Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-12 / 11. szám
köztünk többé Révész Imre ! Egyházi irodalmunk múltját sem ösmertetik egy theol. akadémiánkon sem. Ki hallott valaha valamit Sztárairól, Szegedi Kiss Istvánról s a többiekről ott a négy éves theologián ? Szerencse, hogy Szilády Áron páratlan jelességű, kútfő becsű kiadásai által egyházi költészetünk multjara a „Régi magyar leöltök tárában« annyi adatot s a jegyzetekben egész dissertatiókat kapunk. . . De hát a prózai s általában theol irodalmunknak mikor akad egy Sziládyja, vagy azt várjuk, hogy Ipolyi Arnold meg Fraknói irjak meg nekünk saját embereink monográfiáit? . . . Helyesen cselekedett tehát a Prot. Egylet, mikor egyházi irodalmunk e pangó ágára figyelmét kiterjesztette. Egy pár éve annak, mikor Kovács Albert az Akadémia egyik termében e dologban egy kis gyűlést tartva az egyháztörténelmi művek kiadását elhatároztatta s aztán csakhamar rá Szilágyi Sándortól, Szabó Károlytól s másoktól apróbb monográphiákat adott ki. Nagyobb munka a megindult vállalatban kettő jött. Zsiünszkytől a vallásügyi tárgyalasok országgyűléseinken és Kiss Árontól az előttünk fekvő nagy gyűjtemény. Őszintén megvallom, biz én a harminc zsinatról, melynek kisebb nagyobb részéről teljes és vagy 'cilencéről csak töredékes ösmertetést ad e kötet, keveset tudtam. Én is az ujabb korban végeztem a theologiát s a mi magyar egyháztörténeti kurzusunk is csak pro fessorról professorra maradt hagyományos közhelyekkel volt tele. Az ily gyűjtemények talan majd lehetővé teszik, hogy egyébb is legyen azokban a kurzusokban. Kiss Áron gyűjteményét át tanulmanyozva, ugy látom, hogy e gyűjtemény az első prot. század zsinati végzései közül a két protestáns felekezet elválásáig minden zsinat végzését, azontúl pedig csak a reformátusok zsi nataiét közli. Az elválás után is szól azonban egy oly zsinatról, mely a két féllel közös volt, t. i. az 1587-ben tartott csepregi zsinatról, mely a két fél még fenmaradt Fertő és Balaton közötti közös egyházkerületének a zsinata volt. E közös egyházkerület 1591 jun. 23. az urvacsorája felett keletkezett u. n. csepregi szóváltás következtében bomlott fel. A felvett zsinatok természetére nézve maga Kiss Áron igazit el bennünket „nem voltak azok — úgymond — mind országos zsinatok, de oly gyűlések sem voltak, mint a mai egyházkerületi- vagy megyeiek, hanem oly főgyülések, melyek egy nagyobb körben, de mindenkor a legfelsőbb egyházi főhatóságot gyakorolták.® E gyűlések végzéseit olvasva átvonul lelki szemeink előtt a XVI. század vallásforradalma. Látjuk, mint hatol be a reformáció a magyar faj közé s az a faj, mely oly keveset adott világéletében a speculatióra s mely törvényt hozott a ,német métely* ellen, hogy alkot magának ugyanabból gatot az osztrák törekvések ellen és bástyát a nemzeti fejedelemség Erdélyben fenállott maradványai mellett. Látjuk az egységes protestantismust, majd 1559-ben a vásárhelyi zsinatban a genfi reformáció fellépését s a tarcal-tordai zsinatban (1562—63) túlsúlyra jutást, majd az elválást, az unitarizmus emelkedését, s ez ellen a debreceni ellenhatást s végre az »Articuli majores4 -ekben az első szabatos szervezetet. Most háromszáz esztendő múlva elmondhatjuk, hogy hitbeli őseink sok hibát követtek el, s elmulasztották a kedvező időpontot az államhatalommal való összeforrásra Elmondhatjuk, hogy furiosus szenvedélylyel vitt dogmatikai vitákra pazarolták a másra fordítandó időt, s az ő tétovájuk odavitte a magyar urakat, kikpüspök és káptalan nélkül köz- és maganjogi viszonyaikat sem képzelhették el, hogy a XVII. században föllépett Pazmánynak könnyű dolga lett. Elmondhatjuk, hogy Erdély e tekintetben jobban megértette a kort s hamarabb consoiidalta az allapotokat. Azonban meg kell gondolnunk, hogy mindig az történik, a mi lehető, s a dolgok rendesen megtalaljak azt az alakot, mely rájuk nézve a legjobb, mert egyedül lehetséges. És aztán Erdély nemzeti fejedelemség volt kálvinista fejedelemmel. De végre is ki vetheti szemére a fejlődő gyermeknek, hogy fejlődését nem vezette mindig a leghelyesebb uton ? Mindenesetre nagy tanulság rejlik a zsinatok e végzéseiben és fognak azok anyagot adni a tanulmányozásra mindig s mindazoknak, kik e század egyhaztörténelmével foglalkozni fognak. A zsinatok végzései azonban nemcsak magukra állólag jelennek itt meg, hanem történeti tájékozással. Egy-egy kis monografia mindannyi. E tájékoztatások megirásahoz Kiss Áron a leghitelesebb s megbízhatóbb és sok tekintetben ritka forrásokat használta fel. Az Erdődi I. zsinatot a Benkő József „Synodi Erdődienses geminatae: < cimű kéziratos művéből vette, tájékoztatása megirásahoz felhasznalta Lampe, Révész I., Hermann D. (Annales), Pariz Pápai (Rudus Redivivum) stb. ide vonatkozó adatait. A beregszászi zsinatra Gelei Katona Precon. Evang. élőbeszédéből s a Rudus Redivivumból, Haner, Ribini, Lampe stb műveiből meritett. Az óvári zsinatra Tóth Ferenc „Püspökök élete*, a „Medulla Synodorum Transylvaniensium®, Hermann, Sinay (Vindiciae), stb. voltak a forrásai. A vásárhelyi zsinatot Fraknói közölte a Könyvszemle 1878. évfolyamában egy régi könyvfedélből áztatva ki az eredetijét. Fraknói után közli Kiss Áron is. A medgyesi zsinatra vonatkozókat következő cimű könyvből vette. „Lucas Hermann: Protocollum Actorum Synodalium Status Ecclesiastici Saxonum in Transylvania ab anno 1545. (Kézirat a nemz. muzeumban.) és igy tovább, a mint a kezünk alatti zsinatgyüjteményben pontosan fel van jegyezve. Ezeket idéztük azért, hogy lattassék meg, miszerint alapos munkával van dolgunk De nemcsak egyháztörténelmi szempontból nevezetes e gyűjtemény, s nemcsak a dogmafejlődést s az uj egyház lassú szervezkedését tanulmanyozhatjuk az előttünk fekvő kötetből, hanem hasznát vehetik annak a profán tudományosság kedvelői is. A zsinati végzésekben előforduló háztartás, viselet, egyes szokások, a moraltörténetre vonatkozó számos adatok mind figyeemre méltó mozzanatok. Van érdeke e gyűjteménynek
