Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-05 / 10. szám

tala nemesbbiteni: már ilyesmit csupán elmélet emberének s főleg- olyannak, ki néptanító soha nem volt, népélet ismerettel nem bír, habár eget verő paedagógiai ismeretei volnának is, nem könnyen lehet megtenni. Tehát a népiskolai s gyermeki életet, felfogást legkevésbé vagy alig ismerő pályázóknak „Óramutatóm® bizonyos pontokon jó kalauz s irányadó leend a végre, hogy az ideális Ériektan megszülessék, hanem az is megeshetik azonban, hogy minden ilyen Énektan féle könyvet, mely különben is a vallásos érzület és buzgalom fejlesztése kizárásával állna elő, egyelőre háttérbe szorítani, később pedig teljesen feleslegessé tenni szándékozik, ha csakugyan napvilágot láthat, mí az érdekeltek becses pártfogásától függ leginkább. Imé tehát rövid vázlatban bemutattam az én jóakaratú, de pártolásban sinlődő „Óramutatómat1

. Szabad legyen azért a nt. és tiszt, lelkész urakat még egyszer fölkérnem, hogy egyházaik tanítóit, énekvezéreít e mű megjelenésére figyelmeztetni szíveskedjenek, mivel sokan lehetnek közöttük, kik e tekintetben értesítve nincsenek. Szabad legyen végre kérnem a felekezeti képezdei igazgatóságokat is, hogy e mű megszerzését növendékeiknek ajánlani szíveskedjenek, minthogy abban sok leend olyan közölve, mik azoknak a gyakorlati élet terén felette szükséges tudnivalók; de a miről az intézetben semmit sem hallhatnak, holott azok okkal móddal tantargygya is alakithatók volnának. Ugyan azért az előfizetési vagy megrendelési időt meghosszabbítom május i-sőig. Előfizetési vagy megrendelési ára i forint, mit Steinfeld Béla nyomdász úrhoz Sárospatakra kérek küldeni. Bolti ár magasabb leend. Ha a mű kiadása némileg biztosíttatik, s ha valami nyomdai akadály közbe nem jő, a mű julius i-én fog megjelenni, ha pedig a biztosításra nem leend kilátás, a már beküldött előfizetési pénzek saját terhemre a legnagyobb köszönet mellett visszaküldetnek. Ivánka Sámuel. A Debreceni prot. lapok, a Prot. Közlöny és a Sárospataki lapok szerkesztőit kérem e cikk közlésére. BELFÖLD. Egy megható istenitisztelet Óbudán. E lapok hasábjain — a közel múltban — innen is túl is, „incendium4

kiáltások hangzának föl, jelezve Sión őrallóinak a veszélyt, mely közéig, s mely figyelő állást elfoglalni készt. Szerencsére e tűzi lárma, vaklármának lenni bizonyult, jeléül annak, hogy Sión őrei innen is, túl is: résen vannak. E felett tehát bátran napirendre térhetünk, a átadhatjuk magunkat ama kellemes benyomásnak, melyet reánk a mai nap tett, s melynek kellemes behatása alatt ez igénytelen cikkecske megszíilemlett. Az óbudai ref. templomban ma egy itju lelkésztársunk végzé a templomi szónoklatot ez igék alapján : „adjatok nekünk a ti olajotokból; mert ami lampásaink elalusznak/ (Mát. XXV. 8.) bemutatván mintegy magát az ügyesen választott vezérigékben a gyülekezetnek; mely azonnal reá is ismert az egyházáért, vallasáért buzgó apostolra, ki nem kiméivé testi és lelki faradságot — felveszi elődjei vándorbotját s felövedzve magát a hit paizsával: kér, zörget egy szegény, kialvó félben levő, de világosság után áhitó kisded gyülekezet részére olajt, mert tudja, mesterétől tanulta, hogy „minden kérő megnyeri azt a mit kér és a kereső megtalálja a mit keres ; és a zörgetőnek megnyittatik/ (Mát. VIf. 8.) Ez ifjú atyánkfia : Tiszteletes Szalay József úr; az egyház — melynek lámpái már mar kialusznak — : saját egyháza; a nagybecskereki reformált egyház. E kisded egyház övéi érdekében útazgat, munkál és tesz a derék vándorapostol. És, hogy nem eredmény nélkül: arról bizonyságot tesz azon 3000 :orint szép összeg, melyet pár hó alatt összepapolgatott. Igazán derék egy legátus 1 Vajha sok ilyet bocsásson ki szárnya alól a pesti ref. papnövelde !! De ám kisérjük őt be szent Siónunkba; ismerkedjünk meg közelebbről vele s nézzük a hatást, mit a hivők seregében előidéz. Szalay tiszttársunk már megjelenésével megnyeri a sziveket. Komoly — de nem komor — papi külső ; egy igazi, hivatását átérzett — megtestesült szerénység. S midőn felhangzik ajkán az ige: „adjatok nekünk a ti olajtokból4

; midőn egyszerű, minden frázistól ment hasonlataival elvezet bennünket arra a puszta helyre, hol a protestantizmus s legkivált a nemzetiség élete kialvó félben van (agonizál), kétségbeejtő tusát vív a lét és nemlétért: mindenki érzi, hogy itt adni kell s ki tán előkészület nélkül, csak megszokott gérá-jával jött fel az úr házába : hallva a szerény ifjú lelkész ajakiról az igét; s megértve az idegen nyelvű s vallású népek közt élni vágyó s világosságot látni óhajtó kicsiny sereg vergődéseit — haza térve — siet elhozni megtakargatott siklusát, s letenni azt áldozatul — a könyörület oltárára Igy történt, hogy lelkésztársam körünkből tavozta után, két egyháztag — meghatva a szívből kelt s szívhez szóló beszéd által — azonfelül mit a perzselybe tett — egyik egy forintot, a másik 50 krt tett le hivatalomnál a jelzett célra leendő átszolgáltatás végett. Egy másik buzgó egyháztag, ki foglalkozásánál fogva nem lehetett jelen az istenitiszteleten — mert a mi szegény hallgatóinknak az űrnapján is dolgozniok kell. nekik a büntető codex §-a dacára sincs vasárnapjok — hallván jelen volt családjától az esdő szót : hozzám jött s kijelenté, hogy ő ama szent célra társai körében, napi szakmájuk helyén — ívet fog körözni s az eredményt annak idején nalam bejelenteni.