Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

Szóló ezután a vidéki jogakadémiák kérdésével foglalkozik, mely kérdés összefügg egy harmadik egyetem felállításával. Lánczy az összes akadémiákat egyszerre be akarja szüntetni. Elismeri, hogy sok igaza van Lánczynak abban, mit a jogakadémiákról mondott, de viszont kérdi, hogy ezen jogakadémiák önmaguk hoztak-e magukat e helyzetbe? Szóló 1875-ben épen a közoktatási tárca költségvetésének tárgyalásánál azt a kérdést intézte az akkori képviselőházhoz, vájjon össze tudja-e egyeztetni az alkotmányos törvényhozás természetével azt, hogy az illető miniszter a törvényhozás tudta, belegyezése és határozata nélkül egy oly fontos tanintézeti ágat, mint a jogakadémia, létesítsen és szabályozzon szabályrendeletek utján. Szava akkor — fajdalom — visszhang nélkül hangzott el. A miniszter felszólította az akadémiákat, s felszólította a felekezeteket, hogy ha a jogakadémiákat megakarjak tartani, szükséges, hogy jogakadémiájuk a szervezetnek megfeleljen. A felekezetek, félretéve mindent, ekképen szervezték jogakadémiájukat. De nem sok idő mult el, a miniszter azt mondá, hogy az akadémiák nem állanak a szükséges színvonalon, s ismét fölemelte a mértéket, s a telekezetek újra szervezték akadémiájukat. Már most, midőn a halálharang úgyszólván meghúzatott ez akadémiák fölött, vájjon olyan könnyű dolog-e a létező intézeteket csak ugy egy szóval megszüntetni, a nélkül, hogy az ott működő tanárok valahová elhelyeztessenek, vagy azok kártalanításáról gondoskodjanak. A vidéki jogakadémiák kérdése egy harmadik egyetem fölállításának kérdésével van combinálva, e kérdés pedig hogyha majd előjő, a képviselőház kétszer és háromszor is meggondolja addig, a mig egyszer kimondja a harmadik egyetem létesítését, addig a mig a felsőbb oktatásnak reformja meg nem történt. Szóló is elismeri, hogy a szigorú vizsgarendszer az egyetem szellemét megrontja. A miniszter nem tudta elérni, a mit akart, hogy a jogi pályán tanulók létszáma apasztassék, mert ha 1867-től máig vizsgáljuk, csak hullámzást és nem apadást veszünk észre. Egyet elért a miniszter : hogy a hivatali vizsga színvonalát lejebb kellett tenni. Midőn a régibb időben mindenkinek felnyittatott a sorompó, elmulasztotta a miniszter annak corolláriumát : a szigorú hivatali vizsgát is felállítani. A miniszter azt mondá itten Irányi Dániellel szemben, ki a vallás átalános szabadságáról szóló törvényt sürgette és ma is sürgeti, hogy nekünk specális vallásügyi törvényre van szükségünk. Nem erre van szükségünk, hanem arra, és kellett volna már régen, hogy az 1848: XX. t. cz. 2.. 3., 4. §-ai effektuáltattak volna, vagy mondta volna ki a haz, hogy ezen törvények abrogáltatnak. Követeljük ma is, hogy azon jogegyenlőség és viszonyosság, mely ott le van téve, érvényesíttessék és határoztassék meg törvényben ; a vallás felekezetek egymáshoz és az allamhozi viszonya, positiv törvények által mondassék ki, miket kell megtartani azoknak, kik uj vallási korporációkat akarnak alapítani, nem konzorcziumot, mint a miniszter ur mondá, hanem korporációt. Erre a törvényre nagy szükség lett volna, megmondon az okát, hogy miért. Ezen törvény hiánya megnehezíti a középtanodai törvénynek megalkotását, az alapok és alapitvanyok jogi természetének eldöntését, a házassági törvény megalkotását, és ezzel összefüggésben a kötelező polgári házassag behozatalát. A febr. 15-iki ülésben Turrjoni/i Lajos kéri a közoktatásügyi minisztert, hogy a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg úgy intézkedjék, hogy a tanitókat a lelkészek módjára csak általános mozgósítás esetén hívják be. A néptanítók nyugdíj-intézetének tételénél Kiss Albert szólal fel: Mikor az 1875. 32. t. cikket megalkották, akkor még nem voltak tisztaban azzal, hogy gyám- és nyugdíj cimén mily összegre lesz évenkint szükség s így módokról gondoskodtak, hogy az intézet később zavarba ne jöjjön. Ezért keletkezett a törvénynek az az intézkedése, hogy évi fizetés kötelezettségét rótta azokra a tanítókra is, kik nem nyugdijjogosultak. — Ez most nagy anomáliákra vezetett. — Az 1880-dik évben a nyugdíjintézetnek bevétele volt 640.000 frt, mig az öszszes kiadás tett 46.000 frtot; tehát oly különbözet van a bevétel és kiadás között, mely határozottan feljogosít arra a következtetésre, hogy a tőkenövekedés a szintén növekedő kiadásokkal ha nem fokozatosan, de párhuzamosan együtt fog haladni. 1613 tanitó van olyan, kikért az évi fizetés ránehezül az iskolát fenntartó hatóságra, és mégis azon 1613 tanitó tulkorosodás cimén a nyug-és gyampénz élvezetéből ki van zárva. Mar most ezen öreg emberek, kik épen a népnevelési pályán öregedtek meg, noha 640.000 forint bevétel, és csak 46,000 a kiadás, elüttetnek családjaikkal együtt a nyűg- és gyámpénz élvezésétől; megegyeztethető e ez a méltányossággal ? 2120 tanitó volt olyan 1880-ban, kiket kizartak a nyűg- és gyámpénz élvezetéből, a miniszteri jelentés szerint, részint képesítettség hiánya, részint más okból. És mi történt? Az, hogy azért ezen 2120 tanitó is megfizette az évi járulékot, sőt azon hatóságoktól is, melyek azon iskolák fenntartói, beszedettek a járulékok. Kik ezek a tanítók ? Azok ezek, a kik az országban szétszórtan hazánk szélső vidékein, idegen nemzetiségek közt a magyar nemzetiségnek részben fenntartói. 2—300 lelket számláló községekben nyomorognak 100— 150 frt fizetéssel, ott a hol őket sem az egyház, sem a község jobban dijazni nem bírja. És ezekért kivetik a 12 frtnyi adót s megadóztatják azon szegény levitát, a ki a magyar nemzetiségnek tesz szolgálatot, s aztán kizárják a nyűg- és gyámpénz élvezetéből. — Ez, tisztelt ház ! sem az igazsággal, sem a méltányossággal meg nem egyeztethető. Kérdi tehát a minisztert, hogy hajlandó e az 1875. 37. t. c. 2. és 39. §§-ait törvényhozás utján akként módosítani, hogy ezen anomaliak megszűnjenek ? Ha erre hajlandó, ez esetben határozati javaslatot nem nyújt be Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter megjegyzi, hogy ezen alapot a törvény értelmében kezeli ; meglehet, hogy a törvénynek vannak gyöngéi és