Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

a bibliográfia szempontjából is. Igy a vásárhelyi zsinat végzéseinek közlése, a tarcal-tordai zsinat végzései, a Debrecenben összegyűlt keresztyén prédikátorok vallások stb., bibliográfiai nevezetességek. E legutóbbi confessiónak, mely 1567-ben költ, Szabó Károly Régi Magyar Könyvtarában (32. 1.) négy hiányos példányát emliti Kiss Áron e négyből akarta restaurálni az egész munkát. Törekvése ugy sike rült, hogy a mű ugyan egészen teljessé nem lesz, de ép a pesti ref. Collegium példányából egy pár oly cikk került elő, melyek eddig nem voltak ismeretesek. A tarcal-tordai végzésekre azt mondja Balogh Ferenc (Debreceni Prot. Lap), hogy nem valószínű, hogy azok 1562/3-ban magyarul is kiadattak volna s inkább hihető, hogy csak 1654-ban fordíttattak le. A latin szövegű magyar fordításban adott zsinati végzések közt végre legnevezetesebb az egervölgyi vagy máskép Debreceni Confessio. Különben mindannyi több kevesebb neveztességgel bírt, nagyobb részük a muzeumi, debreceni, sárospataki, kolozsvári, m.-szigeti (Szilágyi Istvánnál) stb. levéltárak és könyvtárakból itt jelenik meg először. A csetigeri zsinatról (1570.) is keveset tudtunk, s már idegen név alatt, mint Confessio Polonica járta a Jablonszky Syntagma Confessíonumában a világot, mig végre itt visszahódittatott s a maga helyére beigtatva lőn. A nagykárolyi zsinatot is (1591.) ugy csaknem véletlenül találta meg Kiss Áron Szilágyi Benjámin István Synodaliai közt egy igen régi kéziratban. Pedig e zsinat egy igen érdekes dologban hoz végzést, t. i. annak adja komoly okátmiért nem lehet a Gergely-féle naptárt elfogadni. Mint tudva van, Draskovich György győri püspök és királyi helytartó adta ki először a rendeletet, hogy 1582. okt. 4. napjától az uj, XIII. Gergely-féle naptár szerint kell az időszámítást megkezdeni. Ezt azonban a róm. katholikusok is oly ellenszenvvel fogadták, hogy mikor Rudolf az 1583-ki zajos országgyűlésen sürgette, a rendek hallani sem akartak róla. 1587. nov. 14. Ernő herceg kívánságára a rendek elfogadták ugyan, de kikötötték, hogy nem a pápa, hanem a király tekintélyére stb. A protestánsok azonban tovább is vonakodtak, s íme 1591. febr. 10-én zsinatot tartottak ellene s elvetették a naptárt, mely a „breviárium® egy része stb. A tanügy XVI. századi fejlődésére is sok adatot lelünk e végzésekben, s csak sajnálnunk lehet, hogy a hercegszőllősi zsinatnál, melynek a végére ez van nyomva : »Subscripserunt fratres numero 40, absque Rectoribus®, épen az aláírók névsora maradt el. Ez a névsor p. o. tanügytörténeti szempontból is nevezetes lett volna. Mindegyik zsinat szól valamit a tanítókról, némelyik a tantervet is érinti, a tanulók erkölcseit, viseleteit szabályozza, könyveket fogad el stb. Még egyet. A zsinati atyák közt előfordul Siklósi Mihály. A Siklósiakkal egyátalán nincs tisztában egyhaztörténelmünk, (de hisz a többiekkel sincs!) kérdés, nem inkább Siklósi Miklósról van e itt szó ? (Volt Imre is.) Mielőtt gyűjteményünktől bucsut vennénk, érdemesnek látjuk itt megemlitni, hogy dacára e gyűjteményterjedelmes voltának, sok zsinat csak némi részben (tornai, beregszászi, medgyesi stb), sok pedig épen nincs felvéve. (Laskó, Tolna, Vulkó, Vulkóvár. Ezeknek csak a neveit tudjuk.) S végre van vagy 14, a melyeket mint helyi érdeküeket sorol fel Kiss Á. gyűjteménye végén. A munka tehát a XVI. századra sincs befejezve, s a XVII. század is várja a munkást. E századból is Kiss' Árontól bírjuk Geleji Katona István kánonait s azzal kapcsolatban a Szatmár Németiben 1646-ik évben tartott nemzeti zsinat végzéseit. Van tehát tenni való elég, végetlen a tér, mely munkára hív, vajha Kiss Áronnak az öreg esperesnek a példáján fiatal papjaink, s tudós tanáraink lelkesedve egyháztörténelmi irodalmunkat hasonló s még nagyobb becsű munkákkal gazdagítanák ! És itt meg kell emlékeznünk Balogh Ferencnek e mű tudós bírálójának a Debreceni Prot. Lapban (5. 6. sz.) megjelent ismertetéséről is. Teljesen osztjuk Balogh elismerését Kiss Áron irányában, mi is ugy tartjuk, hogy e gyűjtemény kiadásával nagyon érdemes dolgot végzett, abban is egy véleményen vagyunk Baloghgal, hogy az ily egyh. történelmi munkákra s általában az egyh. történelmi irodalom fejlesztésére szükség van Balogh azzal végzi, hogy a Prot. Egylet ' férfiaihoz intéz felhívást s kéri őket, hogy a kölcsönös közeledés alapján értsenek egyet s az egyh. történelem fejlesztése érdekében működjenek közösen. Hat még is volt haszna annak a zsinatnak ! Ugy-e a prot. egylet sem tett bennünket ariáuusokká, s annak a férfiai sem épen olyan vad emberek ? Igaz, itt az ideje, értsük meg, ismerjük meg és szeressük meg egymást. Mit tett eddig a Prot. Egylet ? Ne reflectáljunk a német törekvésekre, ne a frázisokra, szónoklatokra ide haza, hanem tekintsük csupán a tényeket. Tette 1. hogy segélyezte a diasporában levő egyházakat. Ez a cselekvési iránya támogatás hiánya miatt megszűnt. Akart 2. valláserkölcsi felolvasásokat tartani. Nem volt rá a talaj előkészítve, az emberek nem voltak rá megérve: abban maradt, mielőtt elkezdődött volna. És végre 3. könyvkiadó vallalatot alapított, s munkásságának ez az ága sikerült, s hogy jobban sikerüljön, ne rettentse a név se Balogh Ferencet, se a hasonló gondolkozásuakat, vegyenek részt az egyesületben s adjanak annak oly irányt, a minőt adni birnak. Az úgynevezett liberálisok nem tették s nem tehették a könyvkiadó vallalatot „liberálisad", az úgynevezett orthodoxok nem fogják, nem tehetik orthodoxszá. Marad az protestánsnak, azaz oly egyesületnek,- hol a tudomány szabad s a tekintély csak a tudományon alapul. A néptől nincs mit félni. Ne is kívánjak, hogy az megváltozzék. Az egylet tagjain áll, hogy az a név mit jelentsen. A meglevőt könnyű feldönteni, de uj keretet teremteni s annak elismertetést szerezni, nagyon nehéz. Hagyjuk igy s tegyük olyanná, hogy mindnyájunk elismerését megnyerje ezután is, a következő Prot. Egyljeti egyh. történelmi bizottsági ülést pedig hívják meg önök Debbrecenbe 1 Most pedig vegyünk bucsut e zsinati-gyűjtemény-