Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-02 / 14. szám
tós ajánlata ? S nem volna e ellenmondás, őt, kinek képessége iránt, a consistoriumhoz intézett kérvényében az egyházközség oly nagy bizalmat nyilvánított, próbara hivni. Ez, tekintve az uti költség megtagadását, az emberséggel se igen egyezik. De végre azt is tekintetbe kell venni, hogy a választás folytonos elhalasztása, az egyházközség költségére kijövő választási s egyéb bizottságok ujabb meg ujabb kiküldetése folytán, a gyülekezetnek csak felesleges kiadásokat okoz. Ezért tehát, ha a consistorium elég szíves volt a választók kérelmét teljesíteni, viszonozzák ezt a választók azzal, hogy ne huzalkodjanak, hanem engedvén a törvénynek, csendben és békében hajtsák végre a választást. Midőn a többség, 44 szavazattal a 62 közül, határozottan ezen indítvány mellett nyilatkozott : a leszavazott kisebbség, 18 jcmódu gazda, azon dühös kifakadással távozott, »no hát válaszszatok papot, de aztán fizessétek is, mert mi ugyan egy krajcarral se adózunk többé, se a 250 fürészmezei gazda. * Ezen fenyegetésre a hátramaradt, leginkább kisebb gazdakból álló többség közül 13, aggodalomba esvén, szinte szétszallingózott s igy a gyűlés szavazatképtelenné lett. Bizony sajnos, midőn ily tapintatlan s törvényellenes eljárás által némelyek mintegy kifárasztják az egyházi hatóság türelmét és a szászok előtt compromittaljak a magyarságot. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Erasmus redivivus 1 s az ultramontánok harca a protestantizmus ellen Németországban. A német tudós világot s a sajtót prot. és kath. részről egyaránt igen élénken foglalkoztatja Dr. Sehlottmann Konstantin, a halle-wittenbergi egyetem theologiai tanárának mult évi „Osterprogrammja*, melynek cime »Erasmus redivivus.® A halle-wittenbergi egyetem theol. íacultása ugyanis régóta, tán már állapítása óta, kötelezve van nagyobb ünnepeken, az ujabb időben csak húsvét ünnepén, egy u. n. > ) Festschrift«-et kiadni, mely iratban az ágostai hitvalláshoz való ragaszkodásról kell bizonyságot tenni. Ilyen Festschrift Dr. Sehlottmann Konst. »Erasmus redivivus4 cimű latin nyelven irt füzete is. Ez iratnak célja párhuzamot vonni Erasmus s az ujabbkor nagy kath. (de nem római eszköz) tudósa, Döllinger között s kimutatni, hogy a r. kath. egyház Erasmust, ki a reformátiót hathatósan elősegítette, megtűrte a maga kebelében, az ujabb időben Döllingert a kath. egyháznak Möhler mellett kétségkívül legnagyobb tudósat azonban már nem, nem, csupán azért, mert nem tartja a reformátiót a forradalmak s államellenes célok szüleményének, sőt Luthert a legnépszerűbb németnek mondja, s mert a vaticani zsinat a papa csalhatatlanságát hirdető hatarozatainak lelke egész mélyéből ellene állott, a mely eljárást bizonyára Erasmus is követett volna, ha a trid. zsinat határozatait túléli. Sehlottmann ez irata a legközelebbi napokban a német földön nagy zajt ütött, s március II. s 15-én a képviselőházban is targyaltatott. Kemény megtámadásnak lett a képviselőházban az ultramontánok részéről (Freiherr v. Fürth, Dr. Windthorst s Dr. Májunké) kitéve s „Schmáhschriftnek, unwissenschaftl. Pamphletnek« s a katholikusok ellen mély rágalom s gyűlölet eredményének neveztetett el. Kifogást tettek a mű latinsága ellen, s hangoztattak »Sehlottmann tanár azt gondolta műve megírásánál, mivel az utcán a nép latinul nem beszél, nem lehet az ember pórias a latin nyelvben.* Fölhozzak továbbá, ha Erasmus túlélte volna a trid. zsinat határozatait, azokat minden bizonynyal elfogadta volna, mit Döllinger megtenni elmulasztott s a vaticáni zsinatnak, melyen az egész róm. katholicizmus képviselői, fejei jelen voltak s hataroztak, ellenállott. A prot. egyház is kirekesztette Schramm-ot, midőn a berlini Jakobi templomban a szónoklástól eltiltotta, s nagyon jogosan ; fölhozták végre az Erasmus redivivusban megtett észrevételekre Arbues legújabban történt kanonisatiója ellen azt, hogy ámbár Arbues volt az inquisitió birája, ő mégis egyetlen egy eretneket sem itélt halálra, azon egyszerű okból, mert az ő bíráskodásának idejében Ketzerek nem is voltak s így — szerintök — itt Sehlottmann az igazság rovására beszél, valamint Arbues jelleme festésében is, s hamis adataival más célja nem volt, mint a prot. theologusokat fölingerelni kath. polgártársaik s a püspökök elleni gyűlöletre. A hallei egyetem theol. facultásának e derék tanára iratában azt is bizonyítja, hogy IX. Piuspápa a jezsuitákkal való előleges megegyezése folytán hirdettette ki zsinat által a pápa csalhatatlansági dogmáját. A cultusminiszter az ulramontánok ily féle beszédeire s megjegyzéseire sajnálatát fejezte ki a nevezett irat fölött, mely már azért is célt tévesztett, mert latinul van irva, s kívánta volna, ha kéziratnak maradott volna valamely könyvtárban, akkor nem okozna párt viszályokat s nyugtalanságot. Ily felelet a cultusminiszter részéről természetesen nagyon ínyére volt az ultramontánok pártjának, de nem a hallei egyetemi tanároknak, s e körülmény indittota Dr. Jakobi theol. tanárt, ily című védiratának »Professor Sehlottmann, die hallesche Fakultát u. die Centrumsparthei, eine Vertheidigungsschrift v. Dr. Jakobi J. L. ord. Prof. der Theologie,« megírására. Nagy lelkesedés a lelkiismereti szabadság iránt, s a theol. tudomány lelkiismeretes vizsgálódása jellemzi e kis védiratot. Erélyesen utasítja vissza azon ultramontánok érvelését, kik a német népéletnek, de főleg a prot. egyetemeknek nagy ellenségei. Régóta, mondja Jacobi, szemet szúrnak a rómaiak s ultramontánoknál a lelkiismereti s akad. szabad! ságot hirdető számos prot. egyetemek ! Köszönetet mond Schlottmannak, hogy férfiasan s erélyesen védi a német birodalmat, az ev. egyházat s azon szellemi jót, melyet a reformátiónak köszönhetünk, a jezsuiták rágalmai, cselszövényei, a római politika s annak parlamentünkben
