellenfeleim meggyőzésére. Közöttünk az alku, a transactio különben is a lehetetlenségek közé tartozik, miután egészen ellentétes sarkpontok képezik kiindulásaink alapját, s igen nagy mélységek választják el a leányositás barátait és ellenzőit egymástól, mondhatnám ég és föld közöttünk a külömbség. Én felállítottam s elvül tűztem magam elé már régen a tételt, b. e. Litkei Péter szavaival: „mindenáron fenntartani a positiókat!" Fenntartani a positiókat, mint megannyi őrtüzeket a felvilágosodás, a tökéletesedés, a haladás utján. Hangsúlyoztam már más ízben azt is s most csak magamat ismétlem, hogy az én szemeim előtt nem minutiális, megélhetési, kenyérkérdések lebegnek; mert ugy vagyok meggyőződve, miszerint emberektől, kik a napszám menynyiségét, a kenyér nagyságát mérlegelik, elhatározó lépéseket, nagy dolgokat, eszményi célokért való lelkesedést, odaadással való kitartó munkát s — a mi sokszor oly szükséges, hogy szinte elkerülhetlen — szenvedést, önmegtagadást, önfeláldozást várni nem igen lehet. Mi prot. lelkészek nem bérért küzdünk s fáradozásunk, sok aggodalmunk, tűrésünk, szenvedésünk megfizetve nincs sem N.-Peszeken, sem N.-Kállón, csakúgy mint Öcsön, Tihanyban vagy Piricsén. És ha egyik vagy másik nagyobb, fényesebb és népesebb gyülekezetben (Debrecen, Miskolc, Vásárhely, Békés stb.) valamicskével nagyobb darab is a kenyér a végzett munka után: bizony mondom, hogy aránytalanul nagyobb a teher s a szellemi és erkölcsi felelősség; is a lelkész részéről a gyülekezet igényeivel szemben. Szóval, ha a Krisztus, midőn az egész világ felett való uralommal kinálták meg, a testi ingerek után indult volna, vagy ha Luther, Kálvin, Dévai Biró Mátyás, Séllyei, Harsányi s a többi halhatatlanok (hogy a polgári szabadság martyrjait elhallgassam), ha a darab kenyeret fontolgatták volna, bizonyára sohasem lesz keresztyén vallás, sem reformatió, sem gályarabság, akarám mondani protestantismus és vallásszabadság olyan sem, a milyen most van, itt édes magyar hazánkban. De még csak nem is szűkkörű íelekezeti érdek vezérel, hogy ezt is ismételten hangsúlyozzam; vagy ha az is, hát csak annyiban, hogy a protestantismus — nemcsak az én szemeimben, hanem a világtörténelem Ítélete szerint is — a haladás, a folytonos tökéletesedés, a katholicismus pedig a maradás, a sötétség elvének védelmezését képviseli. Ezt mutatja ugy a vallások története, mint az emberiség mivelődésének történelme, A mi az affiliálás kérdésében a leányositás ellen való állásfoglalásomat illeti: erre való nézve elveimet, habár halvány vonásokban, a fentebbiekben igyekeztem röviden jelezni. A mi 31