Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

a positiók mindenáron való fenntartásának módozatait, tehát a kérdés gyakorlati oldalát illeti: erre már—őszintén kimondom — nem olyan könynyii felelni; mert e kérdés, a miként, a mód, mint természetüknél fogva a gyakorlati kérdések megoldása, mind sok mellékes, helyi, személyi viszonyok, körülmények s kisebb-nagyobb érdekek összeütközésének kielégítésétől vagy tapintatos mellőzésétől függ. Szóval az affiliálás kérdésének gyakorlati megoldása annyiféleképen történhetik, a mennyi az egyházközség, vidék, e. megye, e. kerület, a kérdéses egyház helyzete s viszonya a környékbeli felekezetek tagjaihoz stb. Fődolog, szerény nézetem szerint, az, hogy distingváljuk a kérdést; azaz, az elvet ne téveszsziik össze a módozattal, a mikénttel. Mert ha megengedjük is, hogy Bars-, Gömör-, Abauj- vagy Zemplénben, hol a községek közel feküsznek egymáshoz, az affiliálás kár nélkül végrehajtható ; de a hol a községek távol vannak egymástól mint Szabolcsban is, az affiliálással a protestantismust irtjuk ki. Hogy miként lehetne, sőt igénytelen véleményem szerint, mi módon kellene segíteni a kisded és általában minden egyes reformált egyházon: arra is elmondok egy példát és esetet. Nem tehetek róla, mert már gondolkodásmódomhoz, szellemi természetemhez tartozik, hogy bármely kérdés felmerülésénél, annak taglalásában és megbirálásában mindig elvi álláspontra szeretek helyezkedni s úgy mondani el nézeteimet. Csakis így vagyok s így lehet bárki is biztos, hogy eljárása következetes, logikai lesz; így lehetek s így lehet bárki is biztos, hogy az alapot, a talajt bármily megtámadtatás esetén nem veszti el lába alól. Nos, tehát én a múlt évben már rámutattam e becses lapban (1881. évf. 25. sz. 7961.) egy, az egyházi életben — szerintem — veszélyes s hovatovább vészthozóbbá válandó irányelvre, mely folyvást csak „az egyetemes egyház érdekét" tartja szem előtt, ezt hangoztatja szüntelen és ennek áldoz fel mindent. Ezen elvből következtetik sokan azt, hogy nekünk „fényes", „egyetemi" színvonalon álló theologiai, jogi, tanárképző, orvosi stb. fakultásokkal biró főiskolákat kell fenntartanunk s ha a meglevők ilyenek nem volnának, ekképen óhajtják azokat kiegészíteni. Én magam is örvendenék ezeknek, mint jobban nálamnál senkisem. De mikor azt látom, hogy azokat a költséges jogakadémiákat a szegény egyházak alamizsna-fillérein akarják fenntartani; mikor azt látom, hogy felépítjük a fényes főiskolákat a székhelyeken, aztán azoktól az ezerfelől szorongatott s létérdekeikért küzdő egyházaktól kérünk rájok segélyt; mikor azt látom, hogy általunk nevelt jogász és iskoláinkban növekedett s állami intézetbe átlépett tanár is ellenségévé lesz ennek a szegény kálvinista egyháznak : örömem nem lehet teljes a költséges jogakadémiák fenntartása mellett s azt hiszem, hogy ennél olcsóbban is lehetne ellenséget szerezni, mind a jogászi-, mind a tanári karból, tisztelet adatván mind itt, mind amott a dicséretes kivételeknek ; s azt hiszem, hogy jobb lenne inkább az ezen telesleges s a mai időben szükség felett való intézetek fenntartására fordított költséget, egyházi célokra, a létkérdéssel küzdő szegény egyházak, papok és tanítók fenntartására fordítani. S mi mit teszünk ? Azt, hogy kisebb és nagyobb alapitványainkat és a kegyes hagyományokat és adományokat jogtanári székek felállítására és fenntartására fordítjuk akkor, mikor középiskoláinkban rendszeres vallás-tanári tanszékeink hiányzanak és a vallást, egyháztörténelmet s a többi vallástani tárgyakat tanítja a latin nyelv és irodalom vagy épen a mathesis professora s a természettudományok tanára, mint sokak szerint a fejéhez vágott tantárgyat, de mindenesetre mint mellékes studiumot; akkor, mikor elegendő theologiai tanári kathedráink nincsenek; akkor, mikor a kisebb népességű, szegényebb jövedelmű egyházakat affiliálni készülünk a miatt, hogy az általunk reájok rakott felesleges terheket emelni nem képesek. íme, egy „reális expediens" az egyházak miseriáinak megszüntetése végett, tisztelt Komjáti barátom. Hát még e. megyei házi pénztár, segélyek stb. címen mennyit visz el évenként a canon. visitatió, — a visitátori naplók a megmondhatói. De az bizonyos, hogy a mi ezen különféle csatornákon a létfenntartás kérdéseivel küzdő szegény egyházaktól elvonatik, — részben azért, hogy fényes, költséges közigazgatásunk legyen, tehát ismét „az egyház-egyetem érdekeben", - abból jócskán telnék a helyi miseriák megorvoslására : adóra,