Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

hibái; de a törvény fenn all és azt végre kell hajtani. — Hogy menynyiben kellene változtatni, vagy módosítani a törvényt, arról most nem szólhat; egyszerűen kijelenti, hogy szívesen meg fogja vizsgálni és tanulmányozni a dolgot és alkalmilag bejelenti a há/nak elhatározását, de most erre nézve a határozati javaslat idő előtti. Kiss Albert megnyugszik a miniszter ez Ígéretében. A képviselőház közoktatásügyi albizottsága febr. 14-iki ülésének legfontosabb momentumát képezte Radvánszky Antal báró felszólalasa, kinek hivatalos viszonyaira való tekintetből megengedtetett, hogy az V. és VI. fejezetre mar most mondhassa el észrevételeit. Szorosan precizirozva a kérdéseket előadja, hogy az iskolaügy a protestáns egyháznak kiegészítő része, annak önálló szervezése az autonómiából folyik ; az allam csak azon irányban érvényesítheti jogait, miszerint megkivanja, hogy a felekezeti iskolák a kultura szinvonalan alljanak; de hogy a felekezet ezt mi uton módon valósítja meg, az annak belső dolga. A törvényjavaslat részletes megállapításokat tartalmaz, a tanárképzésre, a tanárok szamara, az osztályösszevonásra stb.re nézve és a felügyeleti jogot részletesen szabályozza. A tanárképzés és a tanári létszám tekintetében oly követelések érvényesülnek, melyeket maga az állam is aligha fog intézeteiben teljesíthetni, s melyek az autonomiaba vágnak. Eltér a gyakorlattól az is, — hogy a tanárképző intézetek tanárainal tudori okievél kívántatik. Megkülönböztetés tétetik az állami intézeteknél s a felekezeti intézeteknél alkalmazható tanárjelöltek közt, az pedig ok nélküli jogelvonás. A felügyeleti jogból rendelkezési jog nem folyik s feltetlen jogok feltételesekké nem változtathatók. A szerzetrendekre nézve a 73. § kivételt tesz a külföldi érintkezés tekintetében. Mi értetik a „törvényesen bevett* szerzetrendek alatt ? a jezsuiták rendje is értetik-e ezalatt ? Az egy osztályba jaró növendékek számára vonatkozó megszorító intézkedések is, egyelőre kivihetet, lenek lesznek. Nem helyesli a tanari létszámra vonatkozó meghatározást sem. A 87. §. intézkedik az állami főfelügyelet gyakorlásáról; az itt előírt jelentések csak az egyházi hatóság utján legyenek bekövetelhetők ; fölösleges beavatkozas az alapok kezelésének oly ellenőrzése is, minőt e igényel. A 91. §. végpontja is sérelmes, mely a bezaratni rendelt iskolák vagyona- és alapitványainak hovafordításáról intézkedik. A 92. §. rendelkezése helyett csak birói eljárást fogadhatnak el. A megintés és nyilvánossági jog elvonasa is a 91. §-al szemben (melyet szóló végpontja kivételével elfogad) fölösleges. Ezek megbízói nevében tett főészrevételei, melyek meghallgatásáért a bizottságnak köszönetet mond. Ezen nyilatkozatok jegyzőkönyvbe foglaltatnak. Nyilt levél Nt Belohorszky Gábor bácsszerémi főesperes úrhoz. E lap f. évi 3. számában megjelent cikkében, a melyben a torzsai papválasztas alkalmával követett eljárását indokolja, az én csekély személyemet is jónak latta megtámadni. Sajnos én rám nézve, hogy mint helyettes lelkész kényszerítve vagyok elöljáróm ellen pennát ragadni, de nem tehetek másképen — mert ha nem válaszolok, azt lehetne gondolni, hogy mind ugy van, a miképen Nt. úr rajzolja. Miután boldogult Tessényi János úrral 13 hónapon át a legnagyobb egyességben éltem halála órájáig ; nagyon csodálkoznám, ha azon szavaival, melyeket Nt. úrnak mondott: „Meine Pfarrkinder werden schon bei meiner Lebzeit auf schnöde Weise írre geführt* én rám célzott volna. Biztos tudomásom szerint azok nem voltak rám irányozva, hanem másra. De Nt. Tessényi úr halála utan csakhamar rám nézve válságos és szomorú idő következett. Ugyan is : a bányaker. utasításokban az van mondva : „a pap meghaltával az esperes rendelkezik a segédlelkészszel,* és Nt. úr rendelkezett, mert meghagyott még 5 hétig Torzsán, de későbben jónak látta, engem onnan elmozdítani. Szomorúk voltak én rám nézve boldogult főnököm halála után még Torzsán töltött napjaim, mert ott sokan akartak azon idő alatt velem kényök kedvök szerint bánni, s nekem a lelkeszi hivatalban parancsolni, — holott arra feljogosítva nem Voltak, a felelősség engem illetvén. Még több is történt; hatam mögött tudtom nélkül egyházi hivatalos leveleket irtak ellenem vagy Írattak egy tanítóval, miről az egyházi posta-könyvből meggyőződhetni. Okt. 30-án kaptam Nt. úrtól hivatalos levelet, a melyben engem tudósítani méltóztatott, hogy mikor kezdődnek a próbaszónoklatok, hogy ki mikor fog szónokolni. A kurátorral együtt egybe hívtam a presbyteriumot, és örültem, hogy oly szép számmal összegyülekeztek, előadtam, hogy mi okból hivattam. Mikor ekkép 1 kötelességemnek eleget tettem, még más tárgyról akart a kurátor beszélni, de nem tehette, mert egy presb. felkelt és engemet insultálni kezdett. Kérdésbe tevé durván nekem : ,An wen ist dieser Brief gekommen ?f

Amire válaszoltam : a lelkészi hivatalhoz t. i. az én kezeimhez : erre illetlenül, durván következő szavakkal válaszolt :»Ich glaube wir brauchen Ihnen hier nicht zu dulden, wenn wir einen Pfarrer brauchen, werden wir uns schon einen holen.* Ki hallhatna ily illetlen durva megtámadást a nélkül, hogy rendre ne utasítaná a megtámadót ? Azt én meg is tettem illedelmes módon, és mondtam, hogy az esperes úrnak feljelentem. A mire az fogta magát el ment, és a gyűlés feloszlott. Nt. úr igen jól fog emlékezni, hogy ezen ügyben felkértem, hogy ezen garázdalkodót utasítsa rendre. Es mi történt Nt. úr részéről ? Semmi, nem is értesített, mi tevő legyek a dologban. November 12-én főesperes úr egyházi közgyűlést ió*