Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-02 / 14. szám

A mint megkondult a harang, oly lázas mozgalomba jött az egész város, hogy nagy templomunk zsúfolásig megtelt, s még olyanok is sorakoztak, a kik — mint biztos forrásból értesültem — évek óta nem voltak templomban. íme a rendkiviiliség hatása, a melyben íejlik a futkározó hamis atyafiak egyik főereje! Mi is tudunk tehát még a megzsibbadt kedélyre is hatni, csak ne ignoráljuk a vallásos élet e nagy jelentőségű tényezőjét, mint cselekesznek napjainkban némelyek, a kik a szivet és a lélektani számításokat kiszeretné kitiltani a prot. cultusból. Ez alkalom volt tulajdonképen — a nélkül, hogy ezt még csak magam is sejtettem volna — műveletünk betetőzése; mert midőn a következő idő elérkezett, kimerülve és összetörve — ágynak estem. Én terveztem ; de az Isten végezett. És ez történt bölcsen! A közbe jött véletlen folytán tehát, átsimultak magyarázataink, a rendes és szokásos templomi órákba. De megmaradt a házankénti evangelizálás, a melyet — bár nem sablonszerűleg, hogy szokottá ne váljék — folytatni kívánok jövőben is a körülmények szerint. Oda tértünk tehát vissza, a honnan kiindultunk t. i. a templomba. Sőt nemcsak mi, de mind azok is, a kik templomunktól elidegenittettek. A mint Mihály arkangyal tusakodott az ördöggel »Mózes testéről", olyanformán tusakodtunk mi a futkározó hamis atyafiakkal, a kik küzdelmünk ideje alatt — öten, és csak az Isten tudja hányszor fordultak meg városunkban. A harc véget ért . . . dicsőség Istennek! * * Mielőtt — bár hosszúra nyúlt, és mégis csak nagyon hézagos cikkem bevégezném, nem lesz talán felesleges még egy kis lélektani szemlét- is tartanunk, hogy xgy kellő szempontból fogván fel a veszélyes áramlat psychologiáját, a legcélszerűbb védelmi út-módra is rámutathassunk. Tény és való, hogy e mozgalom, mint szétszórt röpirataik tanúsítják, első sorban — a prot. egyház reformatiója, illetőleg felforgatása akar lenni. A röpiratok egyike legalább, a prot. tan és az evangyeliom közti ellentétet tünteti fel kirívóan éles vonásokban. A bibliával verik a bibliai egyházat 1 De hát minő az ő bibliájuk ? Nem egyéb, mint — a vak hit által bálványozott betűk bibliája 1 Nemde úgy latszik, hogy ez a gyengeségük? Én pedig azt mondom — - ez az erejük! Anachronismus az egész, gondoltam egykor én magam is, a mely magában hordja az enyészet magvait. De nem igy szólok ma már, mikor tapasztalataim másra tanítottak. Anachronismus igaz reánk nézve ; de nem az a nép alsóbb osztályára nézve, a kik értelmi tekintetben, századokkal vannak elmaradva korunk háta megett. Veszélyes tehát a vakhit elve, melyből kiindulnak, és még sokkal veszélyesebb — eljárási módjuk, mely nyilván azt mutatja, hogy ők csakugyan az ev. communturnus apostolai, a kik hasznot húznak népámitási műveleteikből. És ha azt akarjuk, hogy e veszélyes áramlat, tért ne foglaljon gyülekezeteinkben : fő erőnket a belmissio*) terére kell vetnünk, hogy ez általuk bekárogott mezőn, ne a hamis atyafiak, hanem mi emeljük fel a vezérzászlót. S miután igaz csakugyan, hogy — verba volánt, scripta manent : ragaszszunk egy kis irast is az élő szó mellé, illetőleg adjunk népünknek, magyarzamatu tractatusokat, felvilágosító népies füzeteket, mint tesz p. o. Lacháza derék lelkipásztora, a kinél éppen a »futkározó hamis atyafiak" ellen írott magvas és mégis népies füzetke, (mely nála io krajcárért kapható) ez évben maiharmadik kiadást ért. Garzó Gyula. A hosszufalusi papválasztás. A hosszufalusi papválasztás, jóllehet a brassói esperesség consistoriuma igazán elismerésre méltó készséggel teljesité az egyházközség azon kívánalmát, mely szerint Masznyik Gyula szentesi lelkészt a jeleltek közé felvétetni kérte : f. évi március 19-dikérőI", mely napra már másodszor kitűzve volt, mégis megint elmaradt. A választó gyűlésen ugyanis, a hol 62 választó jelent meg, egy jómódú gazda azt kívánta, hogy, mivel Fiirészmező, Hoszu falu leányegyháza, anyásittatni óhájtván, Hosszufalutól-250 fizető gazdával elfog szakadni, a választás addig ne történjék meg, míg a consistorium egy kiküldött bizottság utján a papi fizetést, mely a 250 fizető gazda elszakadása folytán az eddigi 1000 frt készpénzről kell, hogy leszállittassék, újból meg nem állapítja; továbbá míg a jelöltek fel nem szólíttattak, hogy saját költségükön próbára jöjjenek. Ezen kívánalom ellenében a többség a választást azonnal meg akará ejtetni, mert a mint szónoka kifejezé, a törvény világos mondása szerint, a lelkészi fizetés csonkítása, még valamely leányegyháznak az anyától való elválása esetén se levén lehetséges, felesleges, sőt illetlen oly kéréssel járulni a consistoriumhoz, a melyet az, mivel törvénytelen, ugy sem teljesít s nem is szabad, hogy teljesítsen. De a próbabeszéd is felesleges, mert a ki egyszer pappá szenteltetett, bizonyosan behatóbb vizsga után s illetékesebb egyénektől nyerte képesítését, hogy sem szántóvetők felülvizsgálatára, mi egyszeri látás és hallás után ugy sem lehetséges, szükség volna. És aztán Masznyik Gyula úrra nézve nem elég-e Dr. Szeberényi Gusztáv püspök, Győry Vilmos pesti lelkész, Pávai Vajna Elek, Gombóc és Csiky theol. tanár urak hatha*) Szabad legyen itt csillag alatt, egy, bár első tekintetre nagyon furcsának látszó, de azért talán mégis nem egészen megvetendő eszmét érintenem. Nem volna-e üdvös, ha a mint járványorvosokul kiküldik a medikusokat, a nagy szünidőben a theologusok is segédkeznének — egyelőre legalább szülőhelyükön és környékén — a belmissio terén ? Ez eszmét előttem Szügyi segédlelkész ur penditette meg; én pedig átadom a nyilvánosságnak, hogy gondolkodjunk felette. Én részemről kimondom előre is, hogy az eszme valósulásától, minden tekintetben sok jót várok. (Skóciában ez régóta gyakorlatban van, és aligha nem ebben fekszik a skót semináriumoknak főelőnye a mieink felett. Szerk.) G. Gy.